Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-07-28 / 28. szám
2 • IPAROSOK LAPJA rabolták az állampénztárt és 19 milliót dobtak a sárba. Ez a pénz ugyanis iparfejlesztésre átkozottul kevés. Ennyi tökével nem lehet igazi nagyipart alapítani, hiszen ugyanazon időben, amely idő alatt ezt a 19 milliót kiosztogatták a volt kormánypárti gyárosoknak, 400 milliónyi magántőkét fektettek Magyarországon gyárakba. Ha ez a 400 millió nem tudta kifejleszteni az ipart, a 19 millió húszszor kevésbbé tudta. — Ez a pénz elég egyes gyárosok politikai szolgálatainak megfizetésére, sok az államkincstárnak, de az ipar tényleges fejlesztésére kevés. Kétségtelen tehát, hogy ha valakinek, úgy a kisiparosságnak van oka elégületlenkedni a kormányok iparpolitikájával. Tavaly például 2 millió 300,000 korona iparfejlesztő szubvenczióból mindössze 30,000 korona jutott kisiparosoknak. Elégületlenségük tehát érthető és komoly. Olyannyira komoly, hogy már pozitív formában jelentkezett is a minap, amikor a fővárosban megalakították az országos politikai iparos-pártot. Az ak- czió kezdeményezője: Zsombor Géza, a soproni kereskedelmi és iparkamara elnöke, aki érdekes beszédében többek között ezeket mondta: — Harmincz évig előlegeztük TÁRCZA. Kőszoborhoz. Valami szörnyű, nagy bűnöm lehet, De bár mint töröm rajta az eszem, Nem tudhatom, hogy mit követtem el, Amiért ezt a sok kínt szenvedem. Tán öntudatlan félrenéztem én 8 nem láttam igy a vézna kis kezet, Mely könyörögve, esdön nyúlt felém, 8 rongyai közt úgy vibrált, reszketett? Tán könnyű szívvel, vígan, gondtalan Mosolyogtam más emberek baján, Rút irigység dúlt lelkem rejtekén, Vagy titkon boszut szomjaztam talán ? Megkívántam a fényt, a csillogást, Kicsinyéltem a puha kenyerei, Kalács kellett tán, foszlós, hófehér, Selyem, mely lenge, mint a lehellet?... — úgymond — bizalmunkat a függetlenségi pártnak, amely mig ellenzék volt és csak beszélni kellett értünk, kurucz bátorsággal szállott síkra és hangoztatta a parlamentben a mi követeléseinket. És a 48-as párt a győzelmét a kisiparosok támogatásának köszönheti. De a győzelem után egyetlenegy intézkedést sem tettek a kisiparosok javára. Ennek a szomorú tapasztalatnak, egyetlen tanúsága az legyen, hogy a kisiparosok szervezkedjenek függetlenül a kormánypárttól. Az utolsó választáson öt iparosjelölt volt, de a kormány egyetlen egyet sem engedett közülök a parlamentbe bejutni. Maga a kormány akadályozta meg. Még az egyetemi ifjúság is szerepel a képviselöküldök közt, sőt egy primadonna testvérbátyja is majdnem bejutott. Csak iparos nincs ott egy se. De olyan sincs, ki ebben a fiskálisokból, bankárokból, prépostokból és földbirtokosokból álló képviselöházban csak valamelyest is ismerné a mi sérelmeinket. fi Hát bizony szomorú dolog, de tényleg igaza van Zsombor urnák s félő, hogyHÍ'' folytonos nemtörődömségnek, melylyel a kisiparosokkal szemben a mindenkori kormányok eddig viseltettek, — keserű eredménye lesz. De bármi szörnyű bűnt követtem el, Vezekeltem már érte, Istenem 1 Megtanultam, hogy mi a szenvedés, Mert megtudtam, hogy mi a szerelem! Alba Nevis. Két mese a könyvről. — Az „IPAROSOK LAPJA^eredeti tárczája. — I. A gyémántokat kedvelő asszony. Abban az időben, amelynek boldog létezéséről a mesék kézzelfogható tanúbizonyságot tesznek, mikor még mindenféle tündérek, látható és láthatatlan alakban szerte kalandoztak a mezőkön, falvakban és városokban, hogy kitudják és teljesítsék az emberek meggondolatlan és bohó kívánságait, — élt egy asszonyka, aki nagyon boldog lehetett volna, mert fiatal volt, szép volt és kívánatos szemnek, fülnek és szívnek A nagybányai iparkiállitás. F. hó 21-én nyitotta meg a nagybányai ipartestület elnöksége által rendezett segéd- és tanonez-kiállitást Dr. Makray Mihály a város polgármestere, a város előkelő közönsége, a nagykárolyi ipartestület küldöttsége és a vidékről összesereglett nagyszámú közönség jelenlétében. A dalárda kifogástalanul előadott énekének elhangzása után Csepey Fe- rencz ecsetelte azokat a körülményeket, melyek a nagybányai ipartestületet a kiállítási tárgyak bemutatására ösztönözték, melynek egyedüli czélja a magyar ipar fejlettségének bemutatása, s lehetőleg az osztrák ipari termékek kiszorítására culminál, felkérte a polgármestert mint védnököt a kiállítás megnyitására. Dr. Makray Mihály polgármester meleg szavakban üdvözölve a nagybányai iparososztály tagjait, mint akik hivatva vannak a magyar ipar védbástyájául szolgálni, majd kedves epizódot beszélt el Deák Ferencz és egy barátjáról, szembeállítva azt a magyar ipart illetőleg s a kiállítást zajos éljenzések mellett megnyitódnak jelentette ki. A megnyitás után a közönség azon része, amely a terembe bejuthatott, a kiállítási tárgyakat szemlélte meg, melyek között kiváló csin és használhatóság tekintetében az alábbi tárgyak keltettek feltűnést: Valeán Sándor máramarosszigeti kez- tyüs munkái, Seres György által készített gyomorvédő, Szentpéteri Sándor által bemutatott fésüsipari termékek, Csepey Ferencz által készített 2 kocsi, Török István könyvkötő, Csuvara Mihály szabó munkái. egyaránt és a gazdagságon kívül meg volt mindene, amire egy asszonykának szüksége van, hogy semmi oka se legyen panaszra. Ez az asszonyka nagyon szerette a drágaköveket; — de, mert nem volt elég gazdag, egy pár mákszem nagyságú gyémántszilánk csillámlott csupán füleiben; broche-ának közép-brillántja nem volt nagyobb egy vándorló üvegeslegény karczolójánál; gyűrűjében pedig egy homályos opál, meg egy fénye- vesztett türkizkövecske szégyenkezett. Pedig hát a városban levő ékszeresboltokban halomszámra hevertek a pom- pásnál-pompásabb drágakövek és ezek folyton tömve voltak vásárló asszonykákkal, akiknek elég pénzük volt rá, hogy füleikbe, nyakukra s haj fonadékaik közé megszerezzék azokat a bűbájos sugarakat, melyek káprázatos fényükkel emelik az asszonyi szépséget. i S minthogy ezek az asszonykák ugyancsak keresték az alkalmat a sétatereken, színházakban, bálokban és minden egyebütt, hogy gyönyörű ékszereiket 1/ I I I TKVI \II I/Ä HÄ/ eg* ,Í<er ®9jr koronáért kapható V I L L A IM / I VU KUo TÓTH DÁNIEL füszerkereskedésében----------- (Nagykároly, Fényl-űt 19. (csendörlaktanyával szemben.)
