Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-07-28 / 28. szám
IPAROSOK LAPJA 3 A segédeket illetőleg: Mácsai János (Kovács Istvánnál) szíjgyártó munka, Rákóczy István (Veresvizi bányánál) lakatos munka, Egli Lajos (Winerber- gernél) sülő ipar, Bot Demeter és Demeter Lajos asztalos munka (Galló Antalnál), Papp Péter szűcs munka (Sesták Sándornál), Takács Károly kádár munka (Ébenhó Gyulánál), Gavrillás Leo czipész munka (Kupás Mihálynál) és Fiktus János szabó ipar (Jancsovics Józsefnél). Tanonczok : Vajay József kerékgyártó és Fleischer József a lakatos-ipart illetőleg. Kitűntek még: Naszódi Mihály tüz- mentes petróleum-tartályával, Spituzli Károly fazekas ipari termékeivel, Kovács Béla kovács-munkák, Kovács József bőrványoló géppel, Sztupár Károly czipész-munkáival, Rébay Margit női- divatáru és Nagy Lajos egyenruha tárgyaival. De legfőképp meglepett bennünket Szabó József tanitó vezetéke alatt álló iskola tanítványai által bemutatott agyagipar, amely élő bizonysága annak, hogy ügyes szakavatott egyén áll az iskola élén. Délután fél 2 órakor lett megtartva a rendező-bizottság által a védnök s a nagykárolyi küldöttség tiszteletére rendezett társasebéd a polgári olvasókör helyiségében. A minden tekintetben kifogástalan ebédnél Kupás Mihály mondotta az első pohárköszöntőt Pokol Elek és Stóll Bélára, mint a kiállítás eszméjének megpenditésére ós anyagi támogatóira. Stóll Béla Dr. Makray Mihály és Kupás Mihályért, Tordai Imre a megjelent hölgyek s vidéki vendégekért. Glaviczki Károly a kereskedelmi és iparkamara megbízásából a segédek, tanonczok és a tisztesiparért. Lukács Elek az iparpártoló közönségért. Lapunk felelős szerkesztője megköszönve a szives fogadtatást, az örökké vig- kedélyü iparosbarát Tordai Imre és a Nagybánya iparos tagjaiért, Stóll Gábor az iparteslület vezetőségéért, végül Jancsovics József a nagykárólyi vendégekért és Simkó Aladárért emeltek poharat. A társaság egy része délután a Foghagymásba, másik része Szász József magyar vendégszerető szőlőjébe rándult ki, majd onnan visszatérve a Ligetbe vacsorára gyűltek össze, ahol a jókedv, táncz, dal és zene mellett a késői órákig maradt együtt. A nagykárolyi kiküldöttség tagjai f. hó 22-én, illetve 23-án fájó szívvel vettek búcsút vendégszerető szives házigazdáiktól, hisz olyan szeretetben volt részük, mely fényes tanúsága annak, hogy Nagybánya város nemcsak hegyében rejti az aranyat, de bir oly aranyszívű polgársággal is, mely páratlan széles Magyarországon. Adja Isten, hogy minél hamarabb üdvözölhessük szeretett házigazdáinkat körünkben! Visszaélések a fogyasztási szövetkezetnél. Lapunkban több Ízben adtunk tiltakozásunknak kifejezést a helybeli, fogyasztási szövetkezet megalakítása iránt. Tudtuk jól, hogy ezen antiszemitizmus jelige alatt megalkotott intézmény csak arra van hivatva, hogy elhintse magvát a torzsalkodás és gyülöltségnek a tisztviselő és kereskedő osztály között, de arról is megvoltunk győződve hogy az üzleti tisztesség korlátái között városunkban fenn nem állhat, mert eme állami és társadalmi protekcziót a legkiterjedtebb mérvben élvező szövetkezet felállítására városunkban egyáltalán szükség nem volt és az nem fog oly támogatásban részesülni, mint a milyenre annak vezetői számítottak. Hogy mennyiben volt igazunk, bizonyítja azon körülmény is, hogy már maga a megalakulásnál is fordultak elő olyan dolgok, amelyek a részvényesek egyik tekintélyes részét arra késztették, hogy abból kilépjenek. A vezetőket azonban feltűnési viszketegségük nem hagyta pihenni, megalakitották a szövetkezetei, bizva abban, hogy a városunkban uralkodó klikk-rendszer mellett sikerülni fog nekik büntetlenül elkövetni azon nyilt törvénysértéseket, melynek védőköpenyege alatt az adózók nyilvántartásokon kivül állva, háztartási és gazdasági tömegczik- kekkel rendszeres kereskedést űznek. Legnagyobb megütközéssel tapasztaljuk azonban azt, hogy a helybeli pénzügyi és közigazgatási hatóságok egyáltalán nem akarnak csillogtassák, a mi asszonykánk fülig pirulva szégyenkezett mákszemnyi bou- tonjaival ezek közt a drágakövek közt ragyogó szépek közt s mikor Siléna herczegnőről elterjedt a hir, hogy kókuszdió nagyságú brillant-boudonokkal jelent meg a legutolsó udvari bálban, diadémjában pedig egy gyémánt ragyogott, mely a csillárokat elhomályosította ragyogásával, a mi asszonykánkon vigasztalhatatlan szomorúság vett erőt. S amint efölött való bánatában egy este, kertre nyíló ablakán kikönyökölve, könyei leperegtek arczán, igy. sóhajtott fel: ' — Oh, könyeim, ha ti gyémántokká válnátok, elhomályosítanám az asszonyokat, Siléna herczegnővel egyetemben és meg lennék elégedve! S minthogy, mint fentebb már megmondtam, ez abban az időben történt, mikor a tündérek még szerte kóboroltak a földön, véletlenül úgy esett, hogy a gyémántok koboldja, — az, mely azt a kővé meredt napsugarat garmadákban őrzi földalatti sziklabarlangjában, — éppen arra járt és meghallotta a szép asszonyka sóhaját. Tündérmódra hirtelen előtte termett és igy szólt hozzá: — Legyen, amint kívántad! Minden könyedért egy-egy gyémántot adok cserébe, melylyel fel fogod díszíthetni magadat. Egyedül tőled függ, hogy több drágaköved legyen, mint magának Siléna herczegnőnek, csak láss utána, hogy minél több könyed ömöljék. Ezzel markába nevetett és eltűnt. Csakugyan úgy volt, ahogy a gyé- mánt-kobold megigérte. Az asszonyka állta az alkut és aránylag rövid idő alatt egy diadémet sirt magának, melyben ezer gyémánt ragyogott, úgy, hogy maga Siléna herczegnő is elsápadt az irigységtől, mikor ezt a diadémet meglátta. S milyen pompás kis tündér volt az a gyémánt-kobold! Ha egy gyönyörű collier-t akart, az asszonyának csak el kellett pityerednie egy kevéssé s meg voltak a hozzá szükséges gyémántok, csak éppen aranyba kellett foglaltatnia az ötvössel; egy remek szép gyűrűre pedig elegendő volt, ha csak akkorka szívfájdalmat okozott is magának, hogy szemei egy-két könycseppet hullathassanak . . . Csakhogy — bizonyosan megértetted okos olvasóm, —• éppen ez volt oka annak, hogy a gonosz kohold a markába nevetett! Mert bizony az a csodás kis kút a szív fenekén, mely a fájdalom vizét, a könyet rejtegeti, csak akkor fakad fel a szemben, ha fáj valamink, hogy ezek a drága cseppecskék megenyhitsék az égető sebeket. Az asszonykának, hogy gyémántokra tehessen szert, könyekre volt szüksége. Mindenekelőtt tehát elkergette magától szerelmesét, aki szivéhez volt nőve és ezen három nap és három éjjel egyre sirt . . . összezördült testvéreivel, barátnőivel, rokonaival, ami megint csak könyekre adott okot; . . . végre elfordult kicsikéiktől is s mikor ezek nem simultak többé szeretettel anyai szirails, legszebb magyar, száraz RUT HÉ kilónként 5 koronáért kapható HÓ2ESSOUA fűszer- és csemegekereskedésében NAGYKÁROLYBAN, Széchenyi-utcza 24.
