Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-03-10 / 8. szám
2 IPAROSOK LAPJA Az ipari szövetkezeteknek a jegyzett üzletrészek kétszeres összege rendszerint elégséges központi hitelként. Kevés ipari hitelszövetkezetnek kell 3-szoros hitelért a központhoz fordulni. Nagyobb hitel kell azonban azoknak az ipari szövetkezeteknek, melyek munkavállalatokkal és szállításokkal is foglalkozik. Az ipari hitelszövetkezeteknek munka és szállítása vállalati megvalósítása oly módon történik, hogy minden ipari munka kivitelére és szállítására magának a hitelszövetkezetnek kell vállalkoznia. A hitel- szövetkezet azután a felvállalt munkát vagy egyes tagjaival, vagy tagjaiból alakított munkakészitő csoportjával a tagok saját műhelyében készítteti el és tagjai készmunkáját megint a szövetkezet adja át és szállítja el a megrendelőnek. Legnevezetesebb ipari vállalatok és szállítások a katonai ruházati, a közhatósági és főleg építkezési munkák. De mig ekként egyrészt az ipari hitelszövetkezetek csak időről-időre láthatják el tagjaikat munkálatokkal, addig másrészt gondoskodva van arról, hogy a kisiparosoknak a hitelszövetkezetben munkaszervezetük is legyen. Ez az ipari szövetkezetnek szakcsoportjai utján történik. Erről majd későbben kimerítő tudósítással szolgálok. Simkó Aladár. HIVATALOS RÉSZ. A városunkban az ipartestület kebelében létesítendő ipari szaktanfolyam tárgyában van szerencsénk f. hó 12-én d. u. 6 órára az ács, asztalos, bádogos, f. hó 13-án d. u. 6 órára a czipész, esztergályos, fazekas, kályhás, kalapos, f. hó 14-én d. u. 6 órára a kerékgyártó, kőműves, kovács, lakatos, pintér, f. hó 15-én d. u. 6 órára a szabó, szíjgyártó, szobafestő, mázoló és szűcs iparostársakat az ipartestület tanácstermében tartandó értekezletre tisztelettel meghívni. Nagykároly, 1907. márcz. 10. Járay József, Kinczel János, jegyző. elnök. Mire van szüksége egy iparosnak? Ha végig tekintünk ipari válságunkon, nagyon szomorú jelenségekkel kell beszámolnunk. Az ipari életben a létfentartás iránti harczben felhasznált fegyverek s az erők nem egyenlők; sőt éppen az erősebb van jobban felfegyverkezve és a gyengébb fegyverek hiányában elpusztul a hiábavaló küzdelemben. A nagyipar erős; ereje a pénz, fegyvere a tudás. A kisipar tőke nélkül dolgozik, nélkülözi a műszaki ismereteket; ezért satnyul és csak erős munka árán tarthatja felszínen magát; pedig ha kezébe ragadja a tudás fegyverét, még eredményesebben veheti fel a harczot, szembeállhat a nagyiparral is és törekvését eredmény és siker koronázza. Az állam iskolákat állít, ahol az iparosok képeztetnek és mindig több lesz a műszakilag képezett iparos s mindig nagyobb lesz az az erő, amely boldogulás útjára tereli a magyar kisipart. Az első, amire minden iparosnak szüksége van, az anyag ismerete. Bármily anyaggal is dolgozzon az iparos, azt ismernie kell, amennyire csak ismernie lehet. Ezen ismeret terjedjen ki a külső megismerésre, a fizikai és vegyi tulajdonságoknak ismeretére, az anyagokat megmunkáló és feldolgozó gépek ismeretére, végül az anyagok beszerzési és szállítási viszonyaira. Fontos annak ismerete, hogy mily alakban lehet a feldolgozandó anyagot mint félgyártmányt, mar készen kapni a nagykereskedelemben, hogy kevesebb munkával tudja azt legelőnyösebben felhasználni. A félgyártmányok beszerzésénél tekintetbe jön annak ára is és az az árviszony, mely a nyersanyag és munkabér között áll fenn. A második főkellék, mely az anyag ismeretén kivül egy főkellék az iparos életében, a számolás. Van iparos, aki egész életében a véletlenre bízza magát avagy egy képzett alkalmazottjára, de az iparban előforduló műszavakat nem ismeri. Tudnia kell az iparosnak tervezni, TÁRCZA. Nincsen apám... Panaszomat nincs aki megértse, Fájdalmimat nincs aki enyhitse, Akik voltak, meghaltak már régen, Nincsen apám, nincsen anyám nékem. Már kicsiny koromba teljes árva lettem, Nem is volt én reám gondja senkinek sem. Felnőttem, mint vadvirág a réten, Nincsen apám, nincsen anyám nékem. Az árvaság nem fájna annyira, Csak a világ ne volna mostoha, De az is oly rosszul bánik véllerh, Nincsen apám, nincsen anyám nékem. Kölcsey Béla. Igaz mese. Hol volt, hol nem volt; nem is olyan régen, egy hatalmas király uralkodott, még talán ma is él. Ez a hatalmas király nem volt túlságosan jó király, nem szerette népét, de szerette a pénzt. Volt is kincstárában, garmadában arany, ezüst, de népe nagy ritkán jutott kenyérhez. Száz szobályu kastélyában lakott, minden ablakból eleven virágszálak tekintgettek le a hatalmas király kegyenczeinek kisebb nagyobb palotáira, — A hatalmas király nem szerette ha közelében alacsony viskók éktelenkednek, melyekben sápadt, ványadt, keserves munkától, kenyérhiánytól degenerálódott emberek laktak. Azokat messze űzte közeléből, soha feléje sem nézett a hatalmas király nyomorgó népeinek. Volt ennek a hatalmas királynak egy csodaszép felesége, de lelke ennek is sötét, fekete volt, mint a mérges kígyó vére. A hatalmas király feleségének legnagyobb büszkeségét hullámos haja képezte. Mely ha kibontotta, aranysátorként vette körül, karcsji, ringó termetét. Egészen le a sarkáig ért, padolat szőnyegét söpörte a hajsátor. De nagyon vigyázott erre a gyönyörű haj sátorra a hatalmas király csodaszép felesége, egyetlen hajszálát jobban óvta mint a hatalmas király sok-sok millió alattvalójának jólétét. Volt ennek a csodaszép királynak egy szerény alázatos komornája is. Ott született egy alacsony odúban, hol büz- hödt a levegő, hol csak nagy ünnepen van friss kenyér. Irigyelték is sorsát a falubeliek, mikor megtudták a Vollanka szerencséjét. Pedig Vollanka nagyon keserves életet élt a hatalmas király csodaszép felesége mellett. Napról-napról remegve fogott á hajsátor fésüléséhez. Jaj lett volna neki, ha egyetlen hajszálat is kitépett volna. A csodaszép királyné megmondta neki, hogy fejét vétetti le, ha csak egy aranyszállat ki mer tépni. De Vollanka ügyes volt és nem tépett ki egyet sem a féltve őrzött hajból. így tehát élete is megmaradt. Történt azonban, hogy a hatalmas király remegni kezdett. Bujkált szobáról, szobára, kezeit füleire tapasztva. — Gsukjotakbe mindent! Nem akarom hallani! Ilyesmiket kiáltozott reggeltől, reggelig. Nem tudott aludni álmait is megzavarta egy rémes látvány, amely nappal sem hagyta nyugodni. Tőrt, gyilkost, látott mindenhonnan elővillogni. Minden szekrény, minden ajtósarok, minden függöny mögött egy-egy rablógyilkost sejtett, ki az ő életére tör. Busult a csudaszép királyné is. Egyedül hánykolódott a lágy habos selyem
