Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-03-10 / 8. szám
IPAROSOK LAPJA 3 akár gyakorlati adatok, akár elméleti tudás segélyével azokat a tárgyakat, melyeket ipara előállit. A tervezés alatt értjük azt, hogy a terv megfeleljen a megrendelő nehány szóban kifejezett óhajának: külalak, érték, ár, szállítási határidő, jótállás tekintetében és mindezek mellett az iparos saját haszna se szenvedjen csorbát, de arra is figyelemmel kell lennie, hogy egy versenytárs gondosabb munkájával nehogy elnyerhesse előle a megbízatást. Benne értetődik az is, hogy az előállított tárgy ne kerüljön magának az iparosnak többe, mint amennyit neki érette fizetnek. Hogy ezt az iparos elérhesse, leg- czélszerübb volna magát a számolásban gyakorolnia, rajzolni és terveket tanulmányozni, hogy a készítendő tárgyra nézve a kész tervekből következtetni tudjon. Igaz, hogy sok időt rabolna ez el az iparostól, de viszont a bizonytalanság érzete sokszor lerontja a vállalkozási kedvet és sok esetben nem is vállalkozik arra, amelynél technikai tudásra is van szükség, több annál, amit mesterségének mindennapi eseténél szokott gyakorolni. Városunk iparosai a gyakorlati tudás oly magos fokán állanak, mint kevesen az ország egyes ipartestületeinek keretében. Igyekezzenek tehát magukat hasznos és szakszerű olvasmányokkal a technikai tudás terén is teljesen kiképezni s biztosak lehetnek arról, hogy fáradtságuknak gyümölcse nem fog elmaradni. párnái között. Hullámos aranyhaját hiába eresztgette le férje a hatalmas király előtt; az most nem mert ujjaival belemélyedni a hajerdőbe, reszke- tés fogta el, ha rápillantott a csodálatosan ragyogó hajerdőre. Pedig azelőtt nagyon sokat játszadozott vele. Legnagyobb gvörüsége volt, ha arczát, szemét beletemethette csodaszép feleségének világhíres aranyhajába. De most reszketett, ha rápillantott, mert kígyót, tőrt, gyilkot sejtett benne. A haj korona illetetlen maradt. A csodaszép aranyhaj, melyről csengő rímekben beszéltek a hatálmas király országának hízelgő poétái. S ezentúl Vollankának még szomorúbb lett a sorsa. A csudaszép királyné szidalmazta, gyalázta egyszer meg is ütötte. S a hatalmas kastélyban, hol azelőtt vad malatozás, vidám énekszó zaja uralkodott, most halálos némaság, aggasztó, lélekre ránehezendő csend ne- hezett. — Minden ajtó előtt - zsoldos állott. Fegyverük nem csillogott, feketére lettek mázolva, csizmájuk nem ropogott; mert ruha nemüekkel takargatták be. A hatalmas király reszketett minden csillogástól minden rajtól. Ezt a nagy változást a nép haragja Az Érmihályfalvai Ipartestület felfüggesztéséhez. Lapunk legutóbbi számában megírtuk, hogy az érmihályfalvai járási szolgabirói hivatal mint iparhatóság az ipartestületet működésétől felfüggesztette s hatáskörét további intézkedésig magának tartotta fenn. Az ügy alapos megvizsgálása és a szükséges informátió beszerzése czéljából folyó hó 6-ikán lapunk felelős szerkesztője átutazott Ér- mihályfalvára s felkereste a szolgabirói hivatal vezetőjét, Dobozi Mihály járási főszolgabírót s felkérte a szükséges felvilágosítások megadása iránt. A járási főszolgabíró legnagyobb előzékenységgel, tett eleget a kérelemnek és előadta azokat a dolgokat, amelyek őt ezen végső kényszer- eszközhöz való folyamodásra, vagyis az ipartestület ügykörének felfüggesztésére kényszeritették. Kötelességünknek ismerjük ezen okokat (már csak abból az elvből is, nehogy részrehajlással vádoltas- sunk)—- teljes nyíltsággal olvasóink előtt feltárni s egyben a, legmélyebb részvétünket nyilvánítani az ér- mihályfalvaí íparféstület tagjai előtt azon sajnálatos esemény felett, hogy az ipartestület volt jegyzőjének és vezetőségének könnyelműsége s a idézte elő. Nem akartak tovább is koplalni és verítékük után a hatalmas királynak kincseket gyűjteni. — A nyomorúságos viskók kiürültek. A sápadt arczu emberek arczára kiült a bosszúvágy piros színe. Kezeikben ásó, kapa, véső kalapács helyett tőrt, gyilkot forgattak. Nem imádkoztak a másnapi kenyérért, nem hajtották meg alázatosan fejüket, ha. egy hintót láttak elrobogonii, aranytól, gyémánttól csillogó úrral. Imádság helyett a bosszú, a megtorlás helyett tőrt, gyilkot mártottak a csillogó, aranyos, gyémántos hintón robogó ur dobogó szivébe. Ott álltak a paloták körül és elrontották a gazdagok a hatalmasok álmait. Mindennap harczoltak a hatalmas király zsoldosaival. * A bosszúra vágyó emberek ezrével hullottak el, vérükkel pirosra festették a hatalmas házak fehér falait. De ezer helyébe jött tizezer. Nem sajnálva életüket, mentek előre a zsoldosok ellen halálban keresve a hatalmas - királyt. Vakon belerohantak a szuronyok közzé. — Vad örömujongás fogta el lelkeit, ha egy zsoldos kezéből kihullott a halált osztó fegyver. Tűzben égett minden éhezőnek lelke, teste is lángban állott minden kastély, testület iránti közönyössége folytán ily válságos helyzetbe jutott. Ugyanis a járási főszolgabíró mint iparhatóság több alkalommal megintette az érmihályfalvai ipartestület vezetőségét, hogy ügyeit az ipartörvények szigorú szem előtt tartása melleit vezesse, a tapasztalt hiányokat és rendetlenségeket mielőbb pótolja, illetve szüntesse be, mivel ellenesetben kénytelen lesz az ipartestületet működésétől felfüggeszteni. Ezen rendeletek, illetve megkereséseket az ipartestületi jegyző sohasem terjesztette az elöljáróság tagjai elé s igy történt azután az az eset, hogy a hatóság türelmét vesztve a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez előterjesztést tett az ipartestület jogainak részleges felfüggesztésére. Elszomorító példáját láttuk az ipartestületi jegyző hanyagságának a tanonczfelszabaditás körül. Ezek sehol bevezetve vagy elkönyvelve nem voltak s magunk is azt állíthatjuk, hogy éppen ideje volt a hatósági beavatkozásnak, hogy az ipartestületet a teljes zülléstől megmentse. Az ipartestület, a legutóbb a felfüggesztést tárgyazó miniszteri rendelet felolvasása után uj tisztikart választott, akiknek személye biztos garantiát nyújt arra nézve, hogy hol kevés volt a zsoldos. Nagyon sok szép asszony pusztult el, nagyon sok hatalmas ur könyörgött térdre hullva a bosszú álló népnek, csakhogy életét megmenthesse. — De az éhezők nem könyörültek; rajtuk nem indult meg a hatalmosok szive mikor az éhségtől szederjesedő ajakkal kértek egy darab kenyeret, hogy az éhségtől, nyomorúságtól, a halál fagyos karjai közé jutott gyermekeiket megmenthessék. Nem volt irgalom, kötörülték agyukból a kegyelemnek még a fogalmát is._ S a hatalmas király kastélyában mindenki sirt, jajgatott, csak Vollanka örült mohó leikével, hogy azok, kik őt folyton piszkálták, gúnyolták, kik mindig nevettek, tomboltak, most sírnak. Epedve hallgatta a zajongást. A megváltást vélte kiolvashatni a tömeg ordításából. A hatalmas király pedig már nem tört, nem jajgatott. Nem látott tőrt, gyilkot. Szemei előtt éjjel-nappal vörös vérfolyam izzott sustorgott s a vörösvér- folyamból lángoló betűket látott kiemelkedni. Nagy széles betűk fürészszerü szélekkel „Halál a zsarnokra! Százszoros halál.“ A hatalmas király ott ült egy sötét szoba zugában. Abba a szobába nem hatolt be egy parányi napsugár, nem
