Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-10-27 / 40. szám
4 IPAROSOK LAPJA tönkretételével egy „uj hazát“, egy Jövő államot“ alkotni, melyben kizárólag a szocziáldémokrátia vezetői legyenek a korlátlan urak. Ezek az elvek pedig édes hazánk a Magyarország sírját vannak hivatva megásni, hogy azt a földet, a melyet őseink vérükkel szereztek meg a magyar nemzetnek, játékszerévé tegyék a nemzetköziek kénye-kedvének, hogy egy népvezér felháborodásában egy tollvonással eltörölhesse a milliók vérével áztatta hont. Szövetkezzünk tehát mi is! Iparosok, kereskedők, mezőgazdák szövetkezzünk! Alkossunk mi is egy erőss, hatalmas pártot a közös ellenség leverésére. Ök adták reá a példát, kövessük őket ! Tömörüljünk! Veszélyben van vallásunk, veszélyben van hazánk, veszélyben vannak nők, gyermekeink, veszélyben van fáradság, nélkülözések árán szerzett vagyonunk. Szövetkezzünk! A szövetkezés erőssé, hatalmassá tesz. Előttünk sajnos, eléggé világos példa lebeg: A szoczialismusé a jövő! Alakítsunk egy uj pártot, de minden felekezeti színezet nélkül. Vonjunk bele működési körünkbe mindenkit, a ki a szoczialis kérdéseket nemzeti alapon akarja megoldani. Vezetőnek kérjük fel a hazafias világi társadalom legjobbjait^ Ha azt akarjuk, hogy már megcsorbult hatalmunk a régi fényben csillogjon, nem vár reánk egyéb, csak az, hogy szövetkezzünk! S ha eljön az az idő, amikor a világi generátionak szine-java közibünk áll, bogy a tudás, a hazafias és morális eszmék fényével világosítson belé munkásaink leikébe és részükre ne vallás és az osztálygyülölet, hanem az al- triuzmus fegyverével szerezze meg az anyagi és szellemi jólét fokozatosan haladó modern feltételeit, abban a pillanatban ütött a nemzetközi szocziál- demokrátiának és a hozzá fűződő egész erkölcsi rombolásnak utolsó órája! Simkó Aladár. Elvi határozatok munkás- biztosítási ügyekben. Az otthoni munkások biztosításánál követendő eljárás tárgyában az állami munkásbiztositási hivatal 1907. szeptember 24-én 338. sz. alatt a következő határozatot hozta: Az 1907. évi XIX. t.-cz. 2. §-a, a betegség esetére való biztosítási kötelezettség hatályát kiterjeszti azokra is, akik saját műhelyükben vagy lakásukon más iparüzők megbízásából és azok számlájára ipari munkával foglalkoznak, vagyis az úgynevezett otthoni munkásokra, még ha azok a nyers- és segédanyagokat maguk szerzik is be, s mellékesen saját számlájukra is dolgoznak. A betegség esetére való biztosítás czéljából a bejelentési kötelezettség az otthoni munkások tekintetében is a munkaadókat terheli, mert az idézett törvény 12. §-a, mely e kötelezettséget megállapítja, az otthoni munkások és más alkalmazottak között e részben nem tesz különbséget. A törvény idézett rendelkezéseiben az otthoni munkásoknak biztosítása és biztosítás czéljából való bejelentése tekintetében az általános kötelezettséget állapítja meg, ellenben a biztosításnál követendő eljárás részletkérdéseinek a szabályozását a gyakorlatnak, illetve a végrehajtásnak tartja fenn, miután az otthoni munka különböző neme és jellege mellett ezekre a kérdésekre nézve egyöntetű, általános szabályt a törvényben felállítani nem is lehetett volna. Hogy milyen eljárás követendő az otthoni munkások biztosításánál, azt az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár, illetve az otthoni munka különböző nemének és a helyi viszonyoknak figyelembe vételével a kerületi munkásbiztositó-pénztárak alapszabályai fogják megállapítani, de ezek mellett is, erre az eljárásra nézve a legjobb útmutatást maga a gyakorlat fogja megadni. Az állami munkásbiztositási hivatal tehát a felvetett kérdésben éppen annak általános jellegére való tekintettel, határozatot nem hozhat, hanem az alábbiakban az ügynek illetékes helyen ;vakj> megfelelő szabályozásáig csupán útmutatást kíván adni arra nézve, hogy a munkaadóknak az otthoni munkások biztosításánál milyen eljárást kell követniük, hogy e részben törvényszerű kötelezettségeiknek megfelelhessenek, s ez által az esetleges mulasztások törvényes következményei aló] mentesítsék magukat. Az otthoni munkások biztosításánál a munkaadók által követendő eljárás, az otthoni munkások különböző csoportjai szerint változik. Az otthoni munka ugyanis jellege szerint általában a következő három csoportba osztható fel: 1. az első csoportba tartoznak azok az otthoni munkások, akik csak egy munkaadónak dolgoznak, vagyis akiket egy munkaadó teljesen ellát munkával, úgy, hogy más munkaadó részére nem is dolgozhatnak; 2. a második csoportba tartoznak azok az otthoni munkások, akik több munkaadónak és pedig mindegyiknek közvetlenül dolgoznak, úgy, hogy ezen a réven több munkaadóval állanak közvetlen munkaviszonyban; 3. azok az otthoni munkások, akik közvetlenül valamely kisiparossal állanak munkaviszonyban, s e kisiparossal együtt dolgoznak más munkaadónak, úgy, hogy e munkások és a nagyiparos között csak közvetett munkaviszony létesül. Azoknak az otthoni munkásoknak, akik csak egy munkaadónak dolgoznak, betegség esetére való biztosítása, nevezetesen a kerületi munkásbiztositó pénztárba való bejelentése, járulékaik levonása, befizetése, a pénztárból való kijelentésük stb. ugyanúgy történik, mint azoknál a munkásoknál, akik a munkaadó üzletében, telepén, vagy műhelyében dolgoznak. Az ilyen otthoni munkások és a műhelyben dolgozó munkások között a betegség esetére való biztosítás módozatai tekintetében kü-' lönbség nincs, ennélfogva a mühelyi munkások bejelentésénél és általában az azok biztosításánál követett eljárás velük szemben teljes mértékben alkalmazható. Más az eljárás azoknál az otthoni munkásoknál, akik több munkaadónak közvetlenül dolgoznak, vagyis akiket nem lát el egy munkaadó oly mértékben munkával, hogy az illetők kizárólag csak egy munkaadónak dolgoznának, hanem az illetők erre való tekintettel több munkaadótól vállalnak munkát. Ezeknél a betegség esetére való biztosítás czéljából való bejelentésüknek kötelezettsége, a törvény szerint, mindegyik munkaadót egyformán terheli, miután az 1907. évi XIX. t.-czikk 2. §-a szerint az otthoni munkások bejelentéséért és biztosítási járulékaiért minden egyes munkaadó felelős. Az ilyen otthoni munkások biztosításánál a munkaadók a következő eljárást követhetik: A munkaadó, mielőtt ilyen otthoni munkásnak munkát ad, az illetőtől pénztári, tagsági igazolványát, illetve tagsági könyvét bekivánja, s az alapon megállapítja azt, hogy az illető betegség esetére biztosítva van-e, vagy sem. Amennyiben nincs biztosítva, őt a törvény 12. §-ában előirt 8 nap alatt, az erre nézve megállapított szabályok szerint, a kerületi munkásbiztositó pénztárnál bejelenti és pénztári tagsági iga-, zolványnyal, illetve tagkönyvvel való ellátásáról gondoskodik. A bejelentésnek természetszerűleg mindazokat az adatokat tartalmaznia kell, melyeket a törvény s illetve a vonatkozó szabályok előírnak s ezek között az átlagos napi, illetve heti kereset összegét, vagy ha időleges munkáról van szó, a kikötött, illetve a szokásos munkabért. Az ilyen otthoni munkás után esedékes járulékok pedig olyképen fizetendők, hogy minden munkaadó az otthoni munkásnak kifizetett munkabérekből levonja az illető kerületi munkásbiztositó pénztárnál megállapított járulék-százalék alapul vétele mellett esedékes járulék felét, tehát 2°/0-os járulék mellett a kifizetett munkabérek l°/0-át. 3°/0-os jutalékok mellett azok lV/o-át, a járulékok másik felét pedig sajátjából fizeti s az igy előálló járuléki összegeket a kerületi pénztárnak az alapszabályszerü esedékesség szerint beszolgáltatja. Magától értetődik, hogy a fizetendő járulékok 50°/0-át a munkaadó csupán az 1907. évi XIX. t.-czikk 41-ik §-ának második bekezdésében megállapított időtartam alatt van jogosítva az otthoni munkás munkabéréből levonni. Ilyen eljárás mellett a munkaadók mindegyike csak ama munkabérek után számítandó járulékoknak reá eső hányadát fizeti, melye
