Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-10-27 / 40. szám
IPAROSOK LAPJA 3 dent a mit elakarnak érni, azt el is érik. Mi tette őket oly elbizakodottá, mi az oka annak, hogy el kell ismernünk azt, hogy tényleg erőssek és hatalmasak ? A felelet egy lehet: „a tömörülés a szövetkezés. “ Összeállottak, összetömörültek s ott, ahol az egyén érvényesülni nem tudott, most a tömeg mint phalanx uralkodik és parancsol. > A szocziáldemokraták már régen felismerték a szövetkezés hatalmas erejét! Éreztetik is hatalmukat nagyban az eddig nem szövetkezet, nem egyesült iparosok, kereskedők és gazdákkal szemben. Vagy nem ők szabják meg a munkaidőt, nem-e ők szabják meg a bért ? Nem ők parancsolnak, rendezkednek ? A munkaadó pedig alázatosan engedelmeskedik, mert ő egyedül szembe nem állhat a tömeggel. Ő csak egy gyönge, tehetetlen báb, a szervezett tömeggel szemben. A szövetkezés oly hatalmassá tette őket egy rövid idő lefolyása alatt, hogy még akkor is ők lennének az erősebbek, ha hazánk összes iparosai, kereskedői és földesurai tömörülnének ellenük. Van egy igen jó magyar közmondás: „Ha két kutya marakodik egy czom- bon, jön a harmadik és a vitás czom- bot elkapja.“ Az iparosos, kereskedők, mezőgazdák egymásra agyarkodtak. Egyik örült a másik vesztének. A szocziáldemokráczia pedig ezalatt felhasználva a kellő alkalmat, növekedett, gyarapodott, erősbödött s elérte hatalma tetőpontját. indultak s a leány sietett őket kiszolgálni. Jókedvük volt, úgy látszik nem az volt az első pohár, amit az ivóban ittak. Kettő közülök fiatal, erőteljes ember, ők vitték a szót, a többiek hallgatták. Majd, amint jobban-nekihevültek a mulatságnak, dévajkodni kezdettek a leánynyal is. Közben az öreg zsidó felkelt s bement a másik szobába s a leány egyedül maradt a részeg emberekkel. Már a nap is lehanyatlott s kezdette kiteríteni sötét fátyolát az alkony. Hűvös szél kezdett lengedezni s amint becsapott a nyitott ajtón, a füstös lámpa lobogni kezdett. Egy sarokban ott ült Regina, a szép zsidó leány s amint nézte a részeg, duhajkodó alakokat, fázósan tűzte összébb kendőjét a vállán, ügy érezte, hogy lelkét mérhetetlen nagy keserűség, szorongatja, úgy hogy sírni szeretett volna. Megalázott, szolgai nyomorúságos életét talán most érezte át leginkább. Eszébe jutottak, amiket az a csinos idegen ember mesélt neki a nagyvilági életről s erős kimondhatatlan vágyat érzett arra, hogy megszabaduljon ettől a kisszerű küzdelmes és megalázó élettől. Aztán hirtelen elhatározással egyszerre kilépett az ivóból és megindult a szomszédos lakatlan ház felé, hová az idegen megszállott. A törvényhozásban, vármegyei, városi közgyűléseken személyes kérdések, pártérdekek kerülnek felszínre, az iparos, kereskedő és mezőgazdák között dúlt a békétlenség, az egymás iránti torzsalkodás, a személyi és üzleti gyűlölet s ha akadt közöttük olyan, aki belátva a veszélyt, mely fejük felett tornyosul összetartásra buzdította őket, bármily erős is volt akaratereje, az megtört a hideg közönyön, a melylyel fogadták legjobb szándékait. A nemzetköziekkel ezelőtt nem törődött senki. „Mit, a hazátlanok árthatnak nekünk ?“ Hangzott nem egy ajakról az elbizakodott, becsmérlő beszéd. A közvélemény azt gondolta, hogy legalább is egy hatalmas oroszlán, a nemzetközieket pedig kis •' egérkének tartották. Ugyan ki is törődik a kis ártatlan egérkével? A kis egérke pedig rövid idő alatt oroszlánná, tigrissé vált, mely felfordulással fenyegeti a társadalmat, a nemzeteket. Most, hogy sikerült, sajnos, megismernünk a nagy, veszedelmes rémet, most, hogy látjuk annak nagy hatalmát, nem egy töri azon a fejét, mi módon lehetne a szocziáldemokraták hatalmát ellensúlyozni. Mi módon lehetne azokat elfojtani, megsemmisíteni. Minden actió, ellen actiót szül. Oda már eljutottunk, hogy szükséges egy ellenmozgalom. A kivezető utat azonban e tömkelegből nem sikerült eddig teljesen megtalálnunk. Pedig hát szükség van az ellenmoz- galomra, szükség xjMh kivezető útra ! Nemcsak abban rejlik a veszedelem, hogy a nemzetközi szoczialisták a munkásosztályt teljesen értéktelen utópiák fejében legdrágább javaitól, hitétől és Rég besötétedett már, amikor az öreg zsidó kinézett egy kissé az ivóba. Szemei kutatva siklottak végig a szobában, keresve leányát, de rémülve látta, hogy nincsen ott. Az a nehány ember, akik alkonyaikor betértek oda, még mindig olt iszogatott. Tartott még az italból. Az öreg Salamon kérdezősködni kezdett leánya felől tőlük. — Nem láttuk biz’ azt, hogy hová ment, — felelt az egyik a kérdezős- ködésre, — a délután, amint itt álldogáltunk az ivó előtt, láttuk, amint egy idegen úri emberrel beszélgetett, azzal, aki most jött délután a faluba s az éjjelt itt akarja tölteni a szomszédban. — Az öreg most már bizonyosra vette', hogy itt egyedül csak az idegen adhat felvilágosítást a leánya felől s rémülve gondolt arra, hogy talán eddig már leányával az idegen tovább is állott. — Emberek, — szólott remegő hangon az ott idogálókhoz, — hozzátok vissza leányomat. Óh, egyetlen leányom! Menjetek, hozzátok vissza akármi módon s én megfizetek nektek. Az italból ihattok, amennyi kell, nem kérek pénzt érte. Óh!.. . Egyetlen drága leányom ! Menjetek emberek, hozzátok vissza a leányomat. hazafiasságától fosztják meg, hanem abban is, hogy az aranylánezos és jól táplált burzsoá vezérek a munkástömegeket, kizárólag hatalmi czélok érdekében annyiféle pártadóval terhelik meg, a mely készteti a munkást a legigazságtalanabb, terrorisztikus bérhar- ezokra s ez által maguk a nemzetközi szocziális szakszervezetek válnak a munkásnyomor, a szertelen drágaság okozóivá. Maguk a szocziáldemokraták úgynevezett tudományos képviselői sem állanak az egészséges szocziális eszme alapján, hanem a legőrültebb anarchia zászlóvivői. A nemzetközi szócziáldemokrátia társadalmi forradalmat és késhegyig menő osztályharezot hirdet, mert kiinduló pontja az egoizmus törvénye szerint cselekvő állatember. A szocziáldemokráczia nem ismer vallást, előtte a hitfelekezetek lelki- pásztorai csak a nép butitói, nem ismer családi szentélyt, neki a nő csak arra kell, hogy keressen s szenvedélyének játékszeréül szolgáljon, a házasság előtte nem szent, neki mindegy, ha bárki is köti össze, bármikor felbontható szerződéssel, a nő iránt nem ismer tiszteletet, előtte a nő csak egy munkástárs. A szócziáldemokrátia előtt ismeretlen a haza fogalma. Neki mindegy a föld bármely része legyen is az, csak legyen neki gondatlan élete. Hogy azután rombadől Magyarország, elpusztul, az őt nem érdekli, ő talál magának helyet a világrész bármely yészében, hogy romboló munkáját folytathassa. A tulajdonjog iránti tisztelet fogalma ismeretlen előtte s egyedüli czélja az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság — Az emberek, akik a sok bortól nagyon is fogékonyak voltak az elér- zékenyedésre, meghatottan hallgatták az öreg Salamont. Fel is támadt bennük a virtuskodásra való hajlam s készeknek mutatkoztak megkeresni és visszahozni a leányt. Az ital ígérete meg éppen sarkalta őket a tettre. Egy néhány fejszét vettek magukhoz, aztán megindultak a szomszédba, ahová az idegen megszállott. Ott zörgettek, dö- römböztek egy jó darabig, de semmi hangot sem hallottak.-— Ide azt a fejszét, had ütöm be ezt az ajtót — kiáltotta végre az egyik — úgy sem boldogulunk másként. Aztán amikor hatalmas csapásai alatt recsegve törött össze a korhadt deszka ajtó, mindnyáján betódultak a szobába. A szoba üres volt egészen, sem az' idegen, sem a zsidó leány nem volt benne. Azóta messze jártak már. Lehetett jó két órája, hogy a zsidó leánry eltűnt hazulról. * * * Azóta az öreg Salamon maga szolgálja ki vendégeit. Néha mikor bizalmas, jó emberei vetődnek be hozzá, könnyező szemmel, reszkető ajakkal mesél a leányáról, akit elrabolt tőle a fényes álomvilág, a nagyvilági, a köny- nyelmü élet.
