Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-10-27 / 40. szám
2 IPAROSOK LAPJA a munkás házak felépítését biztosítaná. A derék főispán x ígéretét lelkesedéssel s örömmel fogadta a küldöttség s megígérte, hogy ha a városi közgyűlés az indítványt elfogadja, elállanak kivándorlási szándékuktól. Újvidék város közgyűlése a beadott indítványt egyhangúlag elfogadta s a 300 szin magyar család megmaradt az édes hazában, hogy ha bár nélkülözések árán is, de szülőföldjén élhessen s a haza hasznos polgára lehessen. Nem nevezzük meg azt a két férfiút, aki ezt a nemes tettet elkövette, legyenek ök „névtelen jóltevöi“ az ország lakossága egy részének. Nemes tettük nem szorul dicséretre, de bízunk abban, hogy él a Magyarok Istene s tettük nem marad jutalmazatlanul. * * * Szatmárvármegye legutóbbi közgyűlésén jelentés tétetett arról, hogy 1907. január 1-töl október hó 1-ig 4217 egyén részére lett útlevél kiállitva, melyből 88 szá- zalák Amerikába vitorlázott. Nem akadt á vármegyében egy lelkipásztor, aki hívői érdekében megtette volna a kezdeményező lépést arra, hogy visszatartsa a kivándorolni akarókat az édes haza elhagyásától, nem akadt egy férfiú sem, aki felhívta volna az intéző körök figyelmét arra, hogy nem jajgatni, sopánkodni, anket- tezni kell a kivándorlás átkos volta felett, de tenni kell valamit annak mérséklésére. Nem akadt a vármegyében férfiú arra sem, aki az ijjesztö mérvű galicziai bevándorlással szemben óvintézkedések megtételét követelte volna, s behunyt szemmel nézik azt, hogy a szinmagyar helyét elfoglalja az idegen. Minden városnak, minden községnek vannak telkei, amelyet egy kis jóakarat mellett szívesen bo- csájtana díjtalanul rendelkezésére azoknak, akiket ez által az édes hazából való kivándorlástól visszatarthatna. Nem hisszük, hogy ne akadna pénzintézet a vármegyében, amely fel ne karolná a munkás házak létesítése ügyét, ha arra biztos garantiát nyerne, hogy befektetése meghozza a gyümölcsét a magyar népnek a kivándorlástól való visszatartásában. Ma az iparos, a gazdálkodó nem kap munkást, elérjük nemsokára azt, hogy megállanak a gyárak, parlagon fognak heverni a földek, mert nem lesz munkás kéz, amely azt feldolgozná. Meddig nézzük mindezt behunyt szemmel? Meddig azt, hogy édes magyar vérünk napról-napra fogy, pusztul s idegenbe vándorol? Vájjon akad e vármegyében férfiú arra, aki az újvidéki lelkész példáját követve, a nép Apostolaként vegye kezébe hivöi sorsát? Aligha! Mert a mai világban az ilyen jó lelkipásztorokat és jó főispánokat akárcsak a Diogenes idejében lámpával kell keresni. Tömörüljünk. Nagykároly, 1907. okt. 27. A nemzetközi szocziáldem okrata párt vezetősége már régen belátta azt, hogy a párt csak úgy lehet erőssé, hatalmassá, ha tömörül. Ezen elvet tartva szem előtt egyesültek, tömörültek és pár fillérnyi tagsági dijakból oly hatalmas összeget szereztek s a szövetkezés oly hatalmassá tette őket, hogy jelenleg erejükben bízva megindították a harczot minden ellen, a mely előttük nem szent. Erejükben nem törődnek államhatalommal, a vallás által emelt korlátokkal, a joggal, a törvénnyel, mindent letipornak, mi czéljaik előmozdításának útjában áll. Az iparosok, a kereskedők, mezőgazdák, gyárosok tehetetlenek velük szemben. Oly nagy a hatalmuk érzete, hogy csak az ő akaratuk diadalra juttatása a főczél. Erejük előtt meghajlik az iparos, kereskedő, mezőgazda és gyáros. Az ő meggyőződésük az, hogy minTÁRCZA. Leányrablás. Irta: Tankréd. Az öreg zsidónak a háza ott volt a falu közepe táján az országút mellett. Rozoga épület volt biz az; fedelét, mely korhadt zs'ndelyből volt, egy jó szél elvitte volna. A ház egyik fele volt az ivó, benne néha napján duhaj, nó- tázó legénység mulatott, hetivásárok alkalmával pedig, amik a szomszédos kis városban voltak a vásárosok vissza- jövet be-betértek egy kis áldomásra, mig szekerük, marhájuk ott ácsorgott kinn az országút poros, fülledt levegőjében. Egy napon különös formájú ember vetődött be az ivóba. Az öreg Salamon a forró nyári nap hevétől bágyadtan szundikált az asztal mellett: leánya pedig, a tüzes, feketeszemü Regina szolgálatkészen ugrott fel az idegen kiszolgálására. Nem is látta még eddig azt az embert, de hetyke, hányaveti magaviseleté azt sejtette vele, hogy világlátott, sok helyen megfordult emberrel van dolga. Tört német nyelven kért egy ital bort, aztán letelepedett az asztal mellé s fürkésző tekintetével a vele szemben ülő leányt nézegette. Máj megszólalt és beszédbe ereszkedett a leánynyal. A világlátott ember fölényes, önérzetes hangján beszélt s a leány, ki faluja határánál még alig egy párszor volt tovább, bámulva hallgatta az idegen beszédjét. Egyszerre kezdett kibontakozni előtte az az álomvilág, a mi az ő ifjú lelkében is ott élt s mig lelke az idegen elbeszélését képzeletben tovább szinezte, bizonyos tisztelettel tekintett a csinos külsejű idegenre. A vendég beszéde egy hirtelen fordulatot vett. — Miért rejti el magát ide ebbe a kicsiny faluba? Az olyan szép, fiatal, mulatós leány, a milyen maga, csak a nagyvilágban találja fel azt, ami neki kedves és tetszetős. Itt részeg legényeknek méri az italt, ott pedig finom urak fognak hódolattal szolgálni magának, hogy tetszését megnyerjék. Finom előkelő urak! Egy ilyen virágszál, hogy egy kicsiny, eldugott faluban hervadjon el!... Jöjjön velem a nagyvilágba. Egy ilyen leány !... Mindenki bámulni, csodálni, szeretni fogja s maga uralkodni fog rajtuk. — A leány tagadólag rázta a fejét. Elhagyja öreg, gyámoltalan apját és anyját, aki ugyancsak reá vannak szorulva, az ő két dolgos kezére, nem, ez nem lehet. Aztán meg, ki ez az idegen, aki őt magával akarja vinni ? — Reá- bizhatja-e magát ennek az oltalmára, mikor még azt sem tudja, hogy ki ő és hova viszi? De az idegen, úgy látszik nem is vetett ügyet a leány töprengéseire, hanem hirtelen igy szólt: — Az éjjel még itt fogok lenni, holnap tovább megyek. — Addig gondolkozzék még. Itt leszek a közeli üres, lakatlan házban, oda szállásoltak el, ha valami kérdezni valója van, vagy velem akar jönni, ott meg kap. Most pedig megyek, mert látom, ugyancsak felgyűlt a dolga. Az ivó előtt öt-hat ember álldogált és most hirtelen elhatározással befelé A m. kir. földmivelés- ügyi minisztérium által engedélyezett, — legjobbnak elismert Gazda öröme diaeteikus állat-táppor. — Egy csomag 30 f-ért kapható TÓTH DÁNIEL füszerkereskedésében (Nagykároly, Fényi-út 19. (csendőrlaktanyával szemben.
