Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)

1907-01-20 / 1. szám

4 IPAROSOK LAPJA minden szükségleteiket fővárosi czégek- től szerzik be. Pedig eltekintve attól, hogy mind­azokat a czikkeket, amelyeket a főváros vagy más helyről szereznek be, a hely­beli piaczon ha nem is sokkal olcsób­ban, de bizonyára sokkal jobb kivitelben megkaphatják; teljesen jogosnak tartjuk polgárságunk eme részének abbeli ké­relmét, ha sérelmeik orvoslását azoktól kérik, akik eddig indolentiából nem tö­rődtek azzal, hogy városunk iparos és kereskedő-osztályának létfentartása függ attól, hogy a város lakói minden szük­ségleteiket a helyi piaczon szerezzék be. Nem szükséges fejtegetnünk a már közel három év óta tartó élelmiczikkek drágasága folytán beállott életfentartási költségek emelkedését, jól tudja ezt mindenki, úgy vagyonos, mint szegény, csak arra akarjuk felhívni mindazok figyelmét, akik eddig a nagyhangú rek­lám felhívásoknak engedve, szükségle­teiket városunkon kívül szerezték be, hogy helybeli iparosaink és kereske­dőink,— akik úgy az állami, mint a városi terhek hozzájárulásában legjob­ban meg vaunak róva s kulturális czé- lokra is áldoznak s a jótékonyság gya­korlásában mindig legelői vannak, — nem élhetnek levegőből, nekik szüksé­gük van megrendelőre és vásárló közön­ségre, hogy polgári kötelezettségeiknek eleget tehessenek. Ne csábítson az senkit, ha társalgás közben arról van szó, hogy valaki ru­háját, czipöjét, nyakkendőjét, avagy bútorját Budapesten szerezte be ilyen vagy amolyan árban, az lehet csak fel­tűnési viszketegségből eredő fitogtatás, avagy megvetése a helybeli iparnak és kereskedelemnek s az ilyen egyén nem méltó a helybeli polgárság szeretetére hogy örvendj érettem. Esküdjél meg, hogy halálom óráján mondani fogod: Köszönöm neked Uram Istenem!... Hogy ha hangom volna egy „Hallelujá“-t énekelnék az égnek, melyre megindul­nának még a tenger hullámai is . Mert kimondhatatlan fájdalmaimmal megszereztem részemet az égben . . . Most látom, hogy nyitva áll előttem .. És te nem akartad hinni, hogy úgy szeretem, meghalok érette! . . . Fiatal voltál testvér és nem tudtad, mit tesz az: szerelem ? Ha valaha Ámor feléd száll, nyisd ki szivedet és hadd őt be­térni oda, ha mindjárt szétmarczangolja is azt. Mert mi lesz akkor? Szived úgy lehet bevégezte útját a földön! . . . A haldokló hallgatott egy pillanatig s aztán folytatá: — Most azonban Fea, nézd az öre­get, ki ott ül; foglald el a helyemet mellette; légy mindene neki és testvé­reinknek ; adj tanácsot, vigasztald buz­dítsd testvéreinket; légy barátnőjük. Ne ints tagadólag a fejeddel! Van elég erőd. Most csak egy kis gyengeség fo­gott el; láttalak azonban hosszú be­tegségemben. Erős vagy, Fea. Kis tes­tedben lakozik azon erősség, 'melynek semmi sem nehéz, semmi sem lehetet­len ! Hozzá voltak szokva, hogy engem és becsülésére. De legyen dicséretre méltó s követésre méltó példa az, ha valaki azt állítja magáról, hogy összes személyi és házi szükségletét — kezdve a bútorzattól, ruházattól a legapróbb konyhai edényig — a helybeli piaczon szerezte be és helybeli iparos által ké­szíttette el. Az ilyent szeretettel övedzi körül a polgár, mert tőle várja boldo­gulását. Lapunk minden számában fel vannak sorolva azon iparosok és kereskedők, akiknél minden szükségleteinket besze­rezhetjük ; hogy hazai ipartermékek, azt felesleges mondanunk, mert minden ipa­rosnak saját kezemunkája, saját fárad­ságának gyümölcse! Tegyük tehát félre kissé kényelem­szeretetünket s tűzzük ki házunk falára a jelszót: „Pártoljuk a magyar és ezzel szorosan összefüggő helyi ipart!11 Jegyzőkönyv. Felvétetett Nagykárolyban, 1907. január lő-én, az „Iparosok Szövetségének“ az ipartestület helyiségében tartott választ­mányi ülése alkalmával. Jelen voltak : Némethy Sándor elnök, Nagy Jenő alelnök, Juhász Lajos pénz­tárnok, Bárth Gyula és Drágus István ellenőrök, Hancsis Illés gazda, Dr. Ad­ler Adolf ügyész. — Kurtyán Mihály, Bárth Béla, Vanger Pál, Kiss József, Gindele János, B&váes Lajos, Nágele Ferencz, Mann Gusztáv, Szendrei Jenő, Orosz János, Görög József, Akkermann József, Valuka Antal, Kínál János, Al- banézi Mihály, Schvarcz Lajos, Klein Ferencz, Bálintffy József, Sarkadi N. maguk mellett lássanak; ügyelj, hogy ne érezzék az űrt, melyet magam után hagyok. Melletted leszek testvér és bá­torítani foglak ... És Fea, csak a te kezeid fogják le szemeimet .. . tudni fogod, ugy-e . . . igen ? tudni fogod ... te mindent tudsz... Üdvözölj minden­kit ... csókold meg tatát, testvéreinket. Üdvözöld a cselédeket ... Én imád­kozni fogok mindenkiért. A gondola megállott. A sötétségben az indóház magasra emelkedett és betakarta árnyékával az utasokat, valamint azokat is, kik most lépték át a lépcsőt az éj sötétjében. Csak a haldokló arcza és mellén keresztbe tett kezei fénylettek márvány­fehérségükkel a sötétségben. Lehunyta szemeit. — A négy testvér vitte az ágyat. Az a sugár növésű atyja vállára támaszkodva ment, kinek sze­mei minduntalan megteltek könnyel. Az öreg lehajtá fejét, hogy arcza nem lát­szott és hallgatag követte a beteget. Az emberek meghajolva vették le kalapjukat, mert mindnyájan azt hitték, hogy halottat visznek. (T—l) i Zsigmond, Kabelik Gyula, Kalina Fé- rencz, Lőrincz György, Birócsák János, Csókás László, Manyák Károly, Strausz Dávid választmányi tagok. Dipold Fe­rencz titkár jegyzőkönyvvezető. Elnök az ülés határozatképességét megállapítván, üdvözölve a szép szám­ban megjelent választmány tagjait s a jegyzőkönyv hitelesítésére Kalina Fe­rencz és Drágus István választmányi tagokat felkérvén, jelenti, hogy a Kos- suth-asztaltársaságtól megkeresés érke­zett hozzá, melyben felkéretik, hogy az Iparosok Szövetségének tagjai között hasson oda, hogy a mulatságon a szö­vetség tagjai minél nagyobb számban jelenjenek meg. A választmány a megkeresést tudo­másul veszi s felkérni határozza a hi­vatalos lap utján az egyesület tagjait a Kossuth-asztaltársaság által rende­zendő tánczvigalom támogatása iránt. A szervező-bizottság megalakítása, tagok gyűjtése és a szakosztályok mi­előbbi megalakítása iránt elnök javas­latot terjesztvén elő, többek hozzászó­lása után kimondja a választmány, hogy: a szakosztályok mielőbbi megalakítását felette kívánatosnak tartja s az e tárgy­ban teendő intézkedések megtételére, valamint tagok gyűjtésére elnökön kívül Mann Gusztáv, Szendrei Jenő, Schvarcz Lajos, Kalina Ferencz, Bárth Béla, Van­ger Pál, Görög József, Bálintffy József, Birócsák János, Csókás László és Ak­kermann Józsefből álló bizottságot küld ki s jelentéseiket a legközelebbi gyű­lésre elvárja. A folyó hó 6-án tartott alakuló köz­gyűlés kimondotta azt, hogy az iparosok ügyeinek hathatósabb előmozditása és érdekeik képviseletére lapot indít. A lap felelős szerkesztőjéül Simkó Aladár szö­vetségi tagot megválasztotta s a vá­lasztmányt utasította arra, hogy az ala­kítandó lap avagy laphasáb érdekében lapkiadókkal tárgyalásba bocsátkozzék. Elnök a megbízás folytán eljárt s jelenti, hogy a lapalapitás ügyében két ajánlat érkezett a szövetséghez. Az egyik Sarkadi N. Zsigmond, a másik Manyák és Tóth czég részéről s jelenti egyben, hogy Valuka Antal választmányi tag részéről indítvány érkezett be a kiadóval kötendő szerződés megszigo­rítása iránt. Az ajánlatok felolvastatván, minthogy a választmány a kiadó kérdésében egy­hangú határozatot hozni nem tudott, elnök az alapszabályok értelmében tit­kos szavazást rendelt el s a szavazat­szedő küldöttség elnökévé Hancsis Illés, tagjaivá Drágus István és Csókás Lászlót felkérvén, a szavazás tartamára az ülést felfüggesztette. Megejtetvén a szavazás, szavazatszedő küldöttségi elnök jelentése szerint be­adatott összesen 28 szavazat, melyből Sarkadi N. Zsigmondra 20, Manvák és Tóth czégre 8 szavazat esvén, Némethy Sándor elnök kimondja a határozatot: az Iparosok Szövetsége önálló lapot indít s a kiadói jogokkal Sarkadi N. Zsigmondot bízza még. Ezzel egyidejűleg olvastatott Valuka Antal választmányi tagnak a lapkiadó

Next

/
Thumbnails
Contents