Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-06-30 / 24. szám
4 H I R E K. — Személyi hir. Péterífy Lajos, kereskedelmi miniszteri tanácsos — ki jelenleg szabadságon Halmiban van — f. hó 24-én reggel városunkba érkezett, hogy az iparkiállitást megtekintse s délben visszautazott Halmiba. — Gróf Károlyi István haldoklik. Miként a Nap f. hó 29-iki számában közli, a beteg állapota válságossá vált s a katasztrófa bekövetkezése minden perczben várható. — Kétféle mérték. Egy helybeli füszerkereskedő kismértékbeni el- árusitási engedélyének korlátolt kimérésre való kiterjesztéséért folyamodott a helybeli Pénzügyigazgatósághoz. A véleményadás iránt felkért hatóságok az engedély megadását javasolták. A Pénzügyigazgatóság azonban érthetetlen okokból (nagyon is érthető) a kérelmet elutasitotta. Biztos tudomással bírunk arról, hogy a fogyasztási szövetkezet részére hasonló engedély megadatott, holott ez iránti kérelmét sokkal később nyújtotta be s igy érthetetlen előttünk az, miért kellett egy kereskedő kérelmét visz- szautasitani akkor, amidőn a fogyasztási szövetkezetnek ezen kedvezmények megadattak; jóllehet az nem nyilvános kereskedés és csak tagjai részére szabad czikkeket elárusítania. Felhívjuk ezen körülIPAROSOK LAPJA ményre g, kereskedelmi- és iparkamara figyelmét annyival is inkább, mert nézetünk szerint, a fogyasztási szövetkezet nem bir azokkal a kellékékkel, amelyek őt korlátolt kimérési engedély elnyerésére feljogosítanák, nem lévén nyílt kereskedés, hanem csak egy érdekcsoport által alakított intézmény. Vagy talán ennél a kérdésnél az antisemitizmus játszik közre ? — Körorvos-választás. A nagykárolyi járás I. számú egészségügyi köre orvosának választása f. hó 27-én reggel 8 órakor volt a főszolgabírói hivatalnál. Az eredmény az volt, hogy megválasztatott körorvossá Dr. Schönpflug Béla helybeli városi tiszti orvos. — Nem félünk, de nem is tűrünk. Az utóbbi időben lapunkban az iparos és kereskedőosztály érdekében megjelent czikkek korlátozása iránt — sajnos az intelligens osztály köréből — megkísérelték > egyesek azon mód igénybevételét, amelytől undorral fordul el minden tisztességes ember (mély titok leple alatt) felelős szerkesztőnk aljas rágalmakkal való megvádolását s ez által az iparos és kereskedőosztály sajtója terrorizálását. A titok kipattant. Ismerjük őket, névszerint, csak hivataltársaik iránti figyelemből nem neveztük meg őket. Figyelmeztetjük azonban, hogy czél- jaikat nem érték el, mert felelős szerkesztőnk terrort nem ismer, alaptalan vádjaiktól nem fél, hírlapírói működését ezután is, sőt ezentúl még fokozottabb erővel fogja az általa képviselt osztályok érdekében kifejteni s az aljas besúgóknak is lesz felelete és annak neve pedig egy jól működő „kutyakorbács“. — Elismerés. Az iparkiállitási tárgyak biráló-bizottsága Kun István helybeli vendéglős kiállítási tárgyai felett legnagyobb elismerését nyilvánította. Ugyancsak megdicsérte Kabelik Gyula faszobrász munkálatait, továbbá Gra- bovszky József urad. főkertész, Madách Mihály kertész és Marosa Béni városi kertész virágdiszitéseit is, különösen utóbbiét, ki a diszkertészet terén egészen uj dolgokat mutatott be. ügy lettünk értesülve, hogy az elnökség azokat, akik a kiállítási szabályzat értelmében a versenyből ki lettek zárva s arra érdemesek, dicsérő oklevél avagy éremmel szándékozik kitüntetni. — Üzletátvétel. A Varga örökösök nevén fenálló 1869-ben alapi- tott vaskereskedést összes terhei és künlevőségeiveí együtt Varga Imre az üzlet eddigi vezetője vette át. — Kiállítók panasza. Az iparkiállitás biráló-bizottságának ítéletével igen sok kiállító nincs megelégedve, okul azt hozván fel, hogy a jury tagjai között egyes szakokra nézve nem voltak olyanok, akik munkáikat jogosan elbírálhatták volna. Czélszerünek vélnők, ha a kiállítást rendező bizottság keresne módot a jogosnak látszó panaszok megvizsgálására. lánczoljak valakit és rámutassak: íme egy nő, ezt szeretni fogom ... mindig. Lehetetlen, hogy ne érezzék soha senki iránt hasonló érzéseket, lehetetlen, hogy ne találjak soha senkiben hasonló vonásokat, hasonló vagy szebb tulajdonságokat. Lehetetlen, hogy örökké az a fátyol- szerű elfogultság lebegjen szemeim előtt, mely most előttem van; mely elhiteti, hogy ő a legszebb, ő a legokosabb, ő az egyedüli .... Lehetetlen. Nem fogok megnősülni. „Miért?“ kérdezi Ön. Igaz, igaza van. Míg a szerelem hályoga borítja szememet, addig boldog leszek. Igen, igaza van. De eddig csak magamról beszéltem. Mi lesz akkor, ha majd ő tér eszére? Mi lesz akkor, ha majd ő gondolkodik úgy. Azt hittem, hogy ő a legszebb, azt hittem, hogy ő a legokosabb és csak most látom, hogy ez csak a szerelem volt, elfogultság, álom, délibáb., Mi lesz akkor, ha majd ő veszi észre, hogy két egymásután következő nap sohasem egyforma, hogy két egymásután következő hónapon nem lehet ugyanúgy szeretni és hogy egy örökkévalóságon át nem lehet ugyanazt szeretni ? Igen, igaza van. Talán csak későn fogja ezt megérteni. Talán meg is hal, még mielőtt észre, térne. Ez utóbbi esetben boldog volt. Ekkor a szerelem nála örökké tartott. Hány ilyen eset van ? Nagyon, nagyon kevés! Vájjon biztos-e, hogy csak engemet szeret ? Talán csak elfelejtette eddigi szerelmét? Talán csak egy tulajdonságom tetszik neki ? Talán csak azt hiszi, hogy szeret, vagy csak azt hiszi, hogy majd szeretni fog? Talán nem is tudja, hogy mi a szerelem ? Talán nem gondolkodott még soha az életről, szerelemről, házasságról. Hátha őt is ugyanazok az érzések kínozzák? Hátha neki is van egy barátja, mint nekem egy barátnőm, akinek megírja érzelmeit, akivel közli aggodalmait, akinek feltárja belsejét. Hátha neki is van egy valakije, akihez nagyobb bizalommal viseltetik, mint hozzám ? Hátha .... hisz én is igy vágok. Igen, az irigység, a féltékenység, az a gondolat, hogy nem engem tart mindenének, az a gondolat, hogy másban csak némileg is gyönyörűséget találj ez a gondolat teszi lehetetlenné,. hogy a magaménak, örökre az enyémnek mondhassam. Ez a gondolat az óka, hogy még mindig úgy gondolkodom, mint akkor, amikor oly sokáig, oly sötéten, oly kétkedőén beszélgettünk. A szerelem vak, de mindenkinek megnyílnak a szemei és jaj a tisztán- látóknak. „Ne ámítsuk magunkat, nem egyedül vagyunk a földön, ne ámítsuk ma^ gunkat, nem mi vagyunk a legszebbek, legokosabbak, legjobbak, ne követeljük, hogy ezt gondolják rólunk; ne kívánjuk, hogy többnek tartsanak, mint amik vagyunk; ne legyünk tulkövetelők, vegyük a mát úgy, amint van, fogadjuk el azt, amit nyújt: ne keressük azt, ami örökké tart, hisz mi sem tartunk örökké. Nősüljön!“ Ezt fogja ön válaszolni. Én igazat adok Önnek, de azt félelem: nem lehet. A test testet kíván, de a lélek, az: nyugalmat. Ugody Gergő.
