Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-06-30 / 24. szám
IPAROSOK LAPJA 3 tokban áll, — jön a szocziális világ s durva kezével letépi vállaitokról a szép prémes kabátokat, gyöngyös ki-belépő galléraitokát, ízlésesen díszített ruháitokat, sőt —- amit tán ki se szabadna mondanom — még derékfűzőiteket is. Aztán rövid szoknyát, csapott-vállu fo- dortalan kabátot ölt rátok, jó erős-tartós bagariacsizmát húz a lábatokra —- s főispánnéból mosónőt maszkíroz. De a szocziális tanok vigasztalni is tudnak. Ki olyan szerencsés ma, főleg az úri osztályban, akinek egy csomó adósság, folyton ismétlődő pénzzavarok nem hibbantanák meg boldogságát ? No hát a szocziális állam megment a hitelezőktől s szegre akasztja a pénzzavart. Többet mondok: ott nem is lesz pénz! Minek is volna, hisz’ az állam gondoskodni fog mindenki számára élelmezésről, ruházatról, lakásról, még tán egy kis itókáról is. Akkor majd igazsággal mondhatjuk el a mai világ gyakran megismételt frázisát: „mindenem van, csak pénzem nincs!“ Aki pedig e különös dolgok fölött mosolyogni szeretne, az csak türtőztesse egy kissé magát. Ebből tulajdonkép egy mákszemnyi se tréfa. Ha mégsem hinné, kérem, vegyen magának annyi fáradtságot, lapozza át a dok- trinér-szoczialisták könyveit, röpiratait, újságait, — ott még sokkal érdekesebb históriákat is talál. Haza, vallás csak elavult ócskaságok, ezeket a szocziális állam örökös nyugalomba küldi. Az emberek mind teljesen egyformák, — minek a haza szűk korlátái? Az Istent a tudomány rég agyonczáfolta, a vallásra pedig csak az ilyen igazságtalan világ boldogtalan páriáinak van szüksége, — akkor a földi paradicsom boldog népe nem fog a vallás vigasztaló ábrándképeibe szorulni. A család pláne fölösleges és helytelen. Az emberek élnek azzal-akivel és addig, ameddig a szocziális világ tudósai jónak találják. A gyermekek nevelése senkinek sem okoz főfájást, az egészen az állam dolga. Mégis milyen lesz voltakép a szocziális állam benső szervezete? A mai világ miniszterei, országgyűlési képviselői, bírái stb. helyett lesz valamelyes kormányuk összeállítva a vidék legvénebb és legtapasztaltabb embereiből. Tagjait általános szavazással s csak bizonyos elég rövid időre választják. Emez igazgató-testületnek nagyon is sok gondot varrnak a nyakába. Az ilyenek kezelik az összes elképzelhető javakat, az ő kezükbe folyik minden elképzelhető jövedelem, ők gondoskodnak a vasutak, villamosok, gépek, gyárak, csatornák, magtárak, házak, istállók stb. fentartásáról, berendezéséről. Összepárosítják az embereket, neveltetik a gyermekeket, gyógyittatják a betegeket, elégetik a halottakat, — az élők között pedig kiosztják a napi szükségleteket. Ha a gyermek serdült korát már elérte, ez a tudós-tanács határozza meg, mi légyen belőlük? Ha jókora fejében sok tudományt képzelnek, orvossá képezik, — ha gyönge a lába, kosarakat fon, hogy ülhessen mellette, — ha erős a lába s jó a tüdeje, fullajtárnak alkalmazzák, — ha izmos és munkabíró, akkor gyári munkásnak való. Különben a szocziális világban mesterségekre, kézművesekre szükség alig is lesz, a gyárak végeznek mindent, az embernek segédkezni kell. Ebben az álladaiomban természetesen minden osztálykülönbség megsemmisül. Az orvos és a betegápoló vén anyóka, a természetbúvár és a tilinkót- lan juhász, a csillagvizsgáló és a pöcze- gödrök tisztitója egészen egyenlő emberek, mindegyiknek egyenlő a jövedelme is: az, amit elfogyaszt, megeszikiszik az állam jóvoltából. Nem.állhatom meg, hogy szocziális tanokról lévén szó, egy érdekes dolgot meg ne említsek. A szocziális világban ugyanis nem lesznek oroszlánok, tigrisek, hiénák, medvék, farkasok, rókák, még tán patkányok meg egerek sem, — mindezek kártékony állatok, tehát ki- irtandók. Nem lesznek kutyák, macskák, kanári madarak, papagályok, — ezek fölösleges haszontalanságok. A sertéseket is kasszírozzák, gyakori úgyis a disznóvész, a húsuk meg nehéz emésztésű, nem egészséges. A ló meg épen- séggel fölösleges — helyébe ott lesz a sok villanyqs s a mindenféle szántóvető gép. Még azt sem tudom, esznek-e majd abban az uj világban liba-, kacsa- és csirkepecsenyét? Mert az már mégis fura lesz egy kicsit: állami libák, kacsák, csirkék!.. . . Nohát ilyenek és ehhez hasonlók foglaltatnak a szocziális tanokban. Aki bővebb felvilágosítást szeretne szerezni, vagy ezeket a dolgokat tréfaszámba veszi, — olvassa csak át Marx, Bebel stb. tudományos munkáit a szoczializ- musról, vagy fusson át nehány röpira- tot s járasson egy szoczialista napilapot. Amiket itt fölsoroltam, az mind ilyenekből van kiböngészve. Persze ők kifestik aranyos színekkel, feldíszítik pompás virágokkal, körülveszik illatos levegővel, úgy, hogy a szocziális államélet mint egy valóságos földi paradicsom csalogassa-édesgesse az embereket. (Folyt, köv.) élni akarás,, szeretni és' szerettetni vágyás, csók utáni epedés, heves szenvedély tüze vilfogott. Kaczér volt, elragadó volt, vonzott maga után ... és én kergettem, üldöztem, futottam utána., elértem. Nem a kiábrándulás következett, mint mondani szokás; nem; már előbb is tudtam, már előbb is éreztem, hogy számomra ő nem más, mint egy lény, aki szeretni tud, aki csak akkor létezik számomra, ha ajkam csókra szomjazik. Nem láttam benne mást, mint csak eszközt annak a czélnak szolgálatában, hogy néha jól érezzem magamat. Szerelem ez? Nem. Ismertem leányt ... igen, ismertem sokat, akiknek mindegyikében találtam olyan tulajdonságot, amilyen a másikból hiányzott. Ismertem nőt, akiről azt hittem, szerelmes vagyok belé és eszembe jutott, hogy ismerek más valakit, akinek egyik tulajdonsága az övénél'jobb, szebb, az övének felette áll. Észrevettem, hogy ez mind nem, a szerelem. Hát mi az ? Azt mondják, ön is azt mondta, én is úgy képzeltem, hogy ilyenkor azt a nőt minden más nőnek felébe helyezzük, szebbnek, jobbnak, okosabbnak, csinosabbnak, kívánatosabbnak tartjuk minden más nőnél és hogy ilyenkor csak egy nő létezik számunkra, csak egy nőt ismerünk: Öt. Ez a szerelem. * *v Szerelmes vagyok. > „Oh, mi másként fog akkor gondolkodni.“ Ezt mondta ön akkor és amint most itt írok, megáll a toll kezembe. Valóban másként gondolkodom? Beszéltünk arról: Mi a szerelem? Beszéltünk arról: Tarthat-e örökké ? Beszéltünk arról: Normális állapot-e ? És én azt feleltem, hogy nem normális, úgy gondoltam, hogy nem tarthat örökké, azt mondtam, hogy nem fogok megnősülni. Először jóizüt kaczagott, aztán elkomolyodott, majd nagyon is komoly lett. Talán egy könnyet is láttam szemében ... Keserű emlékek, a múltnak szomorú képei... Ekkor mondta: „Azokat az örökké emlékezetes szavakat.“ Már, már azt hittem, hogy igaza van. Hisz ismerek egy leányt, akit szebbnek tartok minden más nőnél; ismerek egy leányt, akit okosabbnak tartok minden más lénynél; ismerek valakit, akit mindenkinél jobban szeretek. Szerelmes vagyok valakibe. Szeretem, szeretem,* de tudom, hogy nem fog örökké szeretni. Nem lehet, hogy én, aki semmit a világon tovább egy évnél, egy hónál, egy napnál nem szerettem, aki mindig a változatost kerestem, aki mindig a különös, a nem köznapi, az ismeretlen után rajongtam és a legismeretlenebbet, a legkülönösebbet, egyszóval mindent meguntam, hogy én egész életre a véges örökkévalóságra magamhoz Raftia-háncs a, legrolcsó'b'b átrTosm Isstplxa/tó TÓTH DÁNIEL füszerkereskedésében (Nagykároly, Fényi-út 19. (csendörlaktanyávalszemben.)
