Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-06-02 / 20. szám
2 IPAROSOK LAPJA sük a törvényben biztosítandó védelmet s a gépek hatalmával állítsuk szembe a szaktudás pótolhatlan fegyverét. És ebben a nagy munkában csakugyan mestereinkre vár fontos kötelesség. Fiatal iparos generátiónk tévutakon jár, kellő erkölcsi nevelés hiányában minden ambiczió nélkül kizárólag a kenyérkeresö harcz küzdelmeit tekinti az ember nemesebb rendeltetéseinek figyelmen kívül hagyásával. Ennek azután természetes következménye az erkölcsi erőtlenség, a szakismeretekben való járatlanság. Vegye vissza a mester tanonczait családi szentélyébe, szeretettel ápolja lelkének termo virágait, hogy majdan az élet nagy iskolájában a fiatalon megedzett sarjadék szilárdan állja a küzdelmek viharát. A másik ellenséggel vegyük fel a harczot a szervezkedés erejében! Sokan vagyunk, de szétszórva s igy a szervezett erő ellen nem érvényesülünk. A szervezkedés, a tömörülés szükségessége ma már kétségtelen. Ha iparosaink ez irányban késedelem nélkül fel nem ismerik a helyzetparancsolta kötelességet, félő, hogy egy hatalmas társadalmi osztály biztos állását ingatják meg a fejlemények s az ekként elvesztett számszerű s erkölcsi fölény többé vissza nem szerezhető. Az uj kor harczát csak jól szervezett tábor vívhatja meg, itt az idő, hogy ki-ki harczra készen, fegyelmezett sorokban várja a döntő csatát. A szövetkezés magasztos eszméjének fénye világítson be a lel- kekbe s öntse egyúttal az önbizalom tettre sarkaló erejét is szivünkbe. Tekintsük a szövetségeket nyíltan tett fogalomnak, hogy a széthúzás szellemét kiűzve magunk közül, az összetartás, a testvéri együttmunkálkodás hatalmas erejével szálljunk szembe a kézműiparnak folyton tömörebben sorakozó ellenségeivel'. Pékiparosaink szervezkedése. Lapunk múlt hó 19-iki számában hirt adtunk arról a mozgalomról, melyet helybeli pékiparosaink indítottak abbőlja czélból, hogy az általános drágaság, a munkás- verseny rendezetlensége miatt beállott munkabéremelkedésböl eredő többletkiadásoiy^L existentiájukat veszélyezettnek; látván, az ellen védekezzenek. E czélból múlt hó 28-án teljes számban gyűlést tartottak, melyen elhatározták, hogy 1907. junius 15-töl a sütemények és kenyéreladás árának meghatározásánál újabb eljárást követnek el akként, hogy nem emelik fel azok árát, csak az eladást korlátozzák. A tervbevett újabb meghatározás a következő: Legelső sorban is a viszont- elárusitóktól nem vesznek vissza az előző napokról megmaradt kenyeret és süteményt. A sütemények és kenyér árát az alábbiakban határozták meg: 1. Pékmesterek üzletében friss sütemény helyben avagy vidéken: 1 darab . . . . . 4 fillér. 3 „ ... . . 10 „ 6 ,/ . . . . . 20 „ Rendeletre házhoz szállítva: 5 darab .... . 20 fillér. Úgy háznál, mint vidéken, valamint a helybeli piaczon: 8 drb száraz kifli vagy zsemle 20 fill. 2. Pékmestereknél vagy házhoz szállítva kenyér ára: Rozskenyér 1 kiló 24 fillér. Házi 1 „ 26 „ Fehér 1 „ 28 Vekni kilónként 2 fillérrel drágább. Elhatározták,, hogy az összes pékiparosok részére szükséges liszt, élesztő és fa beszerzésére nyilvános árlejtést hirdetnek s az összes TÁRCZA. Muiika Uözben. Nincs nappalomnak egy tűnő szilánkja, Egy elfutó rövidke percze sem, Midőn ne lennék veled gondolatban, En szentem, bálványképem, mindenem! Nem pillanat, a melynek nincs ‘ virága, Csak kóros és idétlen korcsszülött, De én virágot halmozok virágra, 8 velem vagy a virágszedés között! O . érzem én : küzdésre hiv az élet! Az élet, ez a sanda Luczifer 1... 8 amig a lázas munka fáradalma Behint hideg verejték-csöppivel: Szivemben édes álom szárnya rezdül, Ott, ott, ahol az arezod hordozom... 8 a sok betűn egy kép csillan keresztül 8 fejem lehajtva én csak dolgozom. Nem munka az, amelynek nincs gyümölcse, Csak elfecsérelt, ellopott idő... Sejtelmes álmom a fülembe súgja, Hogy szent gyümölcsöt érlel a jövő.. De halig a! Kong. Tizenkettőre jár már. A hold bekandikál az ablakon. Fényén ezer kisértet bolygva járkál... Jó éjszakát I — Te rólad álmodom ... Földes Imre. Fejes Nagy István és az állam. Irta: Szabó Imre. — Az „IPAROSOK LAPJA“ eredeti tárczája. — II. De hogy csípje meg a kánya, ehhez is oda dugta az orrát az állam ő kegyelme. Azt mondta, jól van, Fejes Nagy István rászolgáltál a pénzmagra, de most már fizesd meg nekem azt az örömet, hogy, rádobhattad azt a hantot Rézi néni koporsójára; Ez még csak megjárná. Hanem az már istentelenség, hogy mélyebben akart belenyúlni az erszényébe, mint ahogy azt jegyző uram kiolvasta a törvényekből. .Azért Fejes Nagy István meg is bicsakolta magát, hogy ö annál többet nem fizet. ügy. látszik, ezért most majd hozzá is eljön látogatóba állam ő kegyelme. De Fejes Nagy Istvánnak engednie nem szabad. Nem teheti már a tekintély miatt sem. Hányta vetette elméjében a dolgot, hozzá méregette bátorságát a merszé- hez, összeegyeztette tekintélyét a fur- fangjával, mig végre pokoli eszme villant meg agyában. Nagy dirrel-durral fordult be a portájába. — Miska! Bandi! Panna! A gyerekek örömrepeső sivalkodással tolongtak hozzá, belecsimpaszkodtak a lábába, belemarkoltak a zsebébe vásár-, fiáért. De- most lehessegette, oda se intett az asszonynak, egyenesen az istálló felé tartott, ahol az ő két szép, tarka foltos fehér tehene kérődzőit egyKONDOR BÉLA elsőrangú oseiei:oevzi.i:te Nagykárolyban, Deák Ferencz-tér.
