Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)

1907-04-28 / 15. szám

kozom, természetében rejlik a folyto­nos intrika és másnak bántalmazása, csak felakarja tolni magát arra a polczra, amely jo<:ot adhatna neki az iparosok szövetsége által alakított orgánumban megjelen czikkeknek szolgai készségé­ben még más által is tollba adott'nyi­latkozatok utján leendő megbirálására, vele e téren tehát fejtegetésekbe nem bocsájtkozom, de csudálkozom a czikk másik aláíróján, aki visszautasított verse miatt sértett önérzetből könnyelműen odadobta nevét egy olyan nyilatkozat­nak, amelynek tartamából kiviláglik azon érdekhajhászat, melynek szolgá­jává süjedett akkor, amidőn az iparo­sok érdekében általunk is helyesnek elfogadott és felelős szerkesztőnk által igen értelmesen megirt czikkeket úgy állítja az olvasóközönség elé, mintha annak czélja az iparos és tisztviselő­osztály között a viszály magvának el- hintése volna, holott még ha a fogyasz­tási szövetkezetét veszszük irányadóul annak tagjait a tisztviselők csak egy része képezi. A czikk, bárki is készitette azt, oly gyarló és silány, hogy arra részemről érdemesnek sem tartanám felelni, ha nem volna abban egy pár oly durva támadás, amely méltán felháborít min­den tisztességes iparost, aki gondol­kozni tud s akinek kellő felfogása van ahoz, hogy megtudja ítélni mit szabad és mit nem szabad az iparosság nevé­vel takaródzó egyénnek egy az iparos­ság érdekét védő lap, lap vezérlő-bizott­ság és szerkesztő ellen Írni és mon­dani. Senkinek, nyilatkozónak legkevésbé sem tartom a más által sugalt és gyár­totta nyilatkozatra felvilágosítással, a czikkeket részemről helyesnek tartom Ha minden kereseti alkalmat kihasz­nálunk és kellően érvényesülhet a mun­kás, ha természetesen kellően díjazzuk is, szívesen marad anyaföldjén s a föl- buzdult antheuszi erővel megbirkózik a most még talán kibogozhatatlannak tet­sző gordiusi csomóval is. Ma már széles alapon berendezett ipari szakiskoláink vannak, de ez még korántsem elég. Van ám Achillesz sarka, az onnan kikerültnek is kevés az, akit tudásában meg nem támadhatna a kül­földi ellenfél. Azonban addig is, mig végérvényesen segítve nincs a magyar ipar teljes fej­lődését gátló hiányokon, igyekezzünk mi vevők mindannyian azzal megelé­gedni, amit ma már nyújt édes hazánk. Igyekezzünk bevásárlásainkat akként intézni, hogy honi gyátrnánynak adjunk előnyt, még ha az alatta áll is 'a kül­földinek. Csak a szent czélt tartsuk szem előtt, vegyük meg az esetleg ke- vésbbé szépet, csak azért, hogy a hazát szolgáljuk vele. Hozzuk ismét divatba pl. a kalota­szegi vaFrottast, pártoljuk a zsolnai, brassói szöveteket, a kitűnő minőségű szepesi vásznat. Van remek vert csipkénk is* Selyem­iparunk is számbavehető arányokat öl­1PAR0S0K LAPJA s azzal minden tekintetben egyet értek. A lapvezérlő bizottságról nem mondok le s helyemet érdekhajhászóknak át nem engedem, annyival inkább nem, mert ezen állásra a közbizalom helye­zett s nem fogom azt a szolgai alá­zattal mindenre kész egyének orvtáma­dása kedvéért elhagyni. Ha az iparosoknak a lap iránya el­len kifogásuk van, — de nem egyeseknek egyéni hiúságuk ki nem elégitése miatt — tessék a lapvezérlő-bizottsághoz azt írásban avagy szóban beadni, de má­sok által fogalmazott egy az iparos osztály hivatalos közlönyétől távol álló lapban támadó nyilatkozatban közzé­tenni nem tartom illőnek. Szívesen adok magam részéről felvilágosítást, de egy minősithetlen támadásra egyesek ked­véért nem tartom magamhoz méltónak a részletes választ adni. Ha a czikket aláiró iparostársam tudná azt, hogy lapunk felelős szer­kesztője a lap fellendítése, annak a társadalom minden rétegében való el­terjesztése körül mily odaadó tevékeny­séget fejt ki és fejtett ki, még a nyert szigorú parancs daczára sem irta volna nevét alá egy oly czikknek, amely fé­nyes bizonyítéka annak, mily könnyel­műen élnek vissza egyesek az iparo­soknak beléjük helyezett bizalmával, inert azt a czikkiró sem állíthatja, hogy az általa aláirt nyilatkozt ne arra volna hivatva, hogy a fogyasztási szövetke­zetnek reklámul szolgáljon. Bővebb magyarázatba a czikkeket illetőleg ném boesájtkozom, nem pedig azért, mert ha az eddigi czikkekből nem értették iiiég annak intentióját, nem fogják megérteni soha, csak azt akarom még a nyilatkozó figyelmébe ajánlani, hogy a hirlapirás és a nyilat­tött néhány év óta. Ne a svájczi Hen­neberg mintáit hozassuk hát, ellenben a magyar közül válogassunk! Szobánkat ékesítsük mármarosi, to­rontáli szőnyegekkel. Tartsuk kötelessé­günknek ám minden vonalon pártolni iparunkat, amelynek komoly fellendülése megmérhetetlen jelentőséggel bírna nem­csak gazdasági, művelődési téren, ha­nem még politikailag is. Az ember a természet kincseinek bizományosa. S úgy a magyar, mint a többi. Mentül jobban sikerül azokat a maga javára kiaknáznia, annál nagyobb érdeme és annál tekintélyesebb haszna van belőle. Minél inkább föllendül égy ország gyári-, kézmű- és háziipara, annál ha­talmasabbá válik mindénképen, már azért iß,'mert az ipar nemcsak a gya­korlati ezélt szolgálja, hanem tökélete­sített alakban az eszthétikát is. Az iparművészeiben — amely a tu­laj donképeni ipar és a szó szorosabb értelmében vett művészet határvonalán áll — szintén fejthetünk ki magyar Íz­lést. A mezőtúri edények, nemkülönben porczellán-gyáraink tanúskodnak róla. A honi-czikkek fölkarolásával az ipar­művészet nemesítésére is tágabb kör nyílik. 3 kozatgyártás nem iparczikk, ipari dol­gokhoz igen jól érthet, de ahhoz, hogy egy önálló nyilatkozatot megírjon a kezemen megfórdult kéziratából kiin­dulva először a helyesírás legelemibb szabályaival kell tisztában lennie. Nagy Jenő az építőiparosok szövetségének elnöke. Nyilatkozat. A „Szatmárvármegye“ legutóbbi szá­mában ellenem az Iparosok Lapjánál viselt szerkesztői tisztemből folyólag meglehetős kíméletlen támadást intéz­nek Meszesi Feréncz és Drágús István helybeli iparosok. A támadás különösen azért irányul ellenem, mert a szerkesztésemben meg­jelenő lapban az iparosok és kereskedők jól felfogott érdekében több Ízben til­takoztam a helybeli tisztviselők egy része által felállítani szándékolt fogyasztási szövetkezet ellen. Megvádolnak azzal, hogy magamat feltoltam az iparosok hívatlan védőjéül, megvádolnak azzal, hogy a czikkeket a lapvezériő bizottság tudta nélkül ad­tam közre s támadásaim egyáltalán in­dokolatlanok, mert hiszen a fogyasztási szövetkezet felállítása által az iparos­ság érdekei érintve nincsenek. Megvádolnak továbbá azzal is, hogy én szítom a helybeli tisztviselőkar és az iparosság közötti elégületlenséget és konkolyt hintek az eddig jó egyetértés­ben (?!) élő társadalmi osztályok közé. Mindkét nyilatkozó iparost mint igen tisztességes embereket ismerem. Nagyon csodálkozom azonban azon, Nejn e kis elmefuttatás határolt ke­retébe való annak még bővebben való ecsetelése, milyen nagy befolyással lesz Magyarország föl virágzására a megin­dult tudatos, nemzeterösitő mozgalom, amely a hazaszeretet lobogó szövése­kének világával föléleszti a még szen­dergőket, fölnyitja a csukott pillákat s megmutatja az útat, amelyen haladni kell, hogy a szept ügyet diadalra jut­tassuk. i Csak ama reményemet nyilvánítom még, vajha ne lankadnának a lelkesedők, ne szűnnének meg szorgalmasan mun­kálkodni s tovább szítani a fölgyújtott fáklya lángját,, mert hát nemcsak nyel­vében él a nemzet, a honiipar teljes mérvű felölelése legfontosabb eszköze megizmosodásának. Kis okok is szülnek nagy hatásokat, apró kövek összerakásából is létesülhet égbekiáltó gúla. Ne mulassza hát el senki sem a fölbuzdult honszeretet épí­tendő várához hacsak egy igénytelen kavicscsal is hozzájárulni. Tompának ama szávaival végzem e sorokat: . „Legyen ez ország hatalmas és bol­dog és e nép, a te választott néped óh Isten, a századok végéig!“

Next

/
Thumbnails
Contents