Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)

1907-04-28 / 15. szám

kozom, természetében rejlik a folytonos intrika és másnak bántalmazása, csak felakarja tolni magát arra a polczra, amely jo<:ot adhatna neki az iparosok szövetsége által alakított orgánumban megjelen czikkeknek szolgai készségében még más által is tollba adott'nyilatkozatok utján leendő megbirálására, vele e téren tehát fejtegetésekbe nem bocsájtkozom, de csudálkozom a czikk másik aláíróján, aki visszautasított verse miatt sértett önérzetből könnyelműen odadobta nevét egy olyan nyilatkozatnak, amelynek tartamából kiviláglik azon érdekhajhászat, melynek szolgájává süjedett akkor, amidőn az iparosok érdekében általunk is helyesnek elfogadott és felelős szerkesztőnk által igen értelmesen megirt czikkeket úgy állítja az olvasóközönség elé, mintha annak czélja az iparos és tisztviselőosztály között a viszály magvának el- hintése volna, holott még ha a fogyasztási szövetkezetét veszszük irányadóul annak tagjait a tisztviselők csak egy része képezi.

A czikk, bárki is készitette azt, oly gyarló és silány, hogy arra részemről érdemesnek sem tartanám felelni, ha nem volna abban egy pár oly durva támadás, amely méltán felháborít minden tisztességes iparost, aki gondolkozni tud s akinek kellő felfogása van ahoz, hogy megtudja ítélni mit szabad és mit nem szabad az iparosság nevével takaródzó egyénnek egy az iparosság érdekét védő lap, lap vezérlő-bizottság és szerkesztő ellen Írni és mondani.

Senkinek, nyilatkozónak legkevésbé sem tartom a más által sugalt és gyártotta nyilatkozatra felvilágosítással, a czikkeket részemről helyesnek tartom

Ha minden kereseti alkalmat kihasználunk és kellően érvényesülhet a munkás, ha természetesen kellően díjazzuk is, szívesen marad anyaföldjén s a föl- buzdult antheuszi erővel megbirkózik a most még talán kibogozhatatlannak tetsző gordiusi csomóval is.

Ma már széles alapon berendezett ipari szakiskoláink vannak, de ez még korántsem elég. Van ám Achillesz sarka, az onnan kikerültnek is kevés az, akit tudásában meg nem támadhatna a külföldi ellenfél.

Azonban addig is, mig végérvényesen segítve nincs a magyar ipar teljes fejlődését gátló hiányokon, igyekezzünk mi vevők mindannyian azzal megelégedni, amit ma már nyújt édes hazánk.

Igyekezzünk bevásárlásainkat akként intézni, hogy honi gyátrnánynak adjunk előnyt, még ha az alatta áll is 'a külföldinek. Csak a szent czélt tartsuk szem előtt, vegyük meg az esetleg ke- vésbbé szépet, csak azért, hogy a hazát szolgáljuk vele.

Hozzuk ismét divatba pl. a kalotaszegi vaFrottast, pártoljuk a zsolnai, brassói szöveteket, a kitűnő minőségű szepesi vásznat.

Van remek vert csipkénk is* Selyemiparunk is számbavehető arányokat öl1PAR0S0K LAPJA

s azzal minden tekintetben egyet értek. A lapvezérlő bizottságról nem mondok le s helyemet érdekhajhászóknak át nem engedem, annyival inkább nem, mert ezen állásra a közbizalom helyezett s nem fogom azt a szolgai alázattal mindenre kész egyének orvtámadása kedvéért elhagyni.

Ha az iparosoknak a lap iránya ellen kifogásuk van, — de nem egyeseknek egyéni hiúságuk ki nem elégitése miatt — tessék a lapvezérlő-bizottsághoz azt írásban avagy szóban beadni, de mások által fogalmazott egy az iparos osztály hivatalos közlönyétől távol álló lapban támadó nyilatkozatban közzétenni nem tartom illőnek. Szívesen adok magam részéről felvilágosítást, de egy minősithetlen támadásra egyesek kedvéért nem tartom magamhoz méltónak a részletes választ adni.

Ha a czikket aláiró iparostársam tudná azt, hogy lapunk felelős szerkesztője a lap fellendítése, annak a társadalom minden rétegében való elterjesztése körül mily odaadó tevékenységet fejt ki és fejtett ki, még a nyert szigorú parancs daczára sem irta volna nevét alá egy oly czikknek, amely fényes bizonyítéka annak, mily könnyelműen élnek vissza egyesek az iparosoknak beléjük helyezett bizalmával, inert azt a czikkiró sem állíthatja, hogy az általa aláirt nyilatkozt ne arra volna hivatva, hogy a fogyasztási szövetkezetnek reklámul szolgáljon.

Bővebb magyarázatba a czikkeket illetőleg ném boesájtkozom, nem pedig azért, mert ha az eddigi czikkekből nem értették iiiég annak intentióját, nem fogják megérteni soha, csak azt akarom még a nyilatkozó figyelmébe ajánlani, hogy a hirlapirás és a nyilattött néhány év óta. Ne a svájczi Henneberg mintáit hozassuk hát, ellenben a magyar közül válogassunk!

Szobánkat ékesítsük mármarosi, torontáli szőnyegekkel. Tartsuk kötelességünknek ám minden vonalon pártolni iparunkat, amelynek komoly fellendülése megmérhetetlen jelentőséggel bírna nemcsak gazdasági, művelődési téren, hanem még politikailag is.

Az ember a természet kincseinek bizományosa. S úgy a magyar, mint a többi. Mentül jobban sikerül azokat a maga javára kiaknáznia, annál nagyobb érdeme és annál tekintélyesebb haszna van belőle.

Minél inkább föllendül égy ország gyári-, kézmű- és háziipara, annál hatalmasabbá válik mindénképen, már azért iß,'mert az ipar nemcsak a gyakorlati ezélt szolgálja, hanem tökéletesített alakban az eszthétikát is.

Az iparművészeiben — amely a tulaj donképeni ipar és a szó szorosabb értelmében vett művészet határvonalán áll — szintén fejthetünk ki magyar Ízlést. A mezőtúri edények, nemkülönben porczellán-gyáraink tanúskodnak róla.

A honi-czikkek fölkarolásával az iparművészet nemesítésére is tágabb kör nyílik.

3

kozatgyártás nem iparczikk, ipari dolgokhoz igen jól érthet, de ahhoz, hogy egy önálló nyilatkozatot megírjon a kezemen megfórdult kéziratából kiindulva először a helyesírás legelemibb szabályaival kell tisztában lennie.

Nagy Jenő

az építőiparosok szövetségének elnöke.

Nyilatkozat.

A „Szatmárvármegye“ legutóbbi számában ellenem az Iparosok Lapjánál viselt szerkesztői tisztemből folyólag meglehetős kíméletlen támadást intéznek Meszesi Feréncz és Drágús István helybeli iparosok.

A támadás különösen azért irányul ellenem, mert a szerkesztésemben megjelenő lapban az iparosok és kereskedők jól felfogott érdekében több Ízben tiltakoztam a helybeli tisztviselők egy része által felállítani szándékolt fogyasztási szövetkezet ellen.

Megvádolnak azzal, hogy magamat feltoltam az iparosok hívatlan védőjéül, megvádolnak azzal, hogy a czikkeket a lapvezériő bizottság tudta nélkül adtam közre s támadásaim egyáltalán indokolatlanok, mert hiszen a fogyasztási szövetkezet felállítása által az iparosság érdekei érintve nincsenek.

Megvádolnak továbbá azzal is, hogy én szítom a helybeli tisztviselőkar és az iparosság közötti elégületlenséget és konkolyt hintek az eddig jó egyetértésben (?!) élő társadalmi osztályok közé.

Mindkét nyilatkozó iparost mint igen tisztességes embereket ismerem.

Nagyon csodálkozom azonban azon,

Nejn e kis elmefuttatás határolt keretébe való annak még bővebben való ecsetelése, milyen nagy befolyással lesz Magyarország föl virágzására a megindult tudatos, nemzeterösitő mozgalom, amely a hazaszeretet lobogó szövésekének világával föléleszti a még szendergőket, fölnyitja a csukott pillákat s megmutatja az útat, amelyen haladni kell, hogy a szept ügyet diadalra juttassuk. i

Csak ama reményemet nyilvánítom még, vajha ne lankadnának a lelkesedők, ne szűnnének meg szorgalmasan munkálkodni s tovább szítani a fölgyújtott fáklya lángját,, mert hát nemcsak nyelvében él a nemzet, a honiipar teljes mérvű felölelése legfontosabb eszköze megizmosodásának.

Kis okok is szülnek nagy hatásokat, apró kövek összerakásából is létesülhet égbekiáltó gúla. Ne mulassza hát el senki sem a fölbuzdult honszeretet építendő várához hacsak egy igénytelen kavicscsal is hozzájárulni.

Tompának ama szávaival végzem e sorokat:

. „Legyen ez ország hatalmas és boldog és e nép, a te választott néped óh Isten, a századok végéig!“