Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)

1907-04-28 / 15. szám

4 IPAROSOK LAPJA hogy magukat egyszerre a nyilatkozásra adták. Jól ismerem őket, hogy ilyen stílusgyakorlatra önmagáiktól képtelenek, mert volt alkalmam meggyőződni arról, hogy aki még igen derék asztalos- vagy bádogos-mester, nem okvetlenül jó iró vagy költő. Azon nem csodálkozom, hogy épen ezen két iparos csap fel a tisztviselő fogyasztási szövetkezet védőjéül, mivel a szövetkezet létesítése az ő üzletkörü­ket nem érinti, mert hiszen a fogyasztási szövetkezet sem koporsóraktárt, sem bádogos-üzletet létesíteni nem akar. Lapunk legutóbbi számában már ki­mutattam, hogy mennyiben vannak érintve a helybeli iparosok a fogyasztási szövetkezet létesítése által, azért a tá­madás ezen részére nézve nem reflek­tálok. A nagy közönség tájékoztatása czél- jából annyit megjegyezni kívánok, hogy a lapunkban megjelenő czikkek minden­kor a lapvezérlő bizottság előzetes tudta és jóváhagyásával látnak napvilágot. A támadásokra nem is válaszolnék, ha nem tudnám teljes bizonyossággal azt, hogy Meszesy és Drágus urak csak eszközül engedték magukat felhasznál­tatni egy oly egyén részéről, aki tényleg minden lében kanál és rendkívüli elő­szeretettel tolja fel magát az iparos érdekek hívatlan védelmezőjéül. Aki egyik kezével simogatja az iparosokat, a másik kezével pedig hátbaüti s aki maga szerette volna azt az állást elfog­lalni, amelyet én töltök be. Kijelentem, hogy daczára annak, hogy Drágus és Meszesi urak engemet a tár­sadalmi körök közötti egyenetlenség elő­idézésével dúrva módon vádolnak, eddig követett irányomon változtatni nem fo­gok s mindaddig, mig az iparos-szövetség tagjai többségének bizalmát bírom, he­lyemen maradok s nem szerzem meg annak az álarcz mögé rejtőző urnák azt a gyönyörűséget, hogy a tért részére átengedjem. Végül megjegyzem még, hogy a „Szat- márvármegye“ czimü nyomtatvány is' ízlésesebb közleményeknek adhatna he­lyet, mint egy másik lap szerkesztője ellen irányuló dúrva támadásnak, habár meglehet, hogy anyagi érdekek késztet­ték erre. Simkó Aladár, az „Iparosok Lapja“ felelős szerkesztője. Az iparkiállitást rendező bizottság ülése. Az iparkiállitási bizottság úgy f. hó 21., mint 25-én gyűlést tartott az ipar­testület helyiségében, melyen a Kabelik Gyula, Meszessy Károly és Nagy Fe- rencz irinyi ev. ref. tanító által bemu­tatott meghívó chlissék közül az utób­bit fogadták el s annak elkészítéséért Hancsis Illés indítványára a bizottság köszönetét szavazott. Kabelik titkár jelentése, melyben a kiállítók nevének összeírását és a meg­bízott bizottsági tagok közötti kiosztá­sát jelenti, tudomásul vétetett oly hozzáadással azonban, hogy kötelesek a bizottsági tagok eljárásaik eredmé­nyét a heti gyűlések alkalmával beter­jeszteni. Bejelentette elnök, hogy vármegyénk főispánjától lapunk felelős szerkesztője utján felhívást vett arra nézve, hogy közölje a bizottság azokat a kérelme­ket, amelyeket a kormánytól kieszkö­zölni óhajt s ő azokat fel fogja párto- lólag terjeszteni, valamint arról is ér­tesítette, hogy ha a meghívó elkészül gondoskodni fog annak az összes vidéki és fővárosi lapokban való közre tételéről. A bizottság megköszönve a tanúsított érdeklődést az előterjesztendő kérelme­ket a következőkben - csoportosította u. m.: 1. Felkérendő a kormány képviselte- tésre és a kiállítás megnyitására. 2. Aranyérmek és dicsérő oklevelek kiadására. 3. Anyagi támogatásra. 4. Az iparkamarához buzdító körren- deletek intézésére, hogy az ipartestü­leteket kérjék fel .tagjaikat a kiállítás minél tömegesebb megtekintésére. Végül az iparkiállitást látogató ipa­rosok részesüljenek kedvezményes vas­úti jegyekben. Luczay János inditváhyára kimondja a bizottság, hogy egy zászlót készíttet, amelyet a városháza és kaszárnya fede­léhez erősittet, melyén az iparkiállitásra a vidéki közönség felhivassék. Az ez iránti intézkedések és kérelmek teljesí­tésére Luczay János, Drágus István és Némethy Sándorból álló bizottságot küld ki. A kovács és kerékgyártó szakegylet 20 kor. adományát^ hálás köszönettel fogadja a bizottság.! A nagyközönség figyelmébe. A Nagykárolyban megalakított építő­iparosok szövetségébe beléptek mind­azok az iparosok, akik belátták azt, hogy életkérdéssé vált a munkások ré­széről igényelt és teljesithetlenné vált követelések elleni védekezés. Sajnos akadtak közöttünk is olyanok, akik még ma sem tudván felfogni azt, hogy a munkások túlzott követelésének telje­sítése nem csak a vállalkozókra de az építtető közönségre is terheket ró, mert a munka megdrágulása folytán az épít­tetőnek keli megfizetni a munkások felcsigázott követelését s nem látván be a szövetség üdvös voltát, mely „egy a többért és mind az egyikért“ jelsza­vak mellett alakult meg, abba nem léptek be, hanem a legerősebb kon- kurrencziát fejtve ki az ipar terén a munkásokkal szövetkezve az építőipar tönkretételét tűzték ki feladatokul. Ilyen iparos városunkban 3 van: ifj. Tóth Mihály, Valdmann Mihály és Vajda Mihály, kiket annyival is inkább ajánlunk a nagyérdemű közönség figyel­mébe, mert a fővárosban közel egy évig tartó bérharcz letörésénél, midőn már okleveles mérnökök munkakönyvét váltva napszámosokként dolgoztak, meg­győződhetett a nagy közönség arról, hogy a munkaadók abbeli törekvése mely tisztességes munkabér és munka­teljesítmény melletti megélhetés bizto­sítására irányul, csak azoknál talál ellenszenvre, akik elcsábítva a vezetők fényes Ígéretétől helyesebbnek tartják henyélni s az édes semmittevésben vélik a szocziális kérdéseket megoldani. Nagykároly, 1907. április 28. Nagy Jenő a nagykárolyi épitő-iparosok szövetségének elnöke. Szobafestők és mázolok sztrájkjához. A sztrájk még mindig tart, habár már nem általánosan, mert ezidő szerint hét okosan gondolkozó segéd munkába állott és szorgalmasan dolgozik. Ezeket e helyen meg kell dicsérnünk munkaszeretetükért. Jól felfogták, hogy a munkaadók kérelme nem olyan ter­mészetű, mit elfogadni ne lehetne, job­ban mondva teljesíthető ne lenne. A munkába lépők neveit a követke­zőkben közöljük: Pucser István műhelyében : Hermann István, Nemes László, Siff József és Papp Sándor. Kalina Ferencz üzletében: Kolozs­vári Mihály. Schvarcz Lajos üzletében : Bolemann János és Káldor Ferencz. Mint lapunk zártakor értesülünk, á többi munkába nem lépett segédek, u. m. Pózman Mihály, Babotán J.y Vásárhelyi M. és társai a szatmári minta szerint mintegy 8-an a mesterek megtörésére úgynevezett szakműhelyt nyitottak oly- formán, hogy a Vásárhelyi nevére ipar­igazolványt váltottak és a többiek közre­működésével dolgoznak és vállalkoznak. Most az a kérdés, ha vájjon a nagy­érdemű munkaadó közönség el fogja-e nézni, hogy az idősebb és jól szakkép-, zett, megbízható önálló iparosok ily- formán megkárosittassanak jogos ön­védelmükben teljesen igazságtalanul ? Mi azt hisszük, nem; mert a nagy- közönség tudni fogja kötelességét és nem fogja őket pártolni, ,hanem ahelyett védelmünkre fog kelni s habár a valódi mesterek munkái valamivel lassabban is készülnek el segítő kéz hiányában, a „Karászi“-féle eset nem fog például szolgálni, aki saját iparostársait elhagyta nehéz küzdelmében. Kalina Ferencz, a festőiparosok elnöke. HIRE k. —; Uj alapitó tag. Dr. Falussy Árpád, Szatmárvármegye főispánja, értesítette az elaggott iparosok és szegény gyer­mekek segélyezése és felruházására ala­kított Kossuth-asztaltársaság elnökségét, hogy az alapítók tagjai közé belép. — Fogadja ezúton is nemes tettéért az el­nökség hálás köszönetét.

Next

/
Thumbnails
Contents