Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)

1907-01-27 / 2. szám

IPAROSOK LAPJA

mezzék és közös akarattal érvényesíteni segítsék.

A nagygyűlés a beterjesztett javaslatot zajos helyeslés közben egyhangúlag elfogadja, mire az elnök a tanácskozás folytatását délutánra halasztja. *

A tanácskozások szombat délután csorbittatlan érdeklődéssel folytak Ja- kabffy Ferencz elnöklete alatt. Sőt a tulajdonképpeni szóáradat itt indult meg a munkaközvetítés körül, melyre nézve Szíklay Zsigmond igen szép megokolás után a következő határozati javaslatot terjesztette be :

„Mondja ki az országos nagygyűlés, hogy szükségesnek tartja munkásköz- vetitő intézmény mielőbbi létesítését olykép, hogy az minden helyi szövetség székhelyén teljesen díjmentesen, az Építő iparosok Országos Szövetsége által meghatározandó egyöntetű ügykezelés alapján működjék. Ezen határozat élet- beléptetésére utasítja a nagygyűlés a végrehajtóbizottságot.“

Az élénk éljenzéssel és tapssal fogadott határozati javaslat felolvasása után a részletes vita jó sokáig tartott, annak nyomán azonban a javaslatot a túlnyomó többség változatlanul elfogadta.

Szombaton délután az utolsó -tárgyat Katona Béla referálta s ki tömör és előkelő kis beszéd kíséretében a következő határozati javaslatot terjesztett elő :

Mondj a ki a kongresszus: 1. Felismervén és számot vetvén a sajtónak a szervezkedés sikerére kiható fontosságát, a jövőben minden alkalmat megragad arra, hogy a közvélemény a termelési és munkásviszonyok alakulásáról a tényleges helyzetnek megfelelőleg tájékoztassék.

2. Felkéri a kongresszusi határozatok

végrehajtására kiküldendö bizottságot, hogy a Szövetség kebelében külön sajtóosztályt létesítsenek. 3. Felkéri és felhatalmazza a végrehajtó bizottságot, hogy a Szövetség rendes kezelési és ellenállási alapja mellett külön sajtó-alapot létesitsen a czélból, hogy a munkaadók érdekeit védő és megvilágító sajtó orgánum legyen létesithető. 4. Felhívja a megalakítandó helyi szervezeteket, hogy a sajtószolgálatra különös súlyt fektessenek s a központ kidolgozandó ügyrendjének ez irányú útmutatásait szigorúan igyekezzenek betartani.

A határozati javaslatot a kongresszus vita nélkül egyhangúlag a magáévá tette.

Ezután az elnök bejelentette a beérkezett határozati javaslatokat, amelyeknek referálására Gelléri Mór indítványára közös előadót választottak.

Vasárnap reggel a vidékről érkezett indítványokat Báthory Nándor referálta, javaslatára a nagygyűlés ez indítványokat lehető figyelembevétel végett az Országos Szövetségnek adta ki.

A vasárnapi első tárgy referense Horváth János dr. volt, akinek sok humorral és politikai világításban előadott javaslatainak lényegé a következőkben vonható össze.

A kongresszus az alakítandó ipari szövetségek szervezetébe tagjainak jogi képviseletét és törvényes jogvédelmét szükségesnek tartja bevonni és beleilleszteni ; evégett minden Szövetség, amennyire körülményei megengedik, ügyészt alkalmaz oly ügyvédek sorából, akik az ipari összes ügyekben és jogviszonyokban teljesen jártasak és ezek utján az Országos Szövetségtől nyerendő

irányítás szerint úgy az egyes szövetségeket, mint az egyes iparosokat állandóan jogi tanácscsal ellátják, nekik a munkásmozgalmakkal szemben a törvényes védelmet kieszközlik és azok jogait és érdekeit gyakorlatilag is érvényre juttatni törekesznek.

A jogi élet kinövései ellen sok keserű panasz hangzott el egyesek részéről. Igen jóizü volt Czipauer János budapesti ácsmester beszéde, aki az építőipari pörök hosszúra nyújtását, a renitens segédekkel szemben a rendőrség tehetetlenségét és a békéltetési viszonyok bizonyos abnormitásait ecsetelte, általános tetszés között, sokszor keltvén viharos derültséget egyes frappáns megjegyzéseivel.

Több fölszólalás után a nagygyűlés elfogadta Horváth javaslatait, a Gelléri Mór által stilizált következő pótlásokkal:

1. A nagygyűlés kimondja, hogy a munkások szakszervezetei mellé is szükségesnek tartja az ellenőrző iparhatósági biztosi intézmény kiterjesztését.

2. Felkéri a nagygyűlés az Országos Szövetséget, hogy keressen és találjon módot az építő iparból keletkező pereknek lehető leggyorsabb lebonyolítására.

Az utolsó referens Gunszt József volt az épitő ipartestület régi érdemes titkára. Előadói javaslatának lényege a következő:

Az országos nagygyűlés szükségesnek és az épitő ipari szövetségek föladatának tartja, hogy teljes erővel odahathassanak, hogy ez idő szerint és addig, mig a munkások részéiül a munka- és bérszerzödések pontos megosztására komoly akarat nem nyilvánul, velük a kollektiv munkaszerződések kötése ke- rültessék. De ha ilyen kötése mégis szükségesnek mutatkoznék, a munkaadók és munkások közt az állandó

árny nélkül, — komolyan ezek közül sem nyilatkozott egy sem. Eleinte a számadást hol egyik, hol másik hivatalnok csinálta meg csupa udvariasságból. De aztán lassan azok is eltünedeztek a múló idővel, ép úgy, mint a szép lány arezának rózsái — á gondterhes élet miatt.

Éppen most rovancsolta meg egy ellenőr s látva a* sok rendetlenséget, valóban egy nővel szemben nem illő módon rivalt rá:

— Ugyan mondja meg már, mikor fogom egyszer rendben találni a számadását? Lassan itt megvénül és még csak Írni sem képes helyesen. Végye tudomásul, hogy ha még egyszer ilyen rendetlenül találom a számadásait, nem leszek elnéző és látni fogja a következményét.

Az egykori szép szőke lány hogy magára maradt, le borult az asztalra és sirt, sirt zokogva ... eszébe jutott a múlt... a Józsi . . . most jobh volna annak a feleségének lenni, mint tűrni ezt a sok gorombaságot . . . S miért? Azért a keserves kenyérért.

Mikor is lesz már ennek vége ? Hisz ez nem élet, ennél jobb volna fának lenni, mert az nem érez. Itt eltöltötte

ifjúságát, itt eltemette boldogságát . . . mi most ? egy élő halott . . . és csak sirt, csak zokogott az asztalra borulva.

Nap-nap után jobban elkedvetlenedett az élettől is. A gondterhes életet még terhesebbé tette, hogy apja meghalt, s most már neki kellett a két kisebb testvérének is az eltartásáról gondoskodni. A nehéz gondok annyira elterelték figyelmét, hogy egyik hibát a másik után követte el a hivatalában, ugyannyira, hogy már-már attól kellett tartania, hogy elbocsátják a vasúttól.

Most is épen azon panaszkodik az anyjának, hogy egy magas kövér urnák többet adott vissza, a jegy árából, mint kellett volna, de még jó, hogy ő vette észre, igy legalább fizetéséből visszateheti, ellenben el is csapnák érte, — midőn a hordár egy névjegyet adott át neki.

— A kisasszonynyal egy kövér ur akar beszélni.

A névjegyen Szalóki József földbirtokos volt Írva.

— Csókolom a kezét, Vilmácska! Lássa . . . lássa . . . nem is tudja az ember, hogy — hogy találkozik egymással. Én ma itt jegyet váltottam a pénztárnál és maga többet adott vissza. Mire visszamentem, már maga nem volt ott, igy a pénztöbbletet letettem a főnöknél s megkérdeztem a pénztárnoknő nevét. Mikor megtudtam, hogy maga az, igy nem utaztam el, hogy meglátogassam magát. Mondhatom, hogy sokat változott és csakugyan beváltotta a szavát, hogy nem megy férjhez.

— Köszönöm Józsi, hogy a hibámat a pénzvisszaadással helyrehozta. Különben hogy van és mióta lett földbirtokos ?

— Tudja, a fővárosban jó állásom volt, élhettem úri módon, tavaly aztán a Bácskában meghalt egy nagynéném, arról maradt rám vagy 300 hold föld s most falun élek s még mindig nőtlen vagyok, pedig falun már nehezebb nélkülözni a feleséget, mint városon.

Tudja mit, Vilmácska! Ha ismét kosarat nem kapnék, a 12 év előtt tett nyilatkozatomat vegye úgy, mintha most mondanám: Vilmácska! legyen a feleségem.

Az egykor gőgös, büszke lány, most nem tartott gúnyos prédikácziót a Józsinak, hanem kezét nyújtotta, amit Józsi megcsókolt, a lánynak meg két könycsepp futott végig az arczán az örömtől, hogy megszabadulhat attól az