Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-01-27 / 2. szám
4 iparosok lapja békés viszony biztosítása végett minden munkaszerződésben, legyen az akárcsak kollektív, akár csak egyes felek közt kötött, a minimális és az átlagos bérek lekötése mellőztessék, hanem egységes munkabér biztosíttassák és egyenérték- képpen a teljesítendő munka mennyisége is mindenkor kiköttessék. A határozeti javaslatot a nagygyűlés elfogadta és ezzel a kongresszus véget ért. Az elpazarölt munkaidők. Az utóbbi időben városunkban valóságos szokássá vált az, hogy egyes köz- és magánhivatalok a számláik kifizetése végett náluk jelentkező kisiparosokat vagy kereskedőket kicsinyes okokból elutasítják s hivatalfőnök avagy pénztárnok honn nem léte czimén keservesen megkeresett fillérjeik után való várakozásra vagy annak kinyeréséért többszöri utánjárásra késztetik. Hogy ez által mit vészit az iparos vagy kereskedő ? az nem érdekei senkit, azzal nem törődik senki, csak azt sejtik, illetve tudják, mert saját magukon tapasztalják, hogy a keservesen, verejtékes munkával megkeresett fillérekre az iparosnak szüksége van épen úgy, mint a hivatalnoknak havi fizetésére, mert ebből él, ebből tartja családját s ebből fizeti alkalmazottait. Az iparosnak mielőtt valamely munka kivitelére megbízást nyer, vagy annak elvállalására felhivatik, abban kell hagynia megkezdett munkáját, fel kell öltöznie ünneplő ruhájába, s igy menni a munkaadóhoz, ott megnézni a terveket, újból hazamenni, számolni, tervezgetni s a kész tervet a munkaadóhoz visszavinni. A tervek elkészítésével, a megrendeéleltől, ahol hulló könyek árán szerzik meg a mindennapi kenyeret. :)« * * Egy félév múlva már egy mogorva képű pénztárnok adta a jegyet az utasoknak. A volt pénztárnoknő meg férjhez ment, — férjhez ment a czingár fiúhoz, akit tizenkét évvel azelőtt kikosarazott. S most a boldog családi tűzhely mellett gondol vissza a kenyérkeresés keserves napjaira s igazat ad a költőnek, hogy: „Férfié az élet gondja“ s belátja, hogy arra a nő nem hivatott. * * * És maguk pedig, bájos kis leányok, kik között szintén sokan vannak, kik épúgy gondolkoznak, mint ez elbeszélés szép szőke gyermeke — amig fiatal — megkérdezhetnék azt a most már boldog asszonykát, hogy hát mikor volt boldogabb: most-é? avagy mig ő kereste a kenyeret? Bizonyára azt felelné kérdésükre, hogy a házasélet öröméből felér egy perez egy hivatalban leélt leányélet összes örömeivel. És az való igaz! lés átvételével eltölt bizonyos időt, s midőn az üzleti versengés folytán végre sikerül megkapnia a megbízatást a munka kivitelére, akkor újra levetkőzhetik s folytathatja megkezdett munkáját, elvesztvén az öltözködés s utánjárással egy pár óra munkaidőt s ki van téve annak, hogy mig ő üzletétől távol van, segédei beszélgetéssel vagy más egyéb dolgokkal töltik el az időt a helyett, hogy dolgoznának. De hányszor jár hiába! hányszor kell tűrnie megrendelői szeszélyét a kik kicsinyes okok vagy az egységár illetve munkaárban való kifogásolás indokából több órai alkudozás után megbízás nélkül engedik távozni! Vegyük a kedvező esetet, sikerül a munka iránti megbízatás elnyerése. A munka elkészül, a mester beszál- littatja s egyben a legnagyobb alázattal bátorkodik beadni számláját. E czélból újból mosakodnia, öltözködnie, hajlongania kell. Eltelik egy hét, kettő, sőt három is, a kisiparosnak a munkadijra, illetve keresetére szüksége volna, mert befektetési tőke kiányában nincs mivel fizetnie személyzetét. Kezdődik ismét az időpazarlás. Felöltözik. Eljár iktatóba, kiadóba, hivatalfőnökhöz s vége az, hogy kap biztató Ígéretet, hogy rövid időn belül elfogják intézni ügyét s megkapja az értesitést keresete kiutalásáról. Ha szólni merészel, reá mordulnak s még sértésekkel, munka- elvonással fenyegetik. Mint aki jól végezte dolgát, hazamegy! Két hét múlva végre megérkezik a kiutalásról szóló értesítés, de ezen idő alatt, mig ezt elérté, kénytelen volt a szegény kisiparos nyerendő számla járandóságára kölcsönt venni fel. Hogy ezért milyen kamatot, kell fizetnie, azt csak az tudja legjobban, a kinek valaha sürgősen szüksége volt pénzre! Megint fel kell öltöznie, a munkát abbanhagynia s elmegy pénze felvételére, s midőn odaér, akkor azt kell hallania, hogy a pénztárnok ur beteg stb. tessék másnap jönni. Ismét egy pár elvesztett munkaóra ! Végre valahára pénzéhez jut, de'már akkor elvesztett az utánjárással legalább két napi munkaidőt. Éppen igy vannak ezekkel a dolgokkal kereskedőink is. Ezen a tarthatatlan állapotokon segíteni kell valahogy, segíteni pedig akként, hogy elkerülhető lehessen az, hogy az iparos munka vállalat beszállítás és keresetének felvételével több napra terjedő munkaidőt pazaroljon el. Segíteni véljük pedig akként, ha az Iparos-Szövetség venné kezébe az ügyet s felkérné a városban levő állami és egyéb hivatalok vezetőséget, hogy bármily természetű munka szükséglet esetében hívja fel a helybeli iparosokat — a szükséges méretekkel ellátott ajánlati ivén — pályázatuk beadására, vagy ha a hivatalnak rendes szállítója van; a helyett, hogy magához hivatná, közölje vele írásban a munka termeszetétr A keresetek* * kiutalását illetőleg pedig akként véljük megoldhatónak, hogy az miként az állami hivataloknál rendeletileg eszközöltetik, az iparos a munka beszállítása napját követő 8 nap alatt értesítendő arról, hogy munkája átvétetett s keresete ki lett utalványozva, s erre * vonatkozó értesítés akként legyen kiállítva, hogy annak alapján az iparos pénzét anélkül, hogy újabb utalványozásra legyen szüksége, megkaphassa. Csak bátran előre, a jogos avagy méltányos kérelem ellen kifogást emelni nem lehet ! Iparhatóságunk és a helybeli Magyar Védő-Egyesület figyelmébe. Még Mária Terézia idejében, engedélyt nyertek a szepességi tótok arra, hogy városunkban heti vásárok alkalmával szepességi vásznakat árusítsanak sátrakban a helyi piaczon. Az utóbbi időben azonban engedményesek ebbeli jogaikkal rutul visszaélnek, amennyiben szepességi vásznak elárusitása örve alatt temérdek bécsi gyárakból került rongyot hoznak a helyi piaczra s ezáltal egyfelől a magyar ipar rovására maguknak jelentékeny jogtalan hasznot produkálnak, de másfelől a közönséget is félrevezetik azzal, hogy kitűnő magyar gyártmányú anyag helyett silány és rossz osztrák gyártmányú anyagot adnak el vevőiknek. De van még ténykedésükben egyébb is, amely sajnos még eddig kikerülte iparhatóságunk figyelmét. Ugyanis ezen egyének közül kettő megtelepedett városunkban s itt ipar- jogositványt váltott, s jóllehet a szabályrendeletek tiltják azt, hogy egy tulajdonos két sátorban is áruljon, ők egész nyugodtan háborithatatlanul űzik ebbeli ténykedésüket, mert iparhatóságunk lanyha ellenőrzése mellett ezt bátran tehetik. Éppen ezen okból kifolyólag felkérjük városunk iparhatóságát, szíveskedjék ezen körülményre kiterjeszteni figyelmét s az ügyet megvizsgálva, az esetleges visszaélés constatálásával őket érzékeny büntetéssel s iparjogositvá- nyuk elvonásával büntetni, mert volt arra eset, hogy egy helybeli kereskedőt tisztán azért, mert egy iparjogositvány mellett két sátorban is árult, érzékeny birsággal büntettetett. A Magyar Védő-Egyesület igen tisztelt elnökségét pedig felkérjük, találjon módot arra, hogy a piaczi vásárló közönséget felvilágosítsa arról, hogy csakis olyan árut vegyen meg, a melyről eladó betudja bizonyítani azt, hogy magyar ipar terméke s rántsa le a leplet azokról, akik nem átalják a hiszékeny magyar nép tudatlanságát kihasználva az osztrák ipar felvirágoztatásának előmozdításában közreműködni. Végül felkérjük az iparos _szövétség elnökségét, kisérje figyelemmel az ügyet s ha felszólalásunknak sikere nem lenne, tegye meg a lépéseket arra, hogy annak a törvény rendes utján érvényt szerezzen.
