Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-01-20 / 1. szám
2 IPAROSOK LAPJA szabadságharcz vészes forgatagában való hősies önfeláldozásban találták, a tisztes iparos foglalkozást támogatták ugyan, de vele átlag itt-ott csak időtöltésből, mükedvé- lésből éltek és csak a Thurzóknak vált az vérévé és Il-ik Rákóczi Ferencz is csak a rodostói magányában űzte el unalmát az esztergapad mellett. Az Árpádház nemzeti királyai alatt a Keletről magukkal hozott ipar a velenczei és a frank mü- iparral párosulván, előkelő ipari, müipari és művészi tevékenységről tanúskodó leleteket és romokat hagyott örökül reánk. A nagybányai ős csúcsives templom díszleteinek jeles maradványai is nevezetes tanúságai a haj dánkor kiválóan fejlett iparának. A nagy müiparos és művész nemzettől ideszármazott királyaink, az Anjouk és a Bécset verő nagy nemzeti fejedelmünk, a hős, művészet- és tudománykedvelő Hollós Mátyás alatt, nemcsak virágzó iparunk, templom és palotákat épitő művészetünk és az azokat feldiszitő festészetünk, szobrászatunk és mű- iparunk, különösen pedig a hires magyar ötvös zománcz-müiparunk. is virult, hanem művészi és mű- ipari teremtő szellemeket is adtunk a külföldnek. A törökök kiűzése, a kuruczok TÁRCZA. Holdvilágos éjjelen. Irta: Carmen Sylva. Egész napon át dörögtek az ágyuk Velencze felett, az ágyúgolyók sűrűn hullottak a lagúnákba, fölfrecsentve a tenger vizét. Most a város éj csendjében mélyen nyugszik, mintha számára csak a múlt létezne és nem a fenyegető jelen is. Még a hold fénye is halványabbnak, öregebbnek tetszik, egész másként, mint az a világ más helyén látható. Egy sötét szegletben, hol két egymással szemben emelkedő óriási palota árnyéka annyira összefoly, hogy a közöttük lévő ut egészen elenyészik, egy őr áll mozdulatlanul, mintha márvány- szobor volna. De nem is mozdulhatott, mert egy lépésnyire előtte a tenger hullámai verték a palota mohás köveit, melyeket századok óta locsolnak a hullámok anélkül, hogy megmozdíthatná őket, habár emberi kéz emelte e palotát, mely akárcsak a sors örök kárhozatai, megváltozhatatlan. leverése után fölcsillámlott a töröknémet sanyargatta hazánkban az — empire-stil, uj templomok, kastélyok és megyeházak építésében, ezek a nemesi és polgári házak, bútor s más berendezési tárgyaiban. A törökök benyomulása elől a nemesség §i felvidékre menekült. A törökök kiűzése után hosszas harczok alatt elpusztult nemesi kúriák uj gazdákat nyertek. Az uj földesurak csakhamar meg- vagyonosodtak s a magyar nemesi udvartartást , meghonosították birtokukon. A külföldi vándorlásból hazatérő kézműveseink itthoni készültségüket kifejlesztve, Ízlésüket nemesbitve, müiparosokká fejlődve, gazdag ismeretekkel, de szerény igényekkel a vidék városaiba telepednek, egyes főurak udvarán, nemesi udvarházakban mint „kommencziós“ iparosok vonják meg magukat s benépesítik az empire-stil müveivel előkelőségeink termeit, hol egész a 60-as évekig a franczia direktórium kori és az „alt Wien“ divattal kellemes összhangba olvadt. Volt tehát még a legszomorubb századokban is virágzó s a művészetre áthajló^ézmüiparunk, mely szerényen a vidéken megvonva magát, a legközelebbi évtizedekig ellátta főúri, nemesi és polgári házaink szükségleteit. Egyszerre az őr felegyenesedék helyén, a sötét szegletre szegzi tekintetét, mely felé egy tömeg irányul, milyent nem gyakran lát az ember. Legelői egy gondola jelenik meg, melyben négy fiatal evezett. Bár, mint mozdulataik elárulták, értették a lapátok kezelését, ezek mégsem voltak evezősök, inkább hasonlítottak valami nagy családból való testvérekhez. Az ő gondolájuk üres volt, de maga után egy másikat vont, melyben a kormányrudnál egy köpenyegbe burkolt ember volt. Benne egy betegágy volt. Vájjon egy halott volt reáteritve? Nem! mert mihelyt a hold elözönlötte sugaraival a második gondolát, az őr jól láthatott az ágyon » egy fiatal leányt, kinek már a világon igazán rövid volt az útja. Nagy felnyílott szemei voltak a fiatal leánynak, anélkül azonban, hogy velük valamit nézett vagy látott volna, kezei, melyek mellére voltak helyezve, csak nagyon lassan mozdultak, az egyiket a haldokló ajkaihoz emelte, megcsókolta az egyik ujján csillogó gyűrűt, átadta kisebb nővérének,. egy tizenhat éves fiatal leánynak, ki fájdalmas gondozással hajolt a beteg felé. Egy perez ,alatt a tömeg eltűnt az De a múlt század 70-es éveiben az osztrák fővárosból vészthozőlag megindultak a vonatok megrakot- tan fa, fém és más ipar szertelen és stil nélkül való, de olcsó bútor és azt kiegészítő tárgyaival és elözönlőitek városainkat. „Kommen- czión“ élő, külföldön töltött vándor- évek alatt müiparossá emelkedett öreg mesterembereink megdöbbenve látták a külföld ipari szemétjének rohamos térfoglalását, különösen a városok középosztályainál és a falusi értelmiségnél. És az osztrák selejtes, de olcsó férezmüvek tényleg megfojtották az empire-stilba mélyedt s a régihez ragaszkodó öregeinket s a mohácsi vész óta haldokló félben tengődő, úgynevezett kézműiparunknak halálraválá- sához ez nagy mértékben hozzájárult. A nagy osztrák nyomást még növelte és mint a történet igazolja, végzetessé tette a 67-es kiegyezés után hozott ipari törvény, melyről s a már nem előszerzőről az illem tiltó ujjának engedve, csak annyit mondhatunk, hogy bár a ezéh- rendszer által támogatott s udvarházainkban tengődő, tehát még saját lábán járni nem tudó iparunkat, a merev ezéhrendszert, egy tollvonással hirtelen minden átmenet nélkül s köztársasági szabadság légkörében megizmosodott amerikai őr szemei elől. ügy tetszett a katonának, mintha a beteg ajkai megmozdultak volna, de bár a lapátok nagyon kevés zajt okoztak, ő mégsem hallhatott semmit. Ä haldokló mondá: — Fea, most utoljára beszélhetek, mert a vasúton úgysem hallhatod szavaimat és mikorra megérkezünk, lehet, hogy nem leszek többé. íme a gyűrű .. oh ne! ne sírj leányka! vedd e gyűrűt, add át szegény Györgynek és mond neki, hogy mindig hálás voltam, amiért forró szerelmét előttem elhallgatta. 0 jól tudta, hogy nekem semmim sincs, semmit sem adhatok neki és azért fogadja el tőlem örökségképen legszentebb tárgyamat: gyűrűjét. Mondd meg neki testvér, hogy viselje s gondoljon reám, gondoljon szeretettel, még akkor is, ha majd később boldoggá lesz | . . Nézd, nézd Fea, a gyűrű köve ismét kék lett, mert ütött boldogságom órája és ő azt mondta nekem: ha majd a kő kék lesz, valami szerencsétlenség fog érni. Emlékszel-e, mily zöld' volt az ő halálakor ... Oh Fea! most minden fájdalom, elmúlt. Miért éljek már ő utána? Köszönöm az Urnák, hogy nem követelte .azt is tőlem, mert már rég feláldoztam szerelmemet és szerel-
