Iparos Lap, 1909 (3. évfolyam, 1. szám)

1909-01-10 / 1. szám

III. óvfolyain. 90D 1 a \ Szatmár, 1909. január 10. 1. szám. (SZABADSÁG) IPAROS LAP Előfizetési ár: Egész évre ... 4 kor. Fél évre ... 2 kor. Negyed évre ... 1 kor. —5*- Megjelenik havonkint kétszer. • Felelős szerkesztő : POLONYI ALBERT. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Eötvös-utca 6. (Telefon: 73.) ahova úgy az előfizetések, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Tömegsztrájk. A szociáldemokrata párt deczem- ber 6-án kongresszust tartott Buda- pesten, s az Andrássy választójogi terve ellen a politikai töinegsztrájkra határozta el magát, s a pártvezetösé- get bízta meg, hogy megfelelő időben a tömegsztrájkot elrendelje. A kikötés, hogy alkalmas időben rendezzenek tömegsztrájkot, igen okos — midenesetre okosabb magánál az elhatározásnál. — Ha a pártvezetöség csakugyan komolyan venné és meg­várná a megfelelő vagy alkalmas időt, akkor nyugodtan alhatna a munkaadó a soha be nem következendő általános sztrájk reményében, a szociáldemokrata párt pedig egy szomorú felsüléstől kíméli meg az amúgy is sok miden- féle módon megtépázott pártot, mert bizonyos, hogy akkor egyáltalán nem Veriil sor a tömegsztrájkra. Mert valójában nem lehet Ma­gyarországon megcsinálni a tömeg- sztrájkot, a szociáldemokrata párt pe­dig épenséggel nem volna képes meg­csinálni. Példa volt rá 19G6. október 10-i egynapos politikai munkaszünet ami első volt Magyarországon és né­mileg sikerült, a Szilveszteri tömeg­sztrájk már teljes kudarczczal végző- döttt. A munkásosztály, mely alig pár év előtt vakon engedelmeskedett a mindenható Jakaboknak, ma már is­meri a verejtékén élösdni akarókat, hinni többé nem hisz nekik, annál ke­vésbé hajlandó filléreit a renyhék ol­tárára hordani. így állvár) a dolog a vak előtt is világos, amit a látók lát­nak, s amit a pártvezetöségnek is lát­nia kell: hogy a mi gazdasági fejlett­ségünk szerint ennek a pártnak ereje, jelentősége és rendeltetése csak igen­igen mérsékelt és nem is lehet más. A szociáldemokrata pártnak, ha volna esze és lelkiismerete, nem ré- szegedne meg attól, hogy a magyar nemzeti politika újabban komolyabban számba veszi a munkásságot, mind nagyobb értékeléssel fordul az igazi munkásságban foglaltatott értelmi erő felé, s például az Andrássy választó- jogi terve olyan tág kaput nyit érvé­nyesülése számára, amiről kevéssel ez­előtt még álmodni sem merészelt. Bor­zasztó és számára végzetességgel fe­nyegető tévedésben van a szocialde- mokráczia, ha azt hiszi, hogy ez a méltánylás és figyelem neki szól és hogy ez eredmény volna, amit erejé­től való félelemből tesznek. Nem. Ha erőről van szó: még a munkásság ere­jének sem szól, mert ez sem valami nagy erő nálunk. Csakis tisztára a magyar érdeknek szól, hogy a társa­dalom minden rétege képviseletet ta­láljon a politikában, hogy a munka érdekei is szóhoz jussanak abban az érdekharczban, melyből a nemzeti élet alakul. Felesleges mondanunk, hogy ne­künk nem a sociálisták feje fáj. s ér­dekeikről csak annyiban beszélünk, amennyire a magyar munkásérdekeket féltjük a visszahatástól, amelyet az ő levegőben való vagdalbozásuk kivált­hat. • * tehetségeit, melynek komoly czéltuda- tos munkásokra volt szüksége. Matlekovics Sándor tervezte és teremtette „a hazai iparnak adandó állami kedvezményekről“ szóló első törvényt és ezzel megvetette a mai gyáriparunknak biztos, széles alapját, ö alkotta a ma is érvényben levő ipartörvényt, ő szervezte az 1885. évi első országos kiállítást, elkészítette a „vasárnapi munkaszünetről szóló ja­vaslatot,“. A vámokról irt könyvével dicsőséget szerzett a magyar névnek az egész müveit világon. Azt a mun- kát pedig, amit 40 év óta az országos iparegyesület kebelében végzett, az iparosvilág soha eléggé meg nem há­lálhatja. Adja a Gondviselés, hogy még sokáig dolgozzék. Munkája mindig a haza javára szolgál. Matlekovics Sándor dr. Az Országos Iparegyesület a na­pokban ünnepelte meg iliustris elnöke: Matlekovics Sándor negyven esztendős egyesületi működését. Házi ünnepet szándékozott csak ülni ez alkalomból az Iparegyesület, de az ünnep váratla nul és méltán kinőtt a házias keret­ből s országos jelentőségűvé avatták [ azt a kereskedelmi kormányzat és köz- gazdasági életünk kitűnőségeinek nem várt nagy részvétele. Ez alkalommal az egyesület elkészíttette elnöke dom­borművű bronzképét és megiratta 40 évi közéleti tevékenységének irodalmi méltatását. Gelléri Mór iparegyesületi igazgató avatott tolla vállalta e mun- kát — s hogy mily sikerrel oldotta meg feladatát, araól fényesen beszél maga a megírt füzet, melynek tenorja absolute mentes minden profán hízel­géstől s csak a szakadatlan munkának a tudásnak s a kötelesség teljesitö nagy embernek homlokát övezte sok­szorosan megérdemelt babérral. Matlekovics Sándornak a munkás­sága és szorgalma tiszteletet érdemlő, az ujjáébredő Magyarozszág ufju gár- dájábaa oly szakmának szentelte fényes Iparoskáté 1909-re. Az iparoskáténak most megjelent 1909. évi kötete rendkívül praktikus érzékkel váltja be azt a hasznos prog- rummot, a melyet most két éve be­köszöntőjében vallott. Az idei kötet mindvégig a gya­korlati útmutatás és a népszerű ta­nácsadás szempontjait igyekezett kö­vetni. Ezt tanulságosan igazolja a kö­tetnek tartalma, melyet röviden a kö­vetkezőkben ismertetünk: A Kossuth Lajos idejében tervbe vett iparosegyesületi iparosnaptár tör­ténetének megirása után Gelléri Mór, az országos iparegyesület igazgatója a kisipar technikai fejlesztéséről, dr. Sol­tész Adolf egyesületi titkár pedig az ipari szövetkezetekről irt tanulságos megvilágítást; ezt az állami gépsegé- lyezésröl szóló kimerítő tájékoztatás követi, amely minden irányban meg­felel arra a kérdésre, hogy hogyan juthat a kisiparos állami gépekhez. Azután a Káté abban a kérdésben ad tanácsot, hogy mikép biztosíthatja az iparos követelését a kezébe került in­góságokon. A találmányi dolgokról Ke­lemen István szabadalmi ügyvivő irt beható ismertetést. Hét oldalon ke­resztül fontosabb számtani és mértani táblázatot közöl azután az Iparoskáté. A tartalomnak második része a a í. I. rendű, porosz kőszén, brikett és )C " kovács-szén kapható :: Steiler és Sió!imái, Szatmár, árpád-utca is, snefim st. m.

Next

/
Thumbnails
Contents