Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-03-07 / 2. szám
I-ső évfolyam. Szatmár, 1907. április 7. 2-ik szám. IPAROS LAPS A SZATMÁRI ÖSSZES IPARÁGAK KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre .......................6 K — f Fé l évre............................3 K — f Ne gyed évre.......................1 K 50 f Meg jelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Orn Olatz József. Felelős szerkesztő: Polcnyi Albert. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Itálitífzi-tiIWf 9€t. »*., ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Sztrájktörvény hiányában. Az ország önálló iparos társadalma a jogos és mindenesetre alapos érvek egész tömgelegének előidézése kapcsán sürgeti a sztrájktörvény megalkotását, hogy azzal a becsületes munkás népelemet, a szabad cselekvési szabadságot törvényerő oltalma alá helyezze a lelketlen szociális népámitó apostolok kárhozatos munkájával szemben. Egy percig sem késünk a kijelentéssel, hogy igenis, egy egész társadalmi réteg, az iparosság létérdeke fűződik a törvény mielőbbi megalkotásához és hogy a szabad munkálkodás jogának törvényszerű biztositása s megvédése minden rut önérdek szülte káros megtévesztés vagy erőszak ellen, úgy a munkkaadókra, de különösen a szabadon és háborítatlanul dolgozni, és tisztességes munkával illő megélhetést szerezni kívánó segédmunkásságra nézve, a mindennapi kenyérrel egyenlő értéket képvisel. Ez okból a szociális szervezet fegyelme által terrorizált, s egyéni érdekek vagy megrontást célzó más sztrájkok által békés foglalatoskodásukból ismételten kizavart, de illő bér mellett mindég munkára kész segédmunkásainkkal egyetemben mi is azt kívánjuk. A sztrájk- törvény, legyen meg nálunk mi előbb a te országod, és biztosítsd számunkra két kezünk becsületes munkásságával a mindennapi kenyeret! Ez a megalkotandó törvény azonban ma még csak óhaj, s az iparos osztály érdekeit védeni, magát az ipari fejlődést elősegíteni csak a jövőben fogja. Kétségbeesnünk addig sem szabad, s egyesült erővel védelmezzük meg azt, ami megmenthető. Igaz, hogy munkavédő törvényünk ma még nincsen, de az anyagi büntető törvénykönyv 177. §-a (amit közönségesen sztrájk szakasznak neveznek), a lelketlen népámitók önző üzérkedésével szemben villámhárítóul s legrosszabb esetben megtorlás eszközéül felhasználható. A törvény ezen §-a, a sztrájk paragrafus igy szói: 177. §. A magánosok elleni erőszak vétségégét követi el, és hat hónapig terjed- jedhető fogházzal büntetendő: a ki a munkabér felemelése végett valamely munkás vagy munkaadó ellen erőszakot követ el, azt szóval vagy tettel bántalmazza, vagy erőszakkal fenyegeti. Ugyanezen büntetés alá esnek azok is, a kik a gyárak, műhelyek, vagy azon helyiségek előtt, a hol munkások dolgoznak, vagy a munkaadó, munkavezető lakása, illetőleg tartózkodási helye előtt csoportosulnak a végett, hogy a munka megkezdését, vagy folytatását megakadályozzák, vagy pedig a munkásokat a munka elhagyására bírják. Legkevésbbé sem kétlem, hogy a törvény most elhangzott s magyarázatot nem igénylő világos rendelkezései mellett iparosságunk legnagyobb része belátja, érzi, hogy mulasztást, igen nagy mulasztást követett el a múltban azzal, hogy a „szervezeti titkár, választmányi Cegjotib Varrógépei; kedvező irészieffizefésre kaphatók Wertheimer Opóftiil SZATMÁRON, Kazinczy-utca 17. szám, a zárdával szemben. ZS
