Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-03-07 / 2. szám
2-ik oldal IPAROS LAP április 7. tag“ stb. stb. cimmet viselő s a tisztességes munkás sereg nyakán élősködő népámitó szocialista vezéreknek ezen szakaszba ütköző s e szerint fogházzal is büntetendő tényeit, mindannyiszor büntetlenül, megtorlás nélkül tűrte, bünügyileg feljelenteni elmulasztotta. Eszembe jut, mert nagy igazságot példáz e hasonlat, hogy lopni csak először nehéz, de ha egyszer sikerült s a büntetés nyomon nem követte, a második és továbbiak már „csak olyas gyermek játék féle! E példa a mi helyzetünkre talál! Ha iparosaink a múltban úgyszólván kivétel nélkül szótlanul nem tűrték volna a munkásságot el- ámitó szociális vezérek mindama erőszakos ténykedéseit (pedig nagyon-nagyon sok volt ilyen!) ami a fentebb idézett sztrájk szakaszba ütközött, s ha ezek megtorlása céljából a szükséges lépéseket mindannyiszor megtették, s ezzel a birói megtorlásra alkalmat adtak volna, akkor ma még távolról sem állanának oly any- nyira a lejtő szélén a munkásviszonyok, mint tényleg vannak, s nyugodtabban várhatnók be a megalkotandó munkatörvény üdvös intézkedéseit. Hogy a már megkóstolt büntetéstől való félelem felkeltése, szükségeseién ezen büntetés provokálása egyéb törvényes intézkedés hiányában még eléggé tűrhető és semmiesetre sem megvetendő és mert azt igen könnyen igazolhatjuk az egy év előtti s legutóbbi cipész sztrájkokban felmerült egy-két bűntény méltó megbüntettetésének hatásával. Használjuk fel tehát a közelgő zavarok alkalmával ezután is az ipar és tisztességes munka után tisztességes megélhetést szerezni, és dolgozni vágyó, és akaró munkásságunk védelmére a megtorlás fegyverét, a sztrájk szakaszt, és sújtsunk ezzel vissza a féktelenségben határt nem ösmerő elősdi népámitó szocialista vezérekre. A munka vagy sztrájk- törvény megszülemléséig se legyünk tétlenek, és kétségbeesők, s ha el is van zárva ez idő szerint a fejlődés útja, védelmezzük a már s még meg levő állapotot, mert a jó katona tölténye fogytán sem hagyja ott előbbi helyét, s fegyvere bár hiányossá lett, legrosszabb esetben a védelemnél üíődorongul használja fel! Epiiö iparos segédet mester néSkiiS munkába áiliianá ipartörvény eileni kihágást képez. Döntő lépés. Még csak pár nap és a szatmári iparosok zöme, az építőiparosok elérkeznek a döntő pillanathoz. A hetek óta vajúdó nyílt fellépés tegnap bekövetkezett. Az összes mesterek előterjesztették a műhelyeikben jövőre való kívánalmaikat. Más kívánságuk nincs a mestereknek, mint az, hogy a segédek dolgozzanak is meg azért a magas dijakért, amit fizetni kell nekik. Természetesen, a munkaadó részéről jövő bármilyen csekély kívánság is, mindig éles ellenállásra talál a nemzetközi szociáldemokraták által vezetett munkások között. A munkások most már nem tudják beleképzelni magokat abba a helyzetbe, hogy a magas munkabérért még dolgozni és engedelmeskedni is kell. Az iparosok nembánomsága beleszoktatta a munkásokat abba, hogy a műhelyben a segéd az ur, s a fizetést adó mester az engedelmes szolga. Ennek ezután vége lesz. El lesz ismerve a munkás joga ezután is, de nem szakszervezeti alapon, hanem saját érdeméhez mérten. Addig, mig a munkás tisztességes, becsületes munkás fog lenni, becsületet, tisztességet fog élvezni munkaadója részéről; de mihelyt fel fog éledni a munkásban ismét a zsarnok, vége a barátságnak. A mostani iparos mozgalom nem találja készületlenül a munkásokat, előre bejelentették ők a harcot, és hogy melyik fél fog a harcból győzedelmesen kikerülni, azt ezúttal meg is állapíthatjuk! Az építőiparosoknál a szervezkedés országos. Eddig 86 város van szervezve, és e városok állandó kontaktusban vannak egymással. Szatmáron 190 iparos kötelezte magát a szabályok legpontosabb betartására. Akik az építő iparon (kőműves, ács, asztalos, lakatos, bádogos, szerelő, szobrász, festő, kárpitos és cserepező mesterek) nem léptek be a szövetségbe, azok nem számítanak, azok nem sok vizet zavarnak, és megjósoljuk, hogy csakhamar ők is maguktól fognak bekopogtatni a szövetség ajtaján. Az összetartás az építő ipari munkaadók között példás. Tessék ám sztrájkolni a segédeknek, lássák majd be következményeit. Most ez egyszer törököt fognak a békétlenkedő munkás izgatók. a munkaadók is tudnak szervezkedni, összetartani is és ha kerül egy-két denunciás közöttük, azokkal szintén elbánnak majd, nem bicskával, se fütykössel, ezeket az eszközöket meghagyjuk a nemzetközi elvek fegyverének. Mi erkölcsi boykot alá vesszük a rendbontókat, kerülni fogja e város iparos társadalma őket, mint a ragályos nyavalyában sinylődőket. Természetesen, egy ilyen nagy arányú mozgalom bizonyos megrázkódtatással fog járni. Ezen keresztül kell esnünk! A kis iparos kevesebbet, a nagy iparos többet áldoz, de áldozat nélkül még lelkünk üdvös
