Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-05-08 / 6. szám
I-sö évfolyam. Szatmár, 1907. május 8. 6-ik szám. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre .......................6 K — f Fél évre............................3 K — f Ne gyed évre.......................1 K 50 f Me gjelenik minden szerdán. Főszerkesztő: Dr*. Oiatz József. Felelős szerkesztő: Polonyi Albert. A socializmus csődje. A magyar socializmus tultengésében immár senki sem kételkedik; belátta már nemcsak az iparos osztály, de a nagyközönség is, hogy eme félremagyarázott eszme hazánkban ipart, kereskedelmet, mezőgazdaságot lenyűgözve tartja. Hatalmi hóbortba estek a vezetők, törekvésük nem kevesebb ma, mint teljes politikai érvényesülés az egész vonalon. Nekik általános, titkos választó jog kell, bejutni akarnak a parlamentbe ; a községi és jóléti intézményeknél szintén döntő számban akarnak szerepelni, mert mint ők mondják: „addig nem lesz nyugalom magyarországon !“ mig céljuk el nem érik. A terrorizmus mezejéről kezdenek lassan visszavonulni, megtartották céljuk elérésére a szóval és Írásban való agitálást, Ígérve a jámbor munkás népnek minden földi jót, csak társon ki mellettük, nyomorogjon, éhezzen. Természetesen sokszor, igen sokszor igy is összeütközésbe kerülnek a hatósággal és nem kerülhetik el megérdemelt sorsukat a hűvösre kerülést. Általánosságban azt mondtuk ilyenkor, amikor néhány hónapra „el lett helyezve“ egy- egy elvtárs, hogy most mártírt csináltunk a megbüntetett agitátorból! Nem úgy volt! A börtön levegője elég jó hatásúnak bizonyult minden egyes esetben, mert ennek tulajdoníthatjuk azt, hogy a pár év előtt még oly nagy szerepet játszott fütykös és bicska teljesen lekerült a napirendről. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 20. ««., ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Mióta a hatóság erősebben kezeli a sztrájk pargrafust, a börtöntől való félelemben tartózkodóbbakká lettek. Az iparos segédek, mint jövendő iparunk várományosai kezdenek meg undorodni attól, hogy ő rólluk, ha majd önálló iparosok lesznek, azt mondhassák: ez nemzetközi, hazát és Istent tagadó ember volt életében, akinek ez a föld csak arra volt eddig jó, hogy rajta élhessen ! Nincsenek és nem voltak neki honfiúi kötelességei, hazája és annak polgáraival szemben. Sőt börtönviselt ember is. Akkor, amikor valaki családalapitó, önálló polgárává válik e hazának, bizony szégyenli azt, ha szemére vetik nemzetközi elveket valló múltját, hogy olyan idő is volt, amikor ő ezt a szót: haza, megtagadta. Mert ne feledjük, a segédből önállóvá vált egyén kezd önérzetessé válni és akárhogyan lármázott azelőtt a social- elvek igazsága mellett, rájön rögtön, hogy ő most akármilyen kis mértékben is, de kapitalistának van tekintve a munkás osztály részéről, akit épp oly nyugodt szívvel kizsarolnak régi elvtársai, akár azt a régi iparostársát. Ha pedig hozzávesszük fölédredt önérzetével járó azon kellemetlen helyzetet, hogy bármily ambiciózus egyén lenne is, érvényesülni nem képes a tisztességes polgárok körében, ne csodálkozzunk azon, hogy az ipari munkások intelligensebb része elveszettnek tekinthető ma már a socializmus részére. Ezt maguk a vezetők észrevették, de ők idézték elő akkor, amikor hatalmi hóbortba estek. Az önnálló iparosok dacszövetségére általános sztrájkkal fenyegetődznek hónapok óta, de ez csak fenyegetődzés, üres puffogtatás csak,
