Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-05-08 / 6. szám
2-ik oldal IPAROS LAP május 8. ami még beláthatatlan időkön belül még meg nem fog történhetni. Nem lesz pedig általános sztrájk két okból : először mert nincs ahoz pénzük, másodszor pedig azért, mert nem bíznak az ipari munkások teljes solidaritásában. Aki figyelemmel olvassa a socialdemok- rata párt lapját és a sorok között is tud olvasni, észreveheti, hogy a félelmetes oroszlánból nyafogó kutyácska lett, aki csak fenyeget, ugat, de harapni már gyenge a foga. Amely kutya pedig ugat, az — tudjuk jól — nem szokott harapni. Nagy hangú pöffeszkedő cikkek helyett, most már valósággal rimánkodnak a firkonc elvtársak, egész ténykedésük a kenyérkérdés körül folydogál, vagyis: kérik a pártadó pontos fizetését, a külön járulékok megadását stb. Különösen az építőiparon adták be a kulcsot a vezetők. Feléltek mindent, nincs pénz se posztó, ott már el is bucsozott a szinlaposztó! A Népszava tárgyalta bőven az országosan rendezendő mumust, az általános sztrájkot, beismerték, hogy az általános sztrájk rendezése kockázatos dolog, nem eléggé erősek arra most, hanem az általános sztrájk helyett azt hangoztatják, hogy legégetőbb szükség van a mezőgazdasági munkások szervezésére. Uj forrásokat keresnek kiürült kasszájuk gyarapítására, de azt hisszük ott social elveket vallókat ha kapnak is, (elvégre naplopók mindenütt vannak) de pénzt annál kevesebbet. Végeredményében: az ipari munkások öntudatos munkások akarnak lenni, átláttak a szitán, kezdik otthagyni a szakszervezeteket; uj híveket kell ezek helyébe szerezni, rávetették magukat teljesen a naiv, hiszékeny mező- gazdasági munkásokra. Miután pedig a hadjárathoz pénz kell, pénzt a jobb fizetésű, nagyobb részt fiatal emberekből álló ipari szakmunkások már nem akarnak adni a naplopók- nak, a mezőgazdasági munkásoktól bizony még spriccerre sem pumpolnak, nemhogy pezsgőre. Mihelyt pedig nem lesz fizető párt, szétzüllik a nemes társaság. Ez pedig már nem messze van, csak kitartás! A munkaadók megingathatatlan erős szövetkezése megöli a socialdemokrácia álapostolait, szétzüllik a társaság csak ne csüggedjünk! Hatalmi hóbortjuk öli meg őket, mert uralni akarták a haza tisztességes, adót fizető, honpolgárt nevelő fiait. Helyes irányzat. A szatmári cipész ipartársulat a múlt héten az Iparos Otthonban a munkásokkal közös értekezletet tartott, melynek egyetlen s főtárgyát a munkás tovább képző tanfolyam megbeszélése s előkészítése képezte. Ez az értekezlet, mely már a második volt e tárgyban, bárkit is megyőzhetett arról, hogy iparosaink munkásaikról mily- különös jó akarattal gondoskodnak, őket megbecsülik, szeretettel körükbe vonni igyekeznek, s jövöük biztosításáról, szakismeretük szélesbitéséröl bármily fáradság és anyagi áldozat árán is atyailag gondoskodnak. Nem tudjuk elégé helyeselni cipész iparos társaink nehéz úttörő vállalkozását, mert ha elhatározásuk ami iránt semmi kétely fenn nem állhat, mos- már valósággá válik, s a munkás továbbképző tanfolyam e hó folyamán kezdetét veszi, fáradozásukat nemcsak munkás továbbképzés, s ezzel a jövő kor kézipara fetlesztésének érdeme fogja honorálni, de ami ennél, nem kisebb érdem, fáradtságos vállalkozásukkal igen hathatósan közreműködnek abban is, hogy iparos fiatalságunkat, a nemzetközi sociális izgatások hatása alól elvonják, s belőlük az édes magyar hazát igazán szerető, becsületes munkás, és munka szerető polgárokat neveljenek. Igaz szívvel kívánjuk, hogy fáradozásuk eredménye mindkét irányban teljes és tökéletes legyen. Végül felemlítjük, hogy értesülésünk szerint ezen továbbképző tanfolyam a pünkösd utáni csütörtökön veszi kezdetét, és hogy tekintve a vállalkozás üdvös célját, Tankóczy Gyula főkapitány ur, mint elsőfokú iparhatóság teljes támogatást helyezett kilátásba! Az asztalos ipartársulat választmánya folyó hó 5-én az Iparos Otthonban gyülésezett, megbeszélés tárgyát képezte a tovább képző szaktanfolyam megalkotása s ezzel kapcsolatosan az, hogy a jelenlegi nehéz munkás viszonyok között minő egyöntetű eljárást kövessenek. Eljárt tudósítónk sajnálattal tapasztalta, hogy ezen szakcsoport még teljes egészében ma sem tömörült, s hogy egyes iparosok rut egyéni érdek, avagy kishitűségből nem csak a munkás-közvetitőnek, de sőt még az ipartársulatnak sem tagjai. Tőlünk telhetőleg mindent elfogunk követni arra nézve, hogy asztalos iparosaink között a teljes ösz- szetartást megteremtsük, s hogy őket különös tekin
