Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1907-03-31 / 1. szám

március 30. IPAROS LAP tének egy szava sem, amikor vezéreitek rohamra vezé­nyelnek benneteket kenyéradóitok ellen, azok ellen, akik felneveltek és egész életre szóló kenyeret adtak kezetekbe akkor, amikor kitanitottak benneteket ipar­ágatokra. Hát letudjátok nyelni azt a falat kenyeret, amelyet csak azért dobnak felétek a kisiparosok, nagyiparo­sok egyaránt, mert — muszáj! Hát lehet-e öntudatos az a munkás, aki parancs­szóra támad fel kenyéradója ellen azért, mert igy kí­vánja a dologkerülők tanyája, a szakszervezet érdeke. Hát öntudatos az a magyar munkás, akitől azt kívánja a szakszervezet, hogy tagadja meg hazáját, ne ismerjen hazát, amelyen apáink vére folyt. Ne fussatok balga eszmények után, amik kiölik lelketekből a jó érzést. Ne rohanjatok vakon azok után, kiknek ez a haza csak egy darab föld, amely csak arra jó, hogy megteremje azt, amivel gyomrukat tele rakják. Ők idegenek ezen a földön, de nektek magyar munkások ez a föld a mindenetek. Láttam egy hazát tagadó munkást, amint vándor­útra kelve, az ország határánál visszafordult és lebo­rulva megcsókolta ezt a földet, amelyen született, amelyen övéi éltek. Pedig éhes volt! Ha él még lelketekben csak egy szikrája a haza­szeretetnek, amely ennek a földnek egy kis rögéhez fűz, ha él még bennetek egy szikrája a becsületnek, lobbanjon lángra ez a szikra és csapjon ki a tűz az élet mezejére, főiégetni onnan minden gazt, hogy újra virulhasson ott a becsületes munka termette kalász és borítsa el a munka rögös mezejét a tisztaság virága. Ti munkások csak apró komédiások, a nemzet­közi socializmus egyeseknek jól jövedelmező vásári bódéinak rikkancsai vagytok, nem tudjátok azt, hogy az igazi socializmus legfőbb sarktétele: az egyén sza­bad érvényesülése saját meggyőződése szerint, vagyis: senkitől nem függő, öntudatos szabad ember! Öntudatos munkás tehát csak az lehet, aki sza­badon, a saját akaratából választja meg magának azt az utat, amelyen haladni akar, saját akaratából vá­lasztja meg magának élete föltételeit. Ez a szabad ember! De nem az, akit gondolkozni sem engednek a műhely tiszta és becsületes légkörét kerülő álpróféták, akiket gyámság alatt tartanak az idvezitő szakszer­vezetek ! Ne túlozzunk! Tegyétek szivetekre a kezeteket, és ismerjétek be, hogy sokan vagytok, akik tisztán kényszerűségből tartoztok hozzájuk. Az eddigi összes mozgalmak rugója az volt, hogy a gyengébb, sokszor hanyagabb munkás épp oly dí­jazásban részesüljön, mint az ügyesebb, szorgalmasabb, szakképzettebb. Tehát a hanyag ember épp azokat az előnyöket élvezze nem tudásáért, mint aminőt a szor­galmasabb, tudásáért! Ez tehát az egyéni érvényesülés! Nem sérti ez a rendszer a törekvő, becsületesen gondolkozó munkást? Magyar munkásol internacionalisták kénysVfcrzt kásokhoz méltóan emeljétek len, hogy olyanok irányítsák irányuló lépéseiteket, akik magi! munkások véres verejtékéből adói! de földjét nem! Nem akarjuk azt mondani, ho^ gyetek munkaadóitoknak, hisz eddig azok, hanem azt, hogy munkaadóitokká értve, őket ne ellenséggé igyekezzetek agitátorok akaratából, hanem magyar önti kásokhoz illő módon, nyílt fellépéssel, meggyőződésünk az, hogy az anyagi jólétét a csak úgy érheti el, ha munkaadójával együtt hal? egymást megértve és amit különösen hangoztatur egymást tisztelve közös erővel igyekeznek azon, hoj! hazai iparunknak jobb jövőt teremtsünk. Elég volt az eddigi kor romlott gyümölcseinek élvezéséből, forduljatok a jobb jövő felé. Ne hagyjá­tok magatokat a jólétben sütkérező agitátorokkal tovább vezetni, ébredjetek öntudatra. Sok becsületes, komoly munkás keservesen megfizette már e komédiának be­lépő diját, legyen vége az előadásnak, űzzétek el a szereplőket magatoktól, addig mig nem késő. ML—i. A mi fegyverünk: az igazság! Kitartás! A munkaközvetítő megkezdette működé­sét. Az Istent tagató, hitet, vallást, hazát és honszerelmet nem ösmerő ál szociálizmussal élet-halál harcra kelt a honszerelme által lángra gerjesztett, s már már végveszélybe sodort honi tisztes ipar, hogy előre letördelve nehéz munka által megnemesitett törzséről a fatytyu hajtásokat, biztosítsa önmagának a létet, és megélhetést, s hogy megóvja az életnedvet szolgáltató talajt, a testvéri együtt érzéssel kö­rülvett hazai fogyasztó közönséget a fatytyuk szipolyozásától. Nem cirkuszi látványosság e küzdelem, hanem a szó teljes értelmében élet-halál harc. Ez a küzdelem nem ösmer kíméletet, ezen mérkőzésben nem létezhet megalkuvás! A jó kertész, ha úgy kell történnie sebet ejt a nemes alanyon, de a gazt, a fatytyu ki­növést tenyészni még sem hagyja! Példa beszéd, hogy a jó orvos, midőn operál, a még egészséges test részben dolgo­zik, s ebbe is vág, hogy annál biztosabban ki­irtsa a rósz fekélynek csiráit is. Ezen példákhoz hasonló a mostani ipar küzdelem. A nemzetköziség kárhozatos tanaitól még meg nem mételyezett segédmunkás személyzet

Next

/
Thumbnails
Contents