Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1907-03-31 / 1. szám

IPAROS LAP

március 30.

nkás igazolványt s gást, biztos megél- íöttek az építészethez .tarhál egymás után s egy- számüzve vannak, amint üan a helyi önálló cipész Utak, remélhetőleg az összes Fan is legrövidebb idő alatt lesz- amig kárhozatos tévedésük tu- fébrednek, amig újból helyes megás becsülésére nem lelnek az alkal- íjtó főnök, mint kényért adó, az ársadalom mint tápláló, s az édes ma- íaza, mint éltető anyaga s az Isten mint íenható fogalmának.

Ezen küzdelem, bár életveszélyes, de mindesetre tisztulást eredményező társadalmi >peratió tagadhatatlanul vérső sebet is fog ejteni.

Ez azonban ne aggassza iparosainkat, mert az ilyen seblázt nyomon követi e végleges javulás és erősbödés. S ezért ha netán iparostársaink egyikét, avagy másikát is erősebben érné a vágás és ideig-óráig munkás hiányt érezne, tehát végzetüknél fogva nagyobb áldozat meghozatalára vannak -hivatkozva, azért csak legyenek kitartók és álhatatosak, mert küzdelmük bár nehéz, de csak egyszerű és és bizton sikert arat.

Legyen mindnyájunknak biztatója azon biztos tudat, hogy hasonló küzdelemben álló többi társaink támogatni fognak, hiszen támogatniok is kell, mert a győzelem minden egyes küzdelem után csak úgy volt elérhető a múltban, és csak úgy biztosítható a jövőre is, ha együtt éreznek, együtt s egymásért kitartanak és egymást támogatják azok, akik ezen győzelmet számításba vették.

Minél nehezebb tehát a küzdelem, annál tömörültebbek legyenek soraink, s ne legyen egyetlen iparág sem, amely e küzdelemben részét ki ne venné.

Minden iparos csak olyan kereskedővel álljon összeköttetésben, aki hirdetése által támogatja lapunkat.

Mi az igazság

A szatmárnémeti sociáldemokrata párt e hó 26-án küldöttséget menesztett városunk polgármesteréhez és a párt nevében egy „memorandum“-ot nyújtottak be a városi tanácshoz.

A „memorandum“ tartalmát szószerint le nem közölhetjük, mert az túlságosan terjengős, viszont ismeri is már közönségünk, miután azt lenyomatban sok ezer példányban osztották szét a városon.

Célja a memorandumnak kétféle. Első sorban megvádolni igyekeznek benne a munkaadókat, másodsorban pedig Tankóczi Gyula főkapitányt „a tudatlan munkásság ellen intézett merényletek miatt.“

Ez évben már második kirohanása ez a socialis- táknak, mindkét esetben a nagyközönséghez intézték állítólagos sérelmeiket. Pár hét előtt a cipész iparosok szervezkedése, illetve munkazárlata indította őket a nagyközönség elé vinni a munkaadó és munkások harcát, most az építőipari szakmák szövetségének mozgalma rémitette meg őket és a hatóságtól elvárt azon támogatás, amelyet tanúsít a munkaadók irányában, minden becsületesen gondolkozó hazafias polgára e hazánknak.

A nagyközönség helyes tájékoztatása indít bennünket elfogulatlan soraink megírására, az igazságot abból igen könnyű lesz kihámozni bárkinek is. Vegyük tehát sorba a „sérelmeket.“

A munkaadók eljárása.

Több éve annak, hogy Szatmáron (és az egész országbau) a munkaadók helyzete elviselhetettenné vált; a socializmus hivei féktelenkedtek azelőtt is, de erős, összetartó pártról 5—6 év előtt beszélni nem lehetett. Nem is igen törődött velük azelőtt senki sem, ha itt-ott telhetetlenkedett is valamely szakmabeli munkás, úgy számítottunk, mert: drágább a megélhetés, felemeljük arányosan a munkaárakat — ahol lehet — és megadtuk a támasztott követelést. Ma ezek a felemelt munkabérek éppen kétszeresét teszik a 3—6 év előtti munkabéreknek.

Méltányos követelések elől egy percre sem zárkózott el egyetlen iparosa sem e városnak.

Az agitátorok természetesen nem arra valók, hogy békében hagyják a munkás és munkaadót, mert ha e kettő egymásra utaltságában, egymás érdekeinek kölcsönösségében békésen megférne egymás mellett, rájuk nem volna szükség, és vége volna a jó dolognak, tovább kellene államok és ha éhen hallni nem akarnának még uram bocsá’ dolgozni kellene nekik! Tehát szakadatlanul, kitartóan élesztik a tüzet, folyton csak a munkásság felvilágosításán fáradoznak izgató előadások (igy értelmezik a szakelőadást) keretében ; vita előadásokat tartanak, ahol kézzelfogható argumentumokkal igyekeznek egymás igazságát a tudatlan munkásság fejébe verni stb. Szóval: az a fő az agitátoroknál, hogy a munkaadó és munkás között folytonos harc legyen. Az olyan harc pedig, ahol az egyik fél taktikával, szervezetten jár el a másik magára hagyott szervezetlen féllel szemben mindig a szer- zezett fél javára dönti el a harcot.

így volt a szatmári iparosokkal is. A munkások nap-nap után újabb és újabb követelésekkel léptek fel, annyira, hogy a mester már nem is kenyéradónak volt tekintve, hanem egy rabszolgának, akit a sors megátkozott azzal, hogy munkaadóvá lett. Mint a hadi törvényszék elé úgy citálták az önálló iparosokat a szakszervezetbe (!) és sokszor még meg is bírságolták azért, mert goromba segédjével szemben — a műhelyben — erélyesen mert fellépni, de ez csak egy kis példa ahoz képest, amit elkövettek a munkások kenyéradójukkal szemben. Ne háborítsa fel a vért az emberben, pi. amikor láttuk azt, hogy idős, tekintélyes régi iparos polgártársunkat megidézik a szakszervezetbe és alig felserdült ifjuncok ott a legarcátlanab- bul viselkednek ott vele sznmben.

Végre eljött az ideje annak, hogy a munkaadó is megsokalta a vele űzött szemérmetlen játékot;