Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-09-08 / 23. szám
A SZATMÁRI ÖSSZES IPARÁGAK KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre .......................6 K — f Fé l évre............................3 K — f Ne gyed évre.......................1 K 50 f Me gjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr>. Glatz József. Felelős szerkesztő: Polonyi Albert. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utca IPAROS OTTHON ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint alap szellemi részét illető levelek küldendők. ELŐFIZETŐINKHEZ. Miután a második negyedév végére értünk és mivel lapunkat helybeli előfizetőinknek is postán küldjüki tehát a rendetlen kézbesítés teljesen ki van zárva, mai napon kibocsátottuk a második negyedévről szóló nyugtákat, miután az utólagos előfizetés sok zavart támasztott az első negyedév végén. Vissza Amerikából. Foszlóban a kék szinti mesefátyol. Rég kimerültek Eldorádó ország aranybányái; legenda már a sok millió dollár, amely a hirtelen meghalt amerikai nagybácsik örököseire vár. Oceánjáró hajók még mindig ezrenkínt viszik ki azokat, akik megunták a hazát és vannak még itthon ábrándos fejű romantikusok, akik sóvárogva gondolnak Amerikára, ahol csak le kell hajolni aranyakért és kincsekért, de . . . De mi történik! Jönnek vissza a magyar munkások Newyorkból, Csigákéból, Pittsburgból, Kalifornia államból, a Pacific railway összes állomásairól, jönnek vissza e hütlenül elhagyott hazába. Nincs többé arany az aranybányákban, gyufaskatulyákon nem lehet naponta ezer dollárt keresni, máról holnapra nem lehet többé a newyorki piacon meggazdagodni. Ellenben munka sincs többé a mézzel-tejjel gazdag Kánaánban. Ez a legújabb hir. Az Egyesült-Államok kormánya hadat izent a trösztöknek s a trösztök felvették a harcot. Egyszerűen azzal fenyegetődznek, hogy beszüntetik az üzemet és elbocsátják munkásaik nagy részét. Va’ami feszültség, vésztjósló várakozás van a levegőben; a jóllakott béka puffadsága és mozdulatlansága a kép, amely az amerikai tultermést jellemzi. A nagy amerikai jólét az ő fizikai dekadenciájával immár kezd veszíteni vonzó erejéből. A magyar munkás újabban úgyszólván kéjutazásokat tesz Amerikába; körültekintget az Ígéret földjén, de bármerre néz, vigasztalannak látja a helyzetet és siet vissza Magyarországba. Jön vissza a trencsénmegyei tót, az alföldi zsellér, a mármarosi rutén ; minden Cunard-hajónak megvan a maga három-négyszáz vissza- vándorlója. A nemzet testéből szakadatlanul ömlött a vér kifelé, kezdtünk már kimerülni s a levegőben Cassandra-jóslások és hollókáro- gások röködtek. Hirtelen változik a helyzet, Amerikában most talán nehezebb dolog munkához jutni, mint nálunk. A munkabér még elég magas ugyan, talán magasabb, mint nálunk, de már nem kapkodnak mnnkások után úgy, mint hajdanában. Az amerikai munkaadó, a nagy vállalkozó, a gyáros, az amerikai vasutak habáraikon pihennek, milliárdjaikat és millióikat parlagon hevertetik és vállat vonogatnak a kormány fenyegetéseire. — Beszüntetjük az üzemet, mondogatják, — és kezdik elbocsátani munkásaikat. Hogy mindez Amerikában nem sok jóra fog vezetni, az bizonyos. A tőke tultengése nem egészséges evolúciója a gazdaságos életnek: hogy ennek a tulhajtásnak súlyos reakciói fognak Ameriká- bae bekövetkezni, azt már sejthetjük. Annál örvendetesebb a visza- vántiorlás jelensége ránk nézve. Észretér'a megtévesztett munkások egész tömege, szomorú tapasztalatai rávezetik az igazságra. Az igazság pedig ma az, hogy a néhány fillérnyi munkabérkülönbözet nem ér fel azokkal az előnyökkel, amelyeket az otthon nyújt a dolgos kéznek. Elvégre is mi sem vagyunk az utolsó ország munkabérek szempontjából; újabban pedig épenséggel javult ebben a tekintetben a helyzet. A gazdasági fejlődés szigorú természeti törvényeinél fogva nálunk is változhatatlan tényként állítja be a fokozatos javulást s ha a mostani kivételes drágaságtól eltekintünk és tekintetbe vesszük, hogy örökké ez az állapot nem tarthat, bátran kijelenthetjük, hogy csakhamar el fog érkezni az az idő, amikor a magyar munkás jobban fog boldogulni ide haza, mint túl az Óceánon. Ma még csak három-négyszázanként hozza vissza a hajó a ki- vándorlottakat a hazába. Idővel
