Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-09-08 / 23. szám
2-ik oldal IPAROS LAP szeptember 8. bizonyára ki sem fog vándorolni a komoly munkás és lesz idő amikor csak kalandvágy fogja kikergetni szülőföldjéről a magyart. Egyelőre elégedjünk meg ezzel a kevés hazaérkezővel és nyugodjunk meg ebben a tudatunkban, hogy kikerülhetetlen szociologiai- esemény előtt állunk; a kivándorlás megszűnése és egy nagy visszavándorlás kezdete előtt. Magyar katholikusok kongreszusa. A napokban tartották meg Pécsen a magyar katholikusok szokásos évi kongreszusukat, melynek két kimagasló mozzanatát a gróf Zichy János elnöki megnyitó beszédje és gróf Majldth József a katholikus egyház szociális erejéről tartott előadása képezte. Zichy János gróf elnöki megnyitójában a szabadság és tekintélynek egymáshoz való viszonyát fejtegette vallási alapon. A nagy készültségre való beszédet különösen azt a részét, amely általános emberi és felekezeti szempontból foglalkozik a szociális kérdésekkel, teljesen magunkévá tesszük mi is, mert azok az eszmék is igazságok örökkévalók, amelyek az egész emberiség javát, boldogulását szolgálják, tekintet nélkül arra, hogy az egyén római vagy görög katholikus egyházhoz tartozik, Kálvin vagy Luther hitére esküszik, zsidó, mohamedán, vagy éppen vad bálványimádó. Azt mondta Zichy gróf, hogy a szabadságot addig istenitik az emberek mig az ideál, de amint valóra vált, rögtön lecsúszik az eszményi magaslatról, hogy önző célokat szolgáljon. Addig nem is fog tudni az ember élni a szabadsággal, mig a tekintély elve meg nem erősödik, mig el nem ismer maga felett olyan tényezőt, aki előtt meghajlik, aki cselekedeteiben ép úgy, mint érzelmeiben befolyásolni tudja. A szabadság tekintély nélkül egymagában csak frázis, mert a szabadság a gyakorlati életben semmi egyéb, mint a parancsolás és engedelmesség közötti összhang. Erre az összhangra van szükségünk a családi, társadalmi és állami életben. Ez az összhang az egyedüli alap, amelyen például a munkás és munkaadó közötti viszony természetszerűleg helyesen, azaz a valódi szabadság alapján, igazságosan kialakulhatna, ez az a talpazat, amelyen haladva a megoldáshoz közelebb lehetne vinni a többi társadalmi kérdéseket is. Majláth József gróf is a katholikus egyház szociális erejéről tartott előadást, de magas szár- nyalásu beszédében erősen hazafias álláspontra helyezkedett. Szerinte a magyar nemzetet nemcsak a jelen, ha nem a múlt is alkotja. A magyar társadalom nem tiszta lap,’ melyre kényünk-ked- vünk szerint Írhatjuk az idegenből idehurcolt agyrémeket. A magyar nemzet vagy magyar marad, vagy megszűnik lenni. Az igazi szocializmus sohasem lehet a haza megtagadója. Nem állhat abban, hogy az idők erkölcsei felett bírói széket üljön egy párt uralom melynek kacérkodó felszíne rengetek szennyet takar. Nem az lehet, mely nyilvánosan szabadságért hévül, de titkon békóba veri saját párthiveit, jogot prédikál és saját embereitől az akaraterőt is elveszi. Az az igazi szocializmus, amely Az újszülött. Az alábbi történet megesett. így mondták ezt nekem. Akár igaz, akár nem, én mégis elméselem azt a tragikomikus históriát. A fiatal házaspár nagyban várta a „harmadik“-at, kinek eljövetele lényeges változást fog előidézni egyhangú életükben. Végre egy estén az asz- szonyka olyasfélét mondott az urának, hogy a jövevény minden pillanatban megérkezhet. A férj felöltözködött és elrohant. Szaladt a bábáért. A házaspár a városligeten tulnan lakott, mig a gólyanéni a ligeten innen. Sötét volt, este volt és a férj rohant a sürü fák között, hogy mihamarabb elérhesse célját. Nem sokáig vágtathatott, mert egyszerre hárman is megragadták. A férj felpillantott, hát rendőröket látott maga körül. — Ké—Ké—rém, uraim én sietek hebegte össze-vissza a férfi nagyon sietek, mert nemsokára gyermekem születik, a bába asszonyért kell mennem, nincs senkim, kit érte küldhet- nék . . . — Igazolja magát! ordított rá az egyik rendőr bizony nem tudta magát igazolni, hasztalan hangoztatta hogy menjenek vele a bábához és minden kiviláglik majd. Hasztalan kért, könyörgött rimán- kodott a szegényember, hogy igy meg úgy, razzia lévén a gyanús városligeti rejtekhelyeken, egyszerűen bevitték a főkapitányságra. Itt is jajveszékelt tombolt, sirt, nem használt. Várni kellett a sorára. Midőn egy fél után kihallgatták, újból nem tudta magát kellően igazolni és váltig hangoztatta, hogy tessék valakit vele küldeni. Hajnal volt már, mikor végre megkönyörültek rajta, amennyiben a hivatalos eljárások befejeződtek, végre is bizonyságot kellett szereznie a rendőrségnek, vájjon tolvaj, betörő, fog- talkozás és lakásnélküli egyénnel van van dolga, vagy csakgyan igazat mondott. Egy rendőrt adtak mellé, ezzel együttesen elmentek a bábához, a ki természetnsen ismerte a férjet, de azért ez nem volt elég, hanem együttesen nevezetesen: férj, rendőr és gólyanéni elmentek a lemondott címre. A férj természetesen már egészen oda volt a kiállott gyötrelmektől, a szégyentől, az éhségtől, fáradságtól és a gondolattól, hogy mit csinál a neje és meg van a már a kis baba. A rendőr mindent úgy talált mint a hogy a férj mondotta. Eltávozott. A bába asszonyre már nem volt szükség, mert bizony ott ordított az újszülött és az asszony a kiállott dupla izgalmaktól nem tudta hova lett a férje, sziutén magánkívül volt, legki-
