Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-08-04 / 18. szám
augusztus 4. IPAROS LAP 3-ik oldal tátják meg az ipart és szakadatlan elkeseredett és hosszantartó sztrájkok teszik lehetetlenné az iparnak békés fejlődését. A baj egyszerre jött és készületlenül találta iparosainkat. Külföldön e bajok csak akkor jelentkeztek, mikor az ipar nagygyá, hatalmassá lett, mint reakciója a nagygyá fejlődött kapitalisztikus iparnak, mely valósággal sokáig a munkának kizsákmányolásából táplálkozott. De nálunk egy szegényes, fejletlen ipart támadnak meg, tönkretéve ipart és iparost, akivel együtt elpusztul a munkásság is. Mi most éljük át ezen a téren az igen veszedelmes gyermekbetegségnek éveit. Nem csoda hát, ha az emberek jobbról és balról is elvesztik a fejőket és hirtele- nében tájékozatlanok a baj mibenléte és gyógyításának módjairól. Állapítsuk meg mindenek előtt, hogy a munkásnak joga van tisztességes bérhez, mely neki tisztességes megélhetést biztosítson és joga van oly bánásmódhoz, mely a munka nagy köz- gazdasági jelentőségének megfelel és a munkás kellő megbecsülésben áll. Ezenkívül a munkaidőnek nyegét. Azt hinné a szemlélő, hogy eloszlott végképpen, ha a paripa hangos nyerítése át nem hasítaná az éji csendet, s ha patáinak száguldó pattanása nem hangzanék megannyi jelt- adó tapsként. Nem messze a helytől fényes sisakok bontakoznak ki az éjeli ködből, páronként, egyik a másik után nyomul, mint megannyi csillogó lidérc, a sisakok alatt sötét alakok árnyalata feketéink, néha jobbról vagy balról megvillanva, ha a hold fénye fegyver zetük tükrébe tekint. Szótlanul haladnak egymás mellett, csak a lovak lépte poroszkál a harmatos gyepen. A nyerités most hangzik el, mire a sisakok meghajolnak és csucscsal fúródnak bele a légbe, a kézbe ragadt fegyverek fénye égő ezüstös félkört rajzolt a homályba, a kardhüvelyek másodpercenként csördíiltek meg, a mint a lovas alatt a paripa szökik, a is olyannak kell lenni, hogy a munkás társadalmi életet is élhessen és önképzésére is ideje jusson. Minden iparos tudja azt, hogy milyen óriási a különbség az intelligens és a képzetlen munkás között. De szükség van a műveltebb munkásra azért is, mert a munkaadó helyzetének megértése, a viszonyok kellő mérlegelése, az adott szó és a szerződés erkölcsi erejének megbecsülése csak ilyen munkástól várható. A teljes szellemi képzetlenségben levő munkás kész prédája a felületes és csak izgatásra csábitó jelszavaknak és mert a viszonyok komoly elbírálására nem képes: vele komolyan tárgyalni nem is lehet. Azt hiszem és amennyiben módomban van iparosainkat ismerni meg is erősíthetem, hogy ebben a tekintetben a mi józan és intelligens iparosaink között nincs is nézet eltérés. De a munkásosztálynak irtózatos rövidlátására vallana, ha be nem látná, hogy az ő jóléte szervi összefüggésben van az iparosnak jólétével; s a tisztességes bánásmóenak, melyet joggal követel az az előfeltétele, hogy ő is tisztességes viselkedést tanúsítson és a munkaadónak munkatársa legyen, nem pedig fizetett ellensége. Végül nem volna szabad elfelejtenie, hogy a sztrájknak valóságos paródiája az a mozgalom mely nem egyszer mesterséges módon idézi elő a sztrájkokat, nem azért, hogy a munkásnak gazdasági helyzetét javítsa, hanem pusztán hatalmi kérdésekért, amilyen pl. az, hogy a munkások nem tűrik, hogy egy bizonyos munkás velük dolgozzék, vagy hogy más szervezetbe tartozó, avagy szervezetlen munkással dolgozzanak együtt és e miatt sztrájkolnak. Ha már most a módot kutatjuk, amelylyel a bajon segíteni lehet: úgy a leghathatósabb és leghelyesebb mód: az iparosoknak szervezetbe való tömörülése. Ennek a szervezetnek ne az legyen a jelszava, hogy le kell győzni a munkást, hanem, hogy meg kell őt győzni. Mindent el kell követnünk a kölcsönös megértésnek az előmozdítására és csak, ha minden békés eszközt kimerítettünk, szabad gondolnunk paták alatt másodpercenkint dobbant a föld. A csárdában három cigány hegedül, Marci betyár, öreg betyár pityi- zálgat egyedül. Lovas ért az ablak alá. Marci bátya még egy itce bort tétetett fel, megismerte röhögéséről Pista öcscse lovát, a Hajnalt. Megnyílik az ajté és a három cigány üdvözlőt recsegtet a nyavalgó húrokon, mert sugár gyerek lép be, göndör haja vállára hullt, fegyver a kezében. Mikor már megittak néhány itce bort, messziről hallatszott a vágtató lovak egyhangú dobbanása. Marci bátya és Pista lóra kerekedtek, kiálltak a zsandár elébe, bevárták lőtávolságra az üldözőket, aztán elbocsátották lovaik kantárszárát s tovarepültek, mint a madár. Mig a zsandárok pihenőt tartottak az első csárdánál, a betyárok megálltak a legközelebbinél. Rostélyost rendeltek, meg is ették, sok itce bor is elfogyott, végre jelentette a korcsmáros : „Jönnek a zsandárok !“ Úgy tettek mint az első csárdánál, jó közeire bevárták az üldözőket, aztán elbocsátották lovaik kantárszárát s tovarepültek, mint a gondolat. Már hajnalfelé járt az idő, pity- mallani kezdett, az ég kárpitja felpattant a puszta határáról s a repedésen keresztül piros fényben ragyogott Auróra hajnali leple. A betyároknak sokáig kellett vár- niok, többet ittak az elégnél, s mire a korcsmáros a zsandárokat jelentette : keményen be voltak rúgva. Az öreg jobban győzte, mint a fiatal, s karjánál fogva vezette ki cimboráját a paripához. A mozdulatok nem voltak oly gyorsak, mint azelőtt, a felülés nehézkesebb, s mire ki ugrattak a csárda elé, lovuk majd beleütötte fejét a zsandárok lovának fejébe.
