Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-03-31 / 1. szám
IPAROS LAP március 30. elhatározással len iparos hajlékászervezkedése. ígó érdekek azok, a melyek egész országban szervezke- Életkérdési érdekek ezek, a biztosítása és a munka tulka- íegokolatlan visszaélései ellenében, deretek rekriminálni és nem is sopán- í, hogy ezt rég kellett volna megtenni. A fi mulasztásait is lehet helyre hozni és ezért Fülök hogy végre megindult az a mozgalom, faely öntudatra ébreszti a józan iparosságot az ország minden fontos ipari központján. És örvendek, hogy az iparosság ebből a célból szaklapot is indit, mert bár vannak már elég jó ipari szaklapjaink nem lehet tagadni, hogy minden városnak vannak olyan speciális érdekei, a melyeket külön is képviselni nem csak érdemes, hanem szükséges is. Szeretném, ha az iparosok nemcsak lelkesednének a tömörülés és a pr^panganda érdekében, hanem komolyan dolgoznának, sőt a szükséges áldozatokat is meghozzák. Mert ez utóbbi tekintetében még sok javítani való van a mai helyzeten. A munkások — keresetükhöz képest — igen nagy áldozatokat hoznak szervezetük és sajtójuk támogatására. Egy-egy munkás itt a fővárosban száz koronán túl is áldoz erre a célra — havi részletekben. Valljuk meg őszintén, hogy az önnálló iparosok áldozatkészsége nincs ezzel arányban. Egy- egy szaklapnak, egy-egy szervezetnek a támogatására — és tegyük hozzá: kitartó támogatására — az iparos csak kivételesen hozta meg az áldozatot. Az volt mindig a kérdése: mi hasznom van belőle ? Holott azt kellett volna kérdezni: van-e elég haszna belőle az iparosság egyetemének? És persze nem szabad a direkt, a közvetlen, az azonnali haszonra nézni, hanem esetleg a távoli jövő céljaira kell áldozatainkat és munkánkat szentelni. Nem az egyes hasznáról van szó, hanem az iparosság egyetemének hasznáról, melyet csakis szolidaritáson lehet biztosítani. És ezen az utón, a szolidaritás ez irányában haladjanak tovább következetesen, kitartással. E napokban egy hasonló alkalommal, a következőkre figyelmeztettem a munkaadókat: Indítsanak iparosaink mozgalmat érdekeiknek minden téren és minden forum előtt való hathatós képviselete tárgyában. A parlamentben, a városi és megyei képviselőtestületekben és minden fórumon, ahol közérdekről van szó, igyekezzenek iparosaink képviseletüknek helyet biztosítani. Ne engedjék, hogy azok a fórumok, amelyek az ő ügyükről vannak hivatva dönteni, tájékozatlanok legyenek az ő viszonyaik, óhajaik, panaszaik és kívánságaik felől. De ez a képviselet ne szorítkozzék csupán a tájékozásra, hanem a kívánalmak, a követelések kellő interpretálására is. A parlamentben eddig két iparos és két kereskedő foglal helyet néhány száz jogász és földbirtokossal szemben. Ezért szükséges, sőt sürgős az érdekképviselet, melynek tényezői avatott, bátor, szókimondó emberek, akik, ha kell, nemcsak beszélni tudnak, hanem hangosan és nyomatékosan követelni is. Döngessük a kapukat, mig ki nem nyílnak. És ne nyugodjunk addig, mig szavunkat meg nem hallgatták, kívánalmainkat nem teljesítették és igazainkat nem érvényesítették. Ezzel a figyelmeztetéssel, melyet itt is leszögezek, szívélyesen üdvözlöm a szatmárnémeti iparosokat és az ő szócsövüket: az „Iparos Lap-ot“. tSeliéri Mór. Csak szervezett iparossal dolgozzunk egy munkán I A munkásokhoz! Magyar munkások! Kik rá léptetek arra az útra, amely csak rombol, de épiteni nem tud, tegyétek szivetekre a kezeteket és álljatok meg pusztulásba vezető rohanásotokban, nézzétek meg az eredményeket, melyeket eddigi fékevesztett tombolások teremtett hazai kisiparunkon. Ma holnap nem lesz kisipara e hazának, a kisiparos, mely amúgy is nyög a közterhek súlya alatt, teljesen elpusztul, mert nem bírja kielégíteni „hatalmas“ imperátoraitok által támasztott követeléseiteket. Visz- ! nek ők benneteket előre, a múltra nem nézve, a jövőre nem tekintve, hogy hová? . . . Avagy céltudatos előhaladás az, melynek minden lépése után súlyos visszahatás következik. Álljatok meg! Hát nem jajdul fel lelketekben a tisztesség érze
