Evangélikus főgimnázium, Igló, 1915
27 titeket, magyar ifjakat, lelkem szárnyra kél, hogy megfürödjék e dicsőség fény- özönében, szivemben a hála, a szeretetnek melege száll fiaink, testvéreink, szövetségeseink iránt, kik babérkoszorút fontak zászlóinkra. Hiszem, hogy szavaim szárnyat kölcsönöznek lelketeknek is, melegséget árasztanak szivetekben is. Közös elismerésünk, hálánk, szeretetünk szálljon e helytől, ez órában elsősorban azok felé, akik legközelebb vannak szivünkhöz, a magyar katonákhoz. És szálljon azok felé, akik a mi szellemi gyermekeink, az ifjú hadapró- dok, zászlósok, az öreg tartalékos hadnagyok felé, akik a gimnáziumok padjairól kerültek ki, akik otthagyták az íróasztalt, hogy halálmegvetéssel rohamra vezessék katonáinkat. Itt ebben a légkörben, a középiskolák termeiben szívták magukba ezt a szellemet, ezt az önfeláldozást, ezt a kötelességérzetet. S én úgy érzem, hogy a számunkra nőtt babérerdőből egy galy ennek az intézetnek, egy levél nekem is jut. Ha ti kedves ifjak e válságos nehéz időben széttekinttek, mindenütt látjátok a hű kötelességteljesítésnek számtalan példáját. »Kötelesség« hangzik felétek az ágyúk dörgéséből, a fegyverek kattogásából ; »kötelesség« a rohamok dübörgéséből, a sebesültek sóhajából; »kötelesség» a kórtermekből, a sebesültek sóhajából, a haldoklóknak utolsó üzenetéből, elhaló szavából; a hadsegélyezés különféle műhelyéből; »kötelesség« hangzik' felétek közéletünk porondjáról, közintézményeink munkateréről. S kötelességeinket e nehéz időben kétszeres erőmegfeszítéssel, kétszeres hűséggel kell teljesítenünk. Ne feledjétek el, hogy ti is alkotó elemei vagytok az egységes magyar nemzetnek, hogy reátok is fontos munkakör vár, melyre e termekben kitartással buzgósággal kell készülnétek. Hős katonáink kötelességteljesítése a harcmezőn, buzdítson titeket hasonló kötelességteljesítésre a kultúra csendes csarnokában. Úgy legyen! Az iglói ev. főgimnázium tanári testületé mindenkor tradíciós kötelességének ismerte, hogy a hazaszeretetnek szent tüzét gyújtsa és élessze az ifjúság szivében, hogy plántálja abba a mély, igaz kegyeletet azok iránt, kik az állami élet kialakítására, a nemzet szellemi és anyagi erőinek fejlesztésére irányuló nagy munkában, hazánknak vezérlő alakjai valának s azért megragadott minden alkalmat, hogy ezen kötelességeit minél tágasabb körben és minél bensőbb hatállyal teljesítse. A hazafias nevelés ezen általános céljaihoz a háborús tanévekben új motívumok csatlakoztak: mélységes hála azok iránt, akik Magyarország élet-
