Evangélikus főgimnázium, Igló, 1915
26 egyetemleges, Itatásában ilyen imponáló, a lelkeket és sziveket annyira összeforrasztó módon. Szent István, Szent László, Károly Róbert, Nagy Lajos, IV. Béla, Mátyás egyéniségük súlyával, energiájuk hatalmával egyesítették ugyan a nemzetet, de a kötelék meglazult, amint az egyesítő erő megszűnt. Nemzeti ideálok is indító okát képezték a magyarság tömörülésének, de ezen tömörülésből is hiányzott az egész nemzetet átkaroló egység. A Mária Terézia korabeli fellángolás csak a nemességnek felbuzdulása volt. II. Rákóczi Ferenc hívó szózata is a nemzet csak egy részét egyesítette zászlai alá. Kossuth Lajos lánglelkének ébresztő hatása alatt önmagára eszmélt ugyan a magyarság; a nemesség ezrei, a nép százezrei egy táborban egyesültek ugyan s olyan erőt fejtettek ki, mely megöbbentette ellenségeit, azonban e táborból hiányoztak a nemzetiségek. A nemzeti egységben rejlik erőnk, hatalmunk Ezt kell mindnyájunknak éreznünk hirdetnünk, büszkén vallanunk. Erre a nemzeti egységre szükségünk lesz a békekötés után is, abban az építő munkában, mely reánk vár azon állami, politikai, szociális, kulturális, közgazdasági kérdések megoldásánál, melyeket a világháború s az általa megváltozott viszonyok felszínre hoztak. Ameddig ezt a nemzeti egységet fentartjuk s azt nemzeti és általános emberi célok szolgálatában érvényesítjük, addig maradunk meg — mint német testvéreinknek méltó társai — azon a polcon,, melyet hős katonáink fegyvere kivívott. Kedves Fiaim 1 Szavaim tartalmazzák számotokra azokat a momentumokat, melyek büszkeséggel tölthetik meg egy magyar ifjú szivét, azokat az intéseket, melyek a tanév kezdetén irányt szabnak tanulói munkájának. Ezen beszédem sem mozog a megszokott keretben, mert ebben a komoly, válságos időben amikor szemünk tér- és időben a messze távolba tekint, kitágul előttünk a jelenben és közelben minden megszokott keret. Amikor hős katonáink maguk írják a világirodalom legnagyobb époszát, nem szólok Homéroszról, Vergilius műveiről. Amikor világtörténelmi jelentőségű tettek játszódnak le szemünk előtt, nem nyitom fel Klio könyvét. Amikor Európa térképe napról-napra módosul, nem szólok a geográfia megállapodott ismereteinek fontosságáról. Amikor a háború fúriái romba döntik a kultúra vívmányait, nem utalok a humanizmus posztulatumaira s amikor az emberek százezrei gyilkolják egymást, nem akarok az emberszeretet evangéliumi szentségéről szólani. De megszólal bennem a magyar lélek, a magyar szív s amikor „Isten hozott“ gyanánt a világháború első éve dicsőségének hirdetésével fogadlak \
