Evangélikus főgimnázium, Igló, 1914
19 Az 1914—1915-ik tanév rendes mozzanatai közül a következőket emeljük ki: Még a szünidőben augusztus 31-én intézte el a gimnáziumi tanács a tápintézeti díjak elengedése végett benyújtott kérvényeket. Minthogy a folyton emelkedő drágaság miatt tápintézetünk is nehéz helyzetbe jutott, bár minden benyújtott kérvényt tekintetbe vettünk, 10 tanulónak csak 234 koronát engedhettünk el az előirt dijakból. Aug. 31-én ejtettük meg a javító-, felvételi- és magánvizsgálatokat. Az előző tanév végén javitó vizsgára utasított tanulók valamennyien kielégítő eredménnyel állották meg a javitó vizsgát. Aug. 31-én három polgári iskolai, egy tanitóképzőintézeti tanuló tett kiegészítő vizsgát, valamint az előző iskolai évben beirt két magántanuló magánvizsgálatot. A rendes tanítás szept. 17-én vette kezdetét A tanári kar a tanítás terén szerzett gazdag tapasztalatainak felhasználásával, a szemléltető eszközök igény- bevételével azon fáradozott, hogy az iskolai év tanulmányi sikerét biztosítsa. Testületi értekezleteink fontos tárgyát képezték a kiszabott tananyag feldolgozásának módszertani követelményei, valamint a zavartalan haladást gátló akadályok elhárításának eszközei. A túlterhelés mellőzése és a házi munkásság megkönnyítése érdekében a szaktanárok törekvése odairányult, hogy a tanulók lehetőleg a tanórák alatt sajátítsák el a szükséges ismereteket s hogy azokat a célszerűen megválogatott magánolvasmányokkal kibővítsék. A gyakori ismétlések ébrentar- tották az ismeretek összefüggését és szoktatták a tanulókat nagyobb ismeretkörök összefoglalására A tanultak értelmes, szabatos és folyékony előadása, valamint Írásban való tudatos és szabad felhasználása képezte egyik célját didaktikai munkánknak. Atyai jóindulat, az ifjúság iránti szeretet volt a tanári testület munkájának irányitója. Serkentő vagy feddő szavak, dicséret, elismerés vagy, ha annak szüksége fennforgóit, szigor voltak eszközei. A tanulmányi siker érdekében igénybe vettük a szülői háznak közreműködését. A szülői tekintély latbavetésével igyekeztünk elhárítani vagy csökkenteni azokat az akadályokat, melyeket restség vagy akaratbeli gyengeség okozott. A protestantizmusnak elévülhetetlen érdeme, hogy templomaiban és iskoláiban mindenkor hirdette, ébresztette, terjesztette a magyar nemzeti szellemet, élesztette a hazafiságnak lelkesítő tüzét. A protestantizmusnak ezen lángoló, önzetlen hazaszeretetben, valláserkölcsi humanizmusban megnyilatkozó szelleme képezi az intézetnek tradícióit, ezen szellemnek ápolása képezi a tanáritestületnek szent kötelességét. Sohasem volt annyi alkalom, mint ezen nehéz esztendőben ezen köte lességek teljesítésére, az ifjúság előtt annak kimutatására, hogy mivel tartoznak hazánk múltjának és mivel jövőjének. 2*
