Evangélikus főgimnázium, Igló, 1911
8 A beírt tanulók statisztikai adatait későbbi táblázatos kimutatások tüntetik fel. E helyütt azoknak kiegészítéséül még a görög és görögpótló tanfolyamra beírt tanulóknak következő számbeli arányát emeljük ki: A görög tanfolyamban részt vett 94 tanuló, még pedig az V-ik osztályban 16, a Vl-ik osztályban 27, a VH-ik osztályban 28 és a Vlíl-ik osztályban 23 tanuló. A görögpótló tanfolyamban részt vett 126 tanuló, még pedig az V-ik osztályban 34, a Vl-ik osztályban 36, a VII-ik osztályban 33 és a VIII-ik osztályban 23 tanuló. Szeptember 6-án nyitotta meg az igazgató az iskolai évet. A megnyitó ünnepélyen, melyen a fenntartóhatóság képviselői, számos szüle, a tanári kar és az ifjúság jelent meg, az igazgató beszédében utalt azon magasztos célokra, melyeknek szolgálatában az iskola áll. „A tanításnak szentelt csarnokokban, melyeknek mélységét megvilágítja az igazságnak fénye, átlengi a nemes érzelmek melege és melynek csöndjében az új nemzedék ajakán a jövendő világ szózata csendül, kell, hogy lakozzék — miként a templomban is, az emberi méltóságnak legtisztább érzete, mely itt nyilvánúl azon szeretetben, amely családdá avatja mindazokat, kiket e falak befogadnak, azon szeretetben, mely összeköt tanárt és tanítványt s kitartásra buzdítja nehéz munkájában az egyiket, a tanok befogadására fogékonnyá teszi, a tanácsok követésére lelkesíti a másikat.“ „A gondolat hatalma, az érzelem fensége független a vagyon, születés, rangtól. Azért a gondolat, az érzelem, kell, hogy már az iskola porondján áthidalja, kiegyenlítse azon válaszfalakat, melyeket a tanulók szüleinek életviszonyai teremtenek. Kell, hogy itt, e demokratikus helyen minden előjognak hatalma szüneteljen azon harcban, melyet ez ifjú harcosok a szellem fegyvereivel vívnak nem egymás ellen, hanem együttesen a nemzet jövője érdekében. Jól esett mindenkor végigtekintenem ezen ifjú seregen, melynek lelkületét még nem mérgezték meg az érdekharcok, mely igaz hittel képes imádni az Istent, önzés nélkül képes szeretni az embert.“ „Jól esett mindenkor megfigyelnem, hogy milyen ragaszkodással csün- genek ajkunk beszédén, vezessük el őket akár az emberi lélek mély rejtélyeibe, akár a természet kimeríthetetlen erőforrásaihoz, akár a parányok világába, vagy a világűr mérhetetlen határai közé akár a közelmúltba, vagy a régletünt idők századaiba.“ „Ilyennek tanultam ismerni hosszú tanári munkámban a magyar ifjakat. Több esetben tapasztaltam ugyan, hogy egyik-másik tanuló megfeledkezett azon kötelességekről, melyeknek teljesítését követeli a hely, melynek szentségét nem tu.ita átérezni, követeli tőle a testi és szellemi fejlődésre szánt idő, melynek a jövőre kiható fontosságát nem tudta felfogni; de azért tapasztal
