Evangélikus főgimnázium, Igló, 1911
9 tam minden időben, hogy a magyar ifjúság egész tömegének szivében mélyre nyúló, szétágazó gyökeret vert az igazságszeretet, a kötelességérzet, a becsület- érzés, melyek közös talajból, a magyar fajnak erkölcsi erejéből, azon egészséges vérkeringésből merítik táplálékukat, mely láthatatlanul áthatja a magyar társadalmat. Bízom eddigi tapasztalataim folytonosságában, mert bízom a magyar ifjúság ezen őserejében.“ Majd az ifjúsághoz fordúlva, következőleg folytatja beszédét: „Szeressétek ti is kedves ifjak az igazságot, amint az az ismeretek gazdag tárházában lelki szemetek elé lép. Haladjatok örömest azon az úton, melyet tanáraitok a tudásnak fáklyájával bevilágítanak s mely meredeken vezet ugyan fölfelé, de annál szebb, boldogítóbb kilátást nyújt az emberiség szellemi életére, a nemzetek múltjára, a természetnek titokteljes törvényszerűségére. A hegymászás edzi a testnek izmait. Szabadabban lélekzik tüdőnk a könnyű, tiszta levegőben, mely a hegycsúcsokra hozza a völgyek illatát. A szellemi úton való emelkedésiek is edzi elmétek erejét s mennél feljebb juttok, annál nagyobb lesz azon szellemi szabadságtok, melyet csak a gondolkodó elme, — annál nagyobb lesz azon megelégedéstek, melyet csak alapos tudás, kiterjedt ismeretek nyújthatnak.“ „Szólottám kedves ifjak a szellemi szabadságról, mely a tények és jelenségek helyes megfigyelésén alapuló önálló, érett gondolkodásban nyilvánúl s melyhez az elmének és emlékezésnek komoly, kitartó munkájával kell jutnotok, ha biztosítani akarjátok későbbi tanulmányaitok sikerét, ha majdan híven akarjátok betölteni azon állást a társadalomban, mely törekvéseitek célját, szüléitek reményét képezi.“ „De — kedves ifjak — törekednetek kell egy másik szabadságra, a jóban megszilárdult akaratbeli szabadságra. Szabad azon akarat, mely független az indulatok, — szenvedélyektől, mely önként hódol az erkölcsiség törvényeinek, a jó postulatumainak. Az akaratnak eme szabadsága fölemeli az embert a nagytömeg fölé, képezi életének becsét, mások tiszteletének, nagyrabecsülésének föltételét. E szabadság magaslatára fogtok emelkedni — kedves ifjak — ha követitek tanáraitok, szüléitek tanácsait, ha hallgattok azon titkos szózatra, mely megszólal romlatlan szivetekben, mikor válutra kerültök s hajlamaitok ösztökélése, a rossz példa csábítása a helyes iránytól akarnak titeket elterelni. Ha ezen befolyásokkal szemben gyengének érzitek erőtöket, akkor vonuljatok vissza a magányba; idézzétek szemetek elé szerető szüléitek képét, idézzétek emléketekbe azt a sok jót, mit részükről eddig élveztetek s akkor — hiszem — hogy e kép, hogy e visszaemlékezés megadják nektek azt az ellent- álló képességet, melyre e küzdelemben szükségtek van. Ha ezt teszitek, akkor azon igazságnak, hogy „fortior est, qui se, quam qui fortissima vincit moenia“ felemelő tudata lépésről-lépésre fokozni fogja erőtöket, akkor önfegyelmezésiek, mely jövőtök szempontjából ép oly fontos mint
