Evangélikus főgimnázium, Igló, 1909
15 A volt iskolatársak május 15-én, délelőtt 11 órakor gyűltek össze a főgimnázium dísztermében közös ünnepélyükre, melyen Németh Gábor és Cselkó Jenő tartották az üdvözlő beszédeket. Görgey János lelkész imája zárta be az ünnepélyt. Kuntz Ödön f. A lefolyt iskolai évben gyásza volt főgimnáziumunknak. Kuntz Ödön nyugalmazott főgimnáziumi tanár 1909. évi november 10-én, délután 3 órakor életének 77. évében, hosszas betegség után Iglón jobblétre szenderűlt. A boldogúlt, ki tizenegy évvel ezelőtt vonult nyugalomba, 42 esztendeig működött a tanári pályán, ebből 36 évet töltött az iglói ág. hitv. ev. főgimnáziumban, hű kötelességérzettel, lelkes buzgósággal, tanártársai iránti benső kollegiális érzülettel és az ifjúság iránti atyai szeretettel szolgálván a magyar tanügynek és a protestáns egyháznak érdekeit. Kuntz Ödön született Poprádon, Szepesvármegyében, 1833 julius 26-án. Első oktatását lelkész-édesatyjától, Kuntz Dávidtól nyerte. 1844-ben a késmárki líceum növendéke lett. 1848-ban Miskolcra ment, hogy az V. osztályt a ref. gimnáziumban végezze, de a háborús idők miatt visszatért Késmárkra s ott végezte az V. és VI. osztályt. 1850/1—1851/2-ben a pozsonyi ev. liceumban végezte a VII. és VIII. osztályt s 1852 októberében Bécsben tett érettségi vizsgát, hol azután két évig a theologlát, a görög és német irodalmi előadásokat hallgatta. 1854/5-ben a hallei egyetemen folytatta theologiai és philologiai tanulmányait. Az 1855/6. tanév második felében és a következő egész tanéven át a késmárki liceumban mint segédtanárt alkalmazták a görög nyelv tanítására. 1857-ben, október havában a besztercebányai ev. gimnáziumba választatott rendes tanárúi s ott 1862-ig tanította a görög és latin nyelvet. Ugyanazon év augusztus havában Iglóra választatott s azóta 1898 aug. 31-ig működött főgimnáziumunkban, mint a classikus nyelvek és a német nyelv tanára. 1871/2 — 1873/4-ig a főgimnázium igazgatója is volt s 17 évig mint tápintézeti gondnok is működött. A boldogúltnak hűlt tetemeit 1909. nov. 12-én, délután 3 órakor kisértük ki örök nyugvóhelyére. A nyitott sírnál az igazgató a következő szavakkal búcsúztatta: „Mindég megrenditők azon percek, melyekben a nyitott sír szélén szemünk utoljára pihen a koporsón. Megrenditők, mert e percekben a véges lét és végtelenség határán inkább, mint valaha érezzük gyarló létünk függését az örökkévaló, megmásíthatatlan törvényektől, függését a világ és emberiség fölött uralkodó végtelen isteni akarattól. Megrenditők, mert e percekben összeszorúl lelkűnkben azon életnek minden emléke, melynek utolsó állomását jelzi e sír s mert összeszorúl e percekben szívünkben mindama érzelem, mely ezen emlékezet nyomába lép.
