Evangélikus főgimnázium, Igló, 1909
16 Emléke egy hosszú, áldásos életnek! Emléke azon 42 évnek, melyet Kuntz Ödön a tanári pályán, s azon 36 esztendőnek, melyet az iglói főgimnázium görög és német nyelvi katedráján töltött. Ha valaki, úgy mink volt kartársai kikkel a boldogult évtizedeken keresztül együtt működött ugyanazon magasztos célok szolgálatában, tudjuk méltányolni 9 ezen 36 esztendő hű kötelességérzetét és lelkes buzgóságát, idegsorvasztó fáradalmait és boldogító sikereit. Ezen 36 esztendő emlékeinek sokaságában vörös fonalként húzódik végig azon szívjóság, mely a boldogult minden tettének, egész lényének jellemvonása volt, mely Isten és ember iránti szeretetben nyilvánulván, vallásossá tette lelkűletét, altroistává kedélyét. Ezen szivjóság verőfényt varázsolt útjára s távoltartotta tőle az emberek minden ellenséges indúlatát. Ezen szívjóságnak folyománya volt azon benső collégiális érzület, mellyel tanártársai iránt s azon benső atyai szeretet, mellyel tanítványai iránt viseltetett, A fenkölt gondolkodás és nemes szív gazdag megnyilatkozása visszhangra talált tisztelői, munkatársai, tanítványai lelkűletében és e visszhangnak utolsó akkordja azon „Isten veled“, mely közel s távolról a boldogúlt utolsó útjának utolsó állomása felé hangzik. Isten veled tehát drága halottunk. Elkisér mindnyájunk hálája egy emberöltőt betöltő tanári munkád sikereiért; mindnyájunk szeretete nemes kedélyed gazdag kincseiért, melyeket a gondjaidra bízott ifjúságra pazaroltál. E hála és szeretet őrködni fognak sírhantod felett s megfogják őrizni emlékedet az iglói főgimnázium annaleseiben. Isten veled!“
