Evangélikus főgimnázium, Igló, 1909
11 normális költségvetést nem fogadta el, a fentartóhatóságnak kiküldött bizottsága 1909. évi junius 18-án tartott ülésében a tanügyi kormány kívánalmainak szem előtt tartásával módosította a normális költségvetést és a szerződési tervezetet. Ezen normális költségvetés értelmében a szükséglet 105,595 koronát, a fentartóhatóság hozzájárúlása 57,065 koronát tüntet fel, a hiány 48,530 koronát, az államsegély tehát 48,500 korona. Miután a kormányképviselő úr az ezen normális költségvetés alapján megfogalmazott szerződési tervezetet aláírta, a fentartóhatóság azt jóváhagyás végett a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerületnek 1909. évi szeptember 16—17. napjain Debrecenben tartott közgyűlése elé terjesztette. Úgy az egyházkerületi közgyűlés, mint a magyarországi ág. hitv. evang. keresztyén egyetemes egyház 1909 november 17—20. napjain Budapesten megtartott közgyűlése jóváhagyta a szerződési tervezetet. Ezzel azonban az ügy nem nyert befejezést. Jurkovich Emil kormány- képviselő úr 1910. évi március hónapban arról értesítette a fentartóhatóságot, hogy a tanügyi kormány az eddigi 32,000 korona államsegélynek 48,500 koronára való felemeléséhez nem járúlhat hozzá. Újabb tárgyalásra volt tehát szükség, melyet 1910. évi március 21-én ejtettünk meg s melyen Jurkovich Emil főigazgató úr is megjelent. Az ezen tárgyaláson megállapított normális költségvetés 99,065 korona szükségletet, 57,065 korona fentartóhatósági hozzájárúlást és 42,000 korona fedezetlen hiányt, mint államsegélyt tüntet fel. Az ezen költségelőirányzat alapján megszövegezett szerződési tervezetet, melyet főhatóságunk, az egyházkerületi elnökség is már jóváhagyott, a kormány- képviselő úr megerősítés végett a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr elé terjesztette. A lefolyt iskolai évben a főgimnáziumnak tőkéi egy újabb ösztöndíjalapítvánnyal gyarapodtak. Kobialka János úr, volt eperjesi ev. főgimnáziumi tanár, toporczi (szepesmegyei) földbirtokos 1910. évi május 8-án kelt levele kapcsán egyezer koronát azon kérelemmel küldött az igazgatónak, hogy ezen összeget a fentartóhatóság ösztöndíjalapítványúl elfogadva, kamatait ösztöndíjúi oly tanuló jutalmazására használja fel, aki jó erkölcsi magaviselet mellett a német nyelvben jó előmenetelt tanúsított. Mély hálaérzettel fogadtuk e nagylelkű adományt, mely humánus érzületről, főgimnáziumunk iránt táplált jóindúlatról és az ifjúság iránti szeretetről tanúskodik. Annaleseink megfogják őrizni intézetünk nemes lelkű pártfogójának nevét és emlékét.
