Evangélikus főgimnázium, Igló, 1907
21 kedvüket fokozta a gyönyörű idő, a tükörsima tenger, melyen siető hajónk méltóságteljesen vont barázdát maga után. Az egész napot jóformán a fedélzeten töltötték az utasok, kik nem győzték eléggé csodálni az Adria nagyszerű szinpompáját, a hullámok enyelgő játékát, melyekből a hajónkat kisérő delfinek néha párosán ugráltak kifelé. Minél inkább közeledtünk az olasz partokhoz, a tenger vize annál világosabb lett; mig Fiume közelében a Quarneroban a tenger vize sötétkék színű, addig Velencze közelében világos-szürkészöld színűnek látszott. A tengeri út, melytől pedig sokan féltek, oly kellemes, oly elragadó volt, hogy este hét órakor, mikor Velencze előtt horgonyt vetettünk, fájó szívvel vettünk búcsút szép hajónktól. A kikötőben Velencze érdekes fiakeresei, napbarnította gondolások fogadtak, kik karcsú gondoláikon pár perc alatt előre megrendelt lakásunkra, a Manin-szállóba vittek bennünket. A megérkezés első pillanataiban azt sem tudtuk, hogy mit csodáljunk előbb. A lagúnák tündérvárosa pihent; a hold mélabúsan tekintett alá a pihenő gondolásokra, kik fekete gondolájukról pipaszó mellett mélázva tekingettek a hold fényében csillogó ezüstös habokra. Ki tudná megmondani, hogy képze- letvílágukat mi foglalkoztatta? Amott a távolból az olasz zene lágy akkordjai hallatszottak, melyekbe egy ábrándozó olasz lány kellemes hangja vegyült. E harmónia nagyszerűségét csak fokozta a távolban megkondult harangszó, mely imára szólította a lagúnák fiait s velők együtt bennünket is. Gondolatunk visszaröp.ült az otthonhagyott boldog családi körbe, hol e percben talán értünk is buzgó imádság szállt az aggódó szülők ajkáról az Egek Urához. Lelki szemeink elé varázsoltuk az édes otthont: szülőt, testvért, jó barátot. A Velenczében töltött három nap feledhetetlen lesz mindnyájunkra nézve. Amit e három nap alatt láttunk, azt a visszaemlékezés e szűk keretében részletesen leírni lehetetlen, hiszen erről egész könyvet lehetne írni; éppen azért csak vázlatát adjuk a látottaknak. Ügyes vezetőnk, kinek német magyarázatát csak nehezen értettük, rövid idő alatt sok helyre vitt bennünket. Első utunk a világ legszebb piacára, a Márkus-térre vezetett, mely a maga nagyszerűségében valósággal szemkápráztató. E téren látjuk az olasz király palotáját, melynek szépségét azonban fölülmúlja a doge-palota és Márkus-tem- plom, mely épületek az építészet legfantasztikusabb alkotásai. A piac szépségét nagyban emeli a Campanile, mely néhány évvel ezelőtt romba dűlt, de amelyen most száz meg száz munkáskéz dolgozik, hogy karcsú derekát újból odavarázsolják. A doge-palota termei a leghiresebb olasz festők gyönyörű és örökbecsű festményeivel bámulatba ejtik az utast, ki azon csodálkozik, hogyan maradhattak meg e festmények évszázadokon át ily épségben. A falakat ésamenye- zeteket nagyobbrészt történeti tárgyú képek díszítik, melyek mindmegannyi mesteralkotásai Tintoretto, Palma és Veronese hires olasz festőknek. A sok szép festmény szemléletétől az ember szinte elkábúl.
