Evangélikus főgimnázium, Igló, 1904

67

erkölcs oltára köré gyülekezni fognak, hogy az élet útjára értelmi világosságot, szívbeli melegséget gyűjtsenek.

Királyhűségre, lángoló hazaszeretetre intenek, buzdítanak, lelkesítenek titeket azon arany betűk, melyek a zászló szallagján minden magyarnak legszentebb törvényét hirdetik:

»Hazádnak rendületlenül Légy híve . . ..«

Igen, királyhűségre, hazaszeretetre.

S a jó királyt tisztelni a magyarnak Tanulni nem kell; önként megterem A honfi szívben, bármit is takarjon Királyához hűséges érzelem;

Ápolni kell csak azt a szép virágot Melynek a földön hűség a neve,

Es élni fog, amig csak a hazában A végső szív hazátlan nem leve . . .

S a nemzedék, mely tettre itten érik,

A mely tudását itt meríti majd,

Tanulja meg, hogy merre szeme érhet Hazája ez s testvérek népe rajt:

Hogy drága kincs, mit ősök rája hagytak,

Mit kézzel, észszel védelmezni kell,

Mely parlagon többé meg nem maradhat Mert akkor népét mások söprik el.

Kedves ifjúság. Intézeti zászlónk közös munkaterünk fölött leng. A zászló becsületéért derék harcosokként nektek is kell küzdenetek.

Főgimnáziumunk csak akkor töltheti be híven magasztos hivatását, ha az ifjúság lelkesen, kitartóan támogatja a tanári karnak munkáját.

Az elvetett mag csak akkor fejlődhetik pompás plántává, ha termékeny talaj, ha meleg napsugár fejlesztik a benne szunnyadó életerőt. Elmétek, szívetek e termékeny talaj; érdeklődéstek, kitartástok, lelkese- déstek e meleg napsugár.

Mikor az intézet kötelékébe léptetek, hűséget esküdtetek zászlajának.

Ezen hűségnek föltétele: hogy tanulói erényekkel fejezzétek ki hálátokat az iskola iránt az élvezett számtalan jótéteményért.

Ezen hűségnek következménye pedig: hogy később is az élet küzdőterén ragaszkodjatok híven azon eszmékhez, melyeket szívetekbe plántáltunk, azon idealizmushoz, melynek légkörében szellemi élteteket fejlesztettük.

5