Evangélikus főgimnázium, Igló, 1904
68 így fogom fel bontásodat a magyar kultúra ezen munkaterén, büszke nemzeti lobogónk ! Vezetni fogsz a békés harcok útján; a merre intesz, ott leszünk veled. Nyomodban könnyű, édes lesz a munka ! Szöveted foszlányokká válhat, rudad szilánkokká, de szellemi tartalmad, eszmei jelentőséged élni fog mindenkor e falak közt! Ily gondolatok, ily érzelmek hatása alatt avatlak fel az iglói főgimnázium zászlajává. Ily gondolatok és érzelmek hatása alatt emelem fel szívemet az Egek Urához. Az Egek Urának áldása legyen azokon, kik a nemzeti tanügy magasztos céljai iránti lelkesedésben magasan lobogtatnak s azokon, kik gyermeki bizalommal körülötted csoportosulnak ! A felavató beszéd és óda elhangzása után következett a zászlószögek beverése a következő sorrendben : Fischer Miklósné (zászlóanya): «Vezesse e zászló a magyar ifjúságot minden szép, jó, igaz felé, az iglói főgimnázium dicsőségére, szeretett magyar hazánk javára.« Weber Samu (Zelenka püspök helyett): »Az iglói főgimnázium fényét terjeszti nemcsak a tiszai kerületre, hanem hazánk egyéb vidékeire is. O méltósága helyett kivánom, hogy e zászló a tudomány, vallásosság és hazafiság jelképe maradjon sok évszázadon keresztül « Münnich Kálmán (XIII. szepesvárosi esperesség nevében) : »Azon kívánsággal és meggyőződéssel veszem kezembe e zászlót, hogy főgimnáziumunk ifjúsága mindig hazafias és vallásos irányban fog alatta haladni.» Topscher György (a fentartó hatóság képviseletében) : »Azon hő óhajtással verem be a szöget, -— hogy teljesítse a tanulóifjúság mindenkor hiven és lelkesen kötelességét intézetünk pedig a jövőben is virágozzék és jó hirneve a legkésőbb időkig fennálljon«. Dr. Walser Gyula ev. lelkész (a fentartó hatóság képviseletében): »Zászlóavató ifjúság ! Emlékeztessen téged e három szin a három igazságra : Örvendezz ifjú a te ifjúságodban ! — Boldogok, akiknek szíve tiszta ! — Te vagy a haza reménysége !« Fischer Miklós főgimnáziumi igazgató: »Eakozzék itt benne a tudásnak kincse, Mit áthatott a forró érzelem. Ne zördüljön benn kényszernek bilincse, Szabad szellemnek otthona legyen. S amit a magyar mindig szívében őrzött, A mért csatákon vérrel áldoza. Ez éljen itt osztatlan háromságban, Mint mindég élt: Isten, király, haza« !
