Evangélikus főgimnázium, Igló, 1904
66 Nagyérdemű közönség. Kedves ifjúság ! Előttünk intézetünk új zászlaja. Új csak anyagában; szellemi tartalmában, eszmei jelentőségében a régi! Egyik oldalán hazánk címere díszük, másik oldalán főgimnáziumunknak régi neve. Ezeréves, viszontagságos nemzeti múltúnk tündöklő jelképe az egyik, melyet dicsfény gyanánt vesz körűi azon harcok emléke, melyeket a magyar a keresztyénség, a nyugati kultúra védelmében a kelet ellen vívott. Azon nagy áldozatoknak hirdetője a másik, melyeket az iglói ev. egyházközség a magyar kultúra oltárán hozott; hirdetője azon évszázados munkának, mellyel az iglói főgimnázium e szent oltár lángját élesztette. Nagyérdemű Közönség! E pillanatban, midőn új lobogónkat tűzzük ki a hazai kultúra ezen munkatere fölé, érezzük jobban mint valaha, hogy Magyarország az európai nagy nemzetek sorában egyedül nemzeti kultúrának fajsúlya által képes magát fen tartani, hogy a hazafias érzületben, a közös érdekekben egységes magyar nemzet, melynek eszményképe Széchenyinek lelkében élt, sajnos, még nem valósult meg, mert népünket — fájdalom — még nem hatotta át a köztudat, hogy értelmi felsőbbség nélkül, valláserkölcsi tartalom nélkül és tettekben nyilvánuló polgári erények nélkül nemzetet sem nagygyá, sem egygyé varázsolni nem lehet. Ezen magasztos célok szolgálatában áll az ország tanügye. első sorban a középiskola, mert abból kerül ki a nemzeti intelligencia, mely példaadásával a társadalmi és erkölcsi életet irányítani, tudásával az államélet funkcióit biztosítani és szellemi munkájával az anyagi és szellemi fejlődést előmozdítani van hivatva. Erre figyelmeztet minket zászlónk magyar címere! Zászlónkon intézetünknek neve is díszük. E név arra szólít fel, arra buzdít, arra lelkesít minket, hogy megőrizzük intézetünk régi tradicióit. Oktató, nevelő munkánk azon szellemét, mely mint áldozatkészség lerakta e falaknak fundamentumát, mely mint hű ragaszkodás a protestantizmus eszméihez biztosította az evangélikus egyháznak fennállását a századok viszontagságai közepette, mely mint humanizmus az értelmi és ethikai tulajdonok teljes, egymást kiegészítő harmóniájára törekszik s a szeretet kötelékével egy családdá egyesíti az iskola tanárait és tanítványait s mely mint liberalizmus a mint szellemi szabadságra törekszik, úgy tiszteletben tartja a lelkiismereti szabadság postulátumait. De intézeti zászlónk szellemi, eszmei tartalma nektek is szól kedves ifjak, kiket ez évben e nagy család tagjaiul fogadtunk s szól mindazoknak, kik a jövőben a múzsák ezen csarnokában a tudomány és tiszta
