Evangélikus főgimnázium, Igló, 1904

65

egykori reményei és légvárai már emlékekké váltak, együtt fohászkodik jsmét a Mindenhatóhoz volt tanárával, a nemzeti kultúrának sohasem csüggedő harcosával.

A zászlóanya tisztét Fischer Miklósné, Jeszenszky Matild úrnő töltöttebe, ki Fest Mariska, Gúhr Adél, Heyszl Eugénia, Kregczy Lidia, Róth Hilda és Schürger Margit úrhölgyek mint koszorús leányok társaságában jelent meg az ünnepélyen.

Közös nemzeti imánk, a Hymnus elhangzott s az uj csillogó zászló meghajlik, hogy felavassák mindazok, kik gondját viselik majd továbbra is. Az uj zászlót átveszi a zászlóanya. Fischer Miklós igazgató alkalomszerű remek ünnepi beszédet mond. Farkas Imre fiatal tehetséges poétánk, ki intézetünk növendéke volt, szavalja el ezután gyönyörű ódáját melyet ez alkalomra írt.

Az ünnepi beszéd következőleg hangzott :

Nagyérdemű Közönség. Szeretett Tanulóifjúság!

A történelem lapjain számtalan példáját olvassuk annak, hogy a zászló becsületéért, megmentéséért a harctéren a legjobbak ontották vérüket.

Büszkén dobog szivünk, mikor lobogónkat a béke harcmezején, azon a téren lengeni látjuk, melyen a nemzetek a kultúra fegyvereivel a nép boldogságáért küzdenek.

S miben rejlik a zászlónak ezen varázsereje?

Rejlik azon szellemi, azon eszmei tartalomban, melyet képvisel.

Zászlónk képviseli nemzetünk múltját, képviseli a kiontott honfivért, mely megszentelte e földet, mely megszentelte alkotmányunkat. Képviseli a magyar állameszmét, a magyar államhatalmat.

Képviseli nemzeti becsületünket, tekintélyünket.

S ha nemzeti zászlónk honpolgári jogaink összeségét jelképezi, — minthogy minden jog kötelességet is involvál, azért lobogónk képviseli azon szent kötelességeket is, melyeket mindnyájunknak teljesítenünk kell, hogy nemzeti múltúnk drága örökét megőrizzük, hogy állami létünk pilléreit megszilárdítsuk s hogy az anyagi és szellemi haladás térén biztosítsuk hazánk jövőjét.

Sokfélék lehetnek e kötelességek azon működési kör szerint, melyet a sors számunkra kijelölt, melyeknek irányát állami és társadalmi intézményeink megszabják.

De valamennyinek közös vonása van; valamennyi a nemzeti élet szent céljait szolgálja; valamennyiből azon intő és buzdító szózat hangzik felénk:

Hass, alkoss, gyarapíts S a haza fényre derűi.

5