Evangélikus főgimnázium, Igló, 1903
J7 nem időzhetünk, mivel délutáni programtnunkba még a Szent Márk templom megtekintése is föl van véve. Gyors léptekkel megyünk tehát az egyre szakadó esőben a nevezett templomba. Nagyhét lévén, a közönség áhitatosan imádkozik; az idegenek megjelenése nem zavarja őket. Megtekintjük a dogék és patriarchák ülőhelyeit, a 12 apostol szobrát, a Salamon templomából hozott négy oszlopot, Sansovino bronzból készült domborművű ajtaját, melyen a művész 26 évig dolgozott. A Szt. Márk templom megtekintése után bemegyünk még Szt. Pál templomába, mely 1240-ben épült. Mindkét templom belseje nagyszerű faragványokkal és képekkel van díszítve. Hazamenet megcsodáljuk még a legszebb lovasszobrot, Colleoni szobrát, mely 1495-ből való. Mielőtt azonban haza térnénk, még benézünk az üveg- és mozaikgyárba. Itt egy igen kedves, derék magyar úri emberrel ismerkedünk meg, ki már 20 év óta hivatalnoka e gyárnak. Látogatásunknak rendkívül megörült. Megmutatta az egyes műhelyeket, megismertetett bennünket a mozaik készítése módjával, részletesen megmagyarázgatott mindent. Miután ez érdekes dolgokat alaposan megtekintettük, egy pár mozaikkal kirakott emléktárgyat vettünk. Estére járt az idő, midőn a sok járás-kelés után lakásunkra vetődtünk. Jól esett a pihenés. Tanulóink azonban még most sem pihentek, mert összevásárolt képes levelezőlapjaikat vacsora után kezdtek megírni. Bizonyára eszökbe jutott az édes otthon: aggódó édes szülőiket meg akarták nyugtatni. A láz elfogott minket felnőtteket is, nekiláttunk tehát mi is a képes levelezőlapok Írásának. A nap fáradalmai azonban mindinkább érezhetővé kezdtek válni, úgy hogy nemsokára mindnyájan lefeküdtünk. Március 31-én már kora reggel fölkerekedtünk, mivel e napra meglehetős hosszú p.ogrammunk volt összeállítva. Ügyes és fáradhatatlan kalauzunk egyenesen a jezsuiták templomába vezetett bennünket. Több templomot láttunk már eddig is, de amit e templom belsejében láttunk, az várakozásunkat teljesen fölülmúlta. A gyönyörű, mozaikkal kirakott hatalmas oszlopok előtt valóban elnémul az ajk; szemünk odább az oltár előtti mozaik szőnyeget vizsgálja, mely szőnyeg nagy- szerűségét csak a szószék fölötti mozaikfüggöny múlja fölül. Az emberi kéznek mily gyönyörű alkotása mindez! Sokáig azonban e templomban sem időzhetünk, mivel gőzbárkánk már a Canale grande egyik kikötőhelyén várakozik reánk, hogy a Szt. Márk térrel szemközt fekvő St. Giorgio szigetére vigyen. E rövidke utat 10 perc alatt tesszük meg. Bárkánkból kiszállva egyenesen a ledőlt Campanile-hez hasonló toronyra sietünk fel, honnan Velence perspektívája valósággal elragadó. E toronyból Isztria hegyei, továbbá a Belluno városától északkeletnek fekvő velencei alpok láthatók; alattunk a végtelen tenger, a tündéri Víziváros
