Evangélikus főgimnázium, Igló, 1903
i6 Mindezt azonban látni kell, mert puszta leírásból az épületek külsejéről, de különösen belsejökről fogalmat sem alkothatunk magunknak. A néhány év előtt összedűlt Campanile helyén már újból beverik a cölöpöket, hogy az újonnan fölállítandó harangláb alapját megvessék. Miután mindezeket megnéztük, a doge-palotába mentünk. Pietro Lombardo renaissance-stílű óratornyán (Torre del Orologio) kalapácscsal éppen tizet ütött a két bronzember, midőn az óriások lépcsőjén (Scala dei Giganti) fölfelé haladtunk. Belépünk a dogék fogadó termébe, majd ebből egy nagyobb ülésterembe; végigjárjuk a többi termeket s nem győzünk gyönyörködni a festészet remekeiben. A nagy tanácsteremben Tintorettónak 74 láb hosszú és 30 láb széles képét nézzük hosszabb ideig. A kép 1577-ben nagy tűzvész alkalmával megrongálódott. A falakon köröskörül a xao dogé közül 76-nak az arcképe látható. Ez arcképek között egy fekete posztóval bevont hely látható. A fekete posztón e felirat olvasható: »Hic est locus Marini Faletri, decapitati pro criminibus«. E hely tulajdonképen egy hazaáruló dogénak, Marino Faliero-nak helye. A falakat köröskörül történelmi tárgyú képek díszítik, a mennyezeten pedig Tintoretto, Palma és Veronese mesterművei láthatók. A szavazási teremben szintén Tintoretto, Palma és Alienso képei vannak elhelyezve. E teremben őrzik a Marciana-könyvtár örökbecsű könyveit is. A második emeleten a tizek tanácsterme, majd pedig a hármak tanácsterme látható. E termek láttára megborzad a szemlélő; mintha az elitéltek sóhaját hallanók, mintha fölébredt szellemek járnák boszorkánytáncukat a vastag, nehéz ajtók mögött. Az ódon falak néma kövei hű tolmácsai régi századok lejárt dicsőségének, letűnt borzalmának Bepillantunk még a Sóhajok hídjára, aztán a rémes börtönökbe, melyekben annyi ártatlan szenvedett. Innen azonban már kikivánkozunk ! Még egyszer visszapillantunk a palota udvarára, aztán sietünk ki a szabadba; nem jól érezzük magunkat itt a múltak világában. Délre járt az idő, midőn a doge-palotábói lakásunkra siettünk. Hazamenet még megnéztük a Santa Maria dei Frari templomot. A komoly tanulmány után jól esett az ebéd, melynek végeztével szobáinkba visszavonulva a délelőtt fáradalmait igyekeztünk kipihenni. De alig hajtottuk le fejünket, signore Rossi szokott mottójával: »Zeit ist Geld« már is ott duzzogott ajtónk előtt. Osszeszedelőzködtünk tehát és az Arsenálba siettünk. E hatalmas hajóépitő gyártelep óriási területet foglal el, fölszerelése és berendezése pedig ritkítja párját. Régi velencei hajók mintáinak gyűjteménye, Velence cölöpépitésének módja kicsiben, gályák, fegyverek, sisakok (állítólag Attila sisakja is), aranygyűrűk, melyeket a dogék a tengerrel való eljegyzés alkalmával a tengerbe dobtak (e szavakkal: »Desponsamus te, maré, in signum veri perpetuique dominii.«), zászlók stb. láthatók itt a termekben. Sok látnivaló volna még itt, de tovább
