Evangélikus főgymnasium, Igló, 1900
5 „Mély hálával a gondviselés iránt — mondá — tértünk vissza a Mindenható házából, hogy lerakjuk az épületnek zárókövét, s hogy azon jelentőségteljes pillanatban, mely egy dicsősógteljes múltnak határát jelenti, rávéssük e zárókőre érzelmeinket, melyek e pillanatban betöltik szivünket, rávéssük fogadalmunkat, mely hivatva lesz e holt kövekből a nemzeti munka szerves tényezőjét alkotni s a múltnak dicsőségteljes folytatását biztosítani.“ „Mély megilletődéssel állok e helyen, — folytató, — mert az idők végtelen folyásában vannak pillanatok, midőn a múlt összes emlékeivel megelevenedik lelki szemünk előtt, mikor ez emlékek életre ébresztik a jövő összes feladatait s mikor a múlt s jövő ezen együttes tudata oly súlylyal nehezedik rajtunk, hogy elszorul szivünk, mely elnyomja ajkunkon a szót és könyet csal szemünkbe, mely köny épugy kifejezője a hálának a múltért, mint hő fohásznak a jövőért.“ Az intézetnek múltját rövid vonásokban vázolta: „Lelki szemünk a messze múltba, a XYI-ik századig elhatol, azon korszakig, melyben a protestantismusnak, az igazságnak és lelkiismereti szabadságnak fénye Wittenberga várkapujától eljutott hazánkig.“ „E világosság, mint a napnak eoncentrált fénye, lángra lobbantotta az iglói ev. híveknek lelkesedését a közczélok iránt, lángra az áldozat- készségnek szent tüzét a vallásnak, a culturának oltárán.“ „így keletkezett ez iskola. Elvonultak felette évszázadoknak viszontagságai verőfényes és borús éveikkel, a lelkiismereti szabadságnak és elnyomatásnak éveivel, mikor munkájának szünetelnie kelletett, de az áldozatkészségnek lángja nem aludt ki soha. Élesztették azt a szent oltárnak hű, méltó papjai, hű tagjai egyházuknak, hű fiai hazájuknak.“ „Legyen áldott emlékük. Legyen örök időkre feljegyezve a Trangous testvérek és másoknak neve az iskola évkönyveiben, bevésve a hálás utódok szivében.“ „Még inkább mint az anyagi eszközök biztosította létjogosultságát, biztosította évszázadokon át az iskola fenállását az, a mi hatalmasabb, maradandóbb az anyaginál: azon szellem, mely minden időben, minden viszontagság közepette átlengte szerény termeit mint a vallásnak, a huma- nismusnak és hazafiságnak szelleme.“ „E szellem kiemelé a tudománynak szerény hajlékát szűk köréből a fejlődésnek azon fokára, melyről messzi vidékekre terjedhetett ki cul- turális missiója. E szellem tette méltóvá, hogy azon időponton túl, melyben a rohamosan fejlődő kornak igényei túlhaladták az áldozatkészségnek határait, — a magyar államnak hathatós támogatása mellett folytathatja ez ősrégi intézet hathatós munkáját.“ „Újjászületve, az oktatás eszközeivel gazdagon felszerelve áll most ez intézet új korszakának küszöbén.“ „Kiépült újra, fényesen a nemzeti k"zm'velődésnek c régi, a hosszú,
