Evangélikus főgymnasium, Igló, 1900
6 áldásos munkában megviselt, megrongált bástyája, hogy méltóan vegyen részt a nemzeti consolidate munkájában, azon internationalis versenyben, melyet a modem államok a cultura terén egymással vívnak s melynek versenydija a nép felvilágosodása, annak révén boldogsága és hatalma.“ „Az uj épület a réginek helyén áll. Azon a helyen, melyet annyi emlék, annyi siker, annyi szellemi és anyagi áldozat megszentelt. Az uj falak a régieken emelkednek. Az uj munka a réginek folytatása nemcsak a megoldandó feladatokban, elérendő czélokban, de folytatása szellemben, traditióban is.“ „E szellem a vallásosságnak és erkölcsiségnek, a humanismusnak, a hazaszeretetnek szelleme.“ E szavak után az igazgató ecsetelte a főgymnasium jövő munkájának nevelési és oktatási irányelveit, az e szellemben végzendő feladatait, teljesítendő kötelességeit, majd a következő szavakkal nyitja meg az iskolai évet: „Ez a mi fogadalmunk ezen ünnepélyes órában, melyben szivünk csordultig van tele kötelességérzettel.“ „E fogadalommal vesszük át a mélyen tisztelt fentartó hatóságtól e díszes épületet a jövő századok örökké való, szent czéljai számára, hogy mint magyar és protestáns tanárok neveljük termeiben hű tagjait protestáns egyházunknak, kiknek meggyőződésen alapuló egyéni függetlensége és lelkiismereti szabadsága azon szilárd talaj, melyen az egyház nyugszik, azon termékeny talaj, melyen az erkölcs, az erény megtermi gazdag gyümölcseit; hogy neveljük hű, lojális alattvalóit dicsőén uralkodó királyunknak, azon nemesszivü lovagias királynak, kinek életczélja, egyúttal életboldogsága népeinek boldogitása, azon fenkölt lelkületű bölcs királynak, ki az uralkodó és népei közötti kölcsönös szeretetben látja a koronának, az alkotmánynak legfőbb őrét, legbiztosabb támaszát; hogy neveljük hű fiait hazánknak, kiknek értelme és jelleme biztosítékot nyújt arra nézve, hogy mint a magyar intelligentiának tagjai méltó vezetői lesznek a népnek azon munkakörben, melyet a sors számukra kijelölt, hogy lelkes védői, méltó hirdetői lesznek azon eszméknek, melyek társadalmunkat mozgatják és irányítják.“ „Legyen minden időben ilyen munkának színhelye ez épület!“ „Lakozzék benne a tudásnak kincse, Mit áthatott a forró érzelem; Ne zördüljön benn kényszernek bilincse, Szabad szellemnek otthona legyen. S mit a magyar mindig szivében őrzött, A mért csatákon vérrel áldoza, Ez éljen itt osztatlan háromságban, Mint mindég élt: Isten, király, haza.“
