Evangélikus főgymnasium, Igló, 1900

Az 1900—1901. tanév kezdetén nagy veszteség érte az iglói főgym- nasiuraot.

1900. évi szeptember 28-án estveli V211 órakor Geyer G. Gyula, a főgymnasiurnnak nyugalmazott tanára, 72 éves korában hosszas szenvedés után jobb létre szenderiilt.

Nem váratlanul jött halálának hire, mert hónapok óta szivszorongva vártuk betegsége lefolyásáról a kedvező hirt. Hiába vártuk; hiába fűztük minden múló javulásához azon hő reményünket, hogy a jóságos gondviselés meghosszabbítja az annyira kiérdemelt pihenésének éveit.

Elhunyta mély gyászba borította főgymnasiumunkat, mely sokat, nagyon sokat köszön Geyernek.

Kiváló tanár volt, kiben mélyen érző szív egyesült gazdag tartalmú elmével. Gyermekeiként nevelte növendékeit; türelemmel, jósággal, szeretettel plántálta fogékony szivökbe azt, a mi életének is volt éltető eleme, vezércsillaga: a mély vallásosságot, az önzetlen hazaszeretetei, a nagy természet iránti lelkesedést.

Ezen nevelési elv szerint, melyet egész élete, naponkénti példája feltüntetett, vezette 27 éven keresztül a tudományok terén az iglói főgym- nasium tanulóit, a kik mindenkor készséggel, örömmel, követték és igaz hálával, benső ragaszkodással környezték.

A tanórákkal nem fejezte be az intézet érdekében kifejtett áldásos munkáját.

A főgymnasium természetrajzi múzeumának szentelte szabad idejének nagy részét, tudományosan rendezvén a meglévő anyagot, kitartással, buzgósággal és áldozatkészséggel pótolván a hiányokat és új fejlődési tért nyitván a szertár egyes osztályainak.

Munkája a fejlődésnek oly fokára emelte az intézet természetrajzi múzeumát, a minővel kevés középiskola dicsekedhetik.

Nagyra becsültük a sohasem lankadó kötelességérzetét, a sohasem csökkenő munkakedvét; szerettük nyájas, barátságos modora miatt, tanártársai iránti collegialis érzületéért; szivünk mélyéből tiszteltük mint 48-as