Evangélikus főgymnasium, Igló, 1876

5

Károly cs. k. altábornagy Hugó nevű fiánál nevelőnek alkalmaztatott s ez idő alatt Velenczében, Milanóban, legtovább pedig Bolognában időzött s utóbb még maga költségén Italia egyéb részeit is beutazta. — 1851-nek őszén, növendéke a klosterbrucki katonai intézetbe küldetvén, Tavasi a Gra- ivert családtól elbúcsúzott, s miután végleges elbocsájtatásáig szabadságoltatott, Pestre jött. De innét b. Gehringer által szülővárosába, Iglóra, beleb- beztetett, hol csaknem egy évig tartózkodott minden segédforrás nélkül.

1852-ben a katonaságtól végkép elbocsáttatván, s b. Bánffy Miklós, belső titkos tanácsosnak György fia mellé nevelőül menvén, e családnál Budapesten, Erdélyben és Bécsben két évet töltött.

1854-ben ismét visszajött Iglóra, hol magántanitással kezdett foglalkozni. Az iglói evang. egyház akkor kezdte a Thunféle kényszer következtében progymnasiumát 4 különosztályu algymnasi.ummá átalakitni, s a felügyelőség Tavasit is felszólító nehány tantárgy előadására, mely felszólításra hetenkénti 7 órára vállalkozott, bizonytalanságban lévén különben még akkor, vájjon nem fogják-e hatóságilag akadályozni, hogy nyilvános tanárul működhessék. Semmiféle kifogás nem történvén, az iglói egyház 1856-dik évi augustus havában rendes tanárul választotta.

Néhány év múlva az iglói algymnasium a Trangous testvérek hagyatéka alapján főgymnasiummá kezdett fejlődni, úgy hogy 1865—66-ban a teljes 8 osztályú gymnasiumok sorába lépett. E szervezkedő munkában Tavasi természetesen nagy részt vett. A terhes igazgatói hivatalt egy évig viselte 1867—68-ban. Nagy buzgóságot fejtett ki a tápintézet felállítása körül, melynek két évig volt gondnoka. Különben pedig tanári kötelességeit lelkiismeretesen és lelkesen teljesité mindvégig.

Tavasi családtalan életet élt és 1875-ig jó egészségnek örvendett; —• d,e a mondott év január havában a téli vizsgák befejeztével tüdőgyulladásba, esett, s azóta tulajdonképen régi erejét többé nem kapta vissza. Junius hóban ismét átvette tantárgyainak egyik részét, hogy az érettségi vizsgákban még részt vehessen, s az 1875—76. tanév első felében szintén tanított, még; de ismét a téli censurák végén kijelenté, hogy tovább nem bírja. Kívánságára az egyházközség egy évi szabadságot adott neki pihenésre és egészsége helyreállítására. De 1877. január közepén ereje annyira elhagyta, hogy kénytelen volt ágyba feküdni, melyből többé fel nem kelt,

Temetése január 30-kán történt nagyszámú tisztelőinek jelenlétében. A szomszéd, lőcsei kath. főgym.nasium és állami főreáltanoda, valamint a késmárki evang. lyceum, és a szepesi néptanító-egylet is képviseletileg, az iglói állami tanitóképezde tanárai pedig testületileg vettek részt temetésén, Koporsója felett nagytiszt. Fáb ry János alesperes és iglói ev. lelkész ur tartotta a gyászbeszédet, sírján pedig a gymnasium igazgatója mondott búcsúzó