Evangélikus főgymnásium, al-reál tanoda, elemi- és felsőbb leány-iskola, Igló, 1866

4

sőt inkább a látnok szavaival mondom: „hogy elvesz a nép, mely tudomány nélkül való,“ s az egyed, ki ennek hijával van, olyan, mint a szárnyaszegett madár, hasztalan erőlködik a tudás fennlegének magasába emelkedni, honnan a titkok és csodák világába beláthatna. Mert hisz a tudomány ad becset az embernek, biztosít tiszteletes állást a társadalomban, biztos s a mellett könnyű pajzsul szolgál az élet nehéz gondjai ellen. Ámde ne becsüljük túl a tudomány értékét, hisz már Isiodorus is így kiált fel: „Quid prodest in humanis proficere doctrinis et marcescere in divinis.“ Ne feledjük, hogy a tudomány csak akkor áldás egyedekre és nemzetekre nézve, ha egészben az erkölcs lengi által, s mintegy megszenteli, melynek ismét forrása a józan vallás lévén, nem csoda, ha a költő is minden emberi nagyság és üdv főpostulatumaiul állítja fel, midőn mondja: „Minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől, s rabigába görnyed.“ Pedig Rómában a tudományok virágoztak, de mert nymbusa, az erkölcs, hiányzott, meg kellett dőlnie. így dől meg ma és mindenkor úgy egész ország, mint egyes individuum, hol ama benső lelki-erő az erény, jó erkölcsök, e főfeltételei emberi nagyságunknak és romolhatatlan zálogkincsei örökéletünknek, hiányzanak: mert hisz ez amaz örök igazság, mely az Urnák törvénye! ... A tudomány és vallás közé összhangot hozni tehát, s utóbbit, mint a jó erkölcsök istápját különösen ápolni, főtörekvésem leend, tudván, hogy a vallás Istenhez vezet, kitől korunk, fájdalom! oly messze távozott, hogy alig látok égetőbb szükségét, mint ilyetén józan vallásos nevelés által Istenhez visszavezetni (legalább) az ifjú nemzedéket!

Erős meggyőződésem ugyanis, mit a tapasztalás is, szembeszököleg támogat, hogy a tudomány magában, benső lelkierö vagyis erény nélkül nem áldás, de sőt gyakran magára és másra vészthozó, sokszor pedig gyilok a féktelen gyermek és dühöncz kezében, melylyel magát és környezőit sebzi meg, mint azt a példabeszéd mondja: „ad bonum ingenium, mala si mens accesserit, itidem érit ac gladius in manu furiosi“; míg ellenkezőleg a valláserkölcsi erő kevesebb tudomány mellett is áldásosán fog működni maga és mások javán,,mint azt Cicero igen találóan mondja: „Ego multos homines excellent! animo ac virtute fuisse sine doctrina, et naturae ipsius habitu prope divino, per se ipsos et moderatos, et graves exstitisse fateor. Etiam illud adjungo, saepius ad laudem atque virtutem, naturam sine doctrina, quam sine natura valuisse doctrinam.“ Mind ezt a valláserkölcsi nevelés eredményezi, mely a testet és annak kívánságait korán uralni megtanulván: ez által a nevendék akaratban erőssé, jellemben majdan rendíthetlenné, s mindenek felett a közjó iránt lángolón érzővé, szóval lelkileg Úrrá, sőt királylyá magasodik!

Annálfogva észre és szívre egyaránt hatni, sőt a szív idomitására elvek és beható igazságok kora becsepegtetése által nagyobb súlyt fektetni, a tanítás és nevelés legfőbb feladata, s csakis azon tanintézet felel meg hivatásának, a mely e kettős czélt soha nem tévesztvén szemei elöl, ebbeli feladatát tőle telhetöleg megoldani törekszik. Nem lehet különösen egy prot. tanintézetnek eléggé gondot viselni arról, hogy midőn egyéb tanokat egész odaadással ápol és kegyel, — ama legfőbb tant, mely végre is minden tanok anyja, mivel minden kornak, időnek, nemzetnek való, s mint ilyen, erőt, méltóságot, benső nagyságot, jellemet és erényt fejt és teremt, gondjai közül elejtse: minthogy hasznos szolgálatot a nevendékeknek, általok a hazának és egyháznak csak akkor tesz, jövőjét is csak az által biztosíthatja legjobban, ha egyéb tanok mellett y.avtí,o/j)v az evangyelmi tant ápolja, fejti és terjeszti. Rég ki .van mondva és tűzve a magasztos czél: „Legyetek tökéletesek, mint a ti atyjátok a mennyben tökéletes“, s íme e tökély mint végczél felé az evangyelmi tan vezet!