Igazság, 1910 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1910-11-11 / 7. szám
SZÉPIRODALMI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. NYÍREGYHÁZA, 191 0. NOVEMBER 11. PÉNTEK. 1. ÉVFOLYAM . 7. SZÁM. Előfizetési ár: Egész évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Egyes szám ára helyben 8 fill., vidéken 10 fillér. Főszerkesztő: Dr. KALMÁR EDE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ICgyTiáL^-iAtcőL íi. szám. Állandó színház. (—y—) Midőn e lap mélyen tisztelt szerkesztője útnak indította az Igazság első számát, beköszöntőjében a többi között szóról-szóra a következőket irta: „Úgy indulunk el, mint a régi peregrinusok. Tarsolyunkban nincs, csak egy pár gyönyörű szép álom. . . .“ Dicséretére legyen mondva, Ígéretét meg is tartotta. Színes virágos képeket szőtt lapjában hétről-hétre, • finom tollal igyekezett elénk varázsolni egy-egy tündöklő ideált, egy-egy csábos álomképet, hogy ezáltal is tettre, kitartásra, buzgó, odaadó munkálkodásra inspiráljon bennünket. Nem tehetek róla, de mindazok között a képek között, melyeket látó szemeink elé vetített, nékem az állandó színház kérdése a legcsábosabb, a leg- csalogatóbb. Úgy tűnik fel nékem a nyíregyházai állandó színház, mint egy gyönyörűséges álom, mint egy olyan álom, amely valóra fog válni, mert valóra kell válnia! A mi városunk nem olyan szegény, hogy ne tudjon állandó helyet adni Tháliá- nak! A mi közönségünkről nem bírom feltételezni azt, hogy ne tudná istápolni az igazi művészetet! Ahol lehetővé vált az, hogy Bessenyei estélyek tartassanak, ott jövője van minden más művészi törekvésnek is! Szándékosan mondtam csak annyit, hogy Bessenyei estély, mert a Bessenyei estély immár olyan fogalom, amelynek ismeretségi köre nemcsak e város, e megye határai közé szorul, de távoli vidékekre, sőt minden túlzás nélkül mondhatom, az egész országra kiterjed. Előkelő fővárosi lapok irigykedve írnak róluk és minden város közönségének követendő példaképpen éppen a mi közönségünket állítják oda. Ilyen körülmények között lehetetlennek, vagy legalább is nehezen elképzelhetőnek tűnik fel előttem az, hogy ha a félannyi lakosságú Nagybánya 800,000 koronás színházat volt képes magának emelni, Nyíregyházán ne volna erre a célra 200,000 korona. Hja! a nagybányai színház! — csóválják fejüket a bölcsek — az más! Könnyű nekik! (Már hogy a nagybányaiaknak!) Tüntetnek a 800,000 koronával, pedig hát e kolosszális összeg amortizációja a színházban elhelyezett helyiségek bérösszegéből bőven megtérül. Dehát — az Isten szerelméért! — ne álljanak elő ilyen kifogásokkal. Csinálják meg hasonló szisztéma szerint itt is Thália csarnokát. Hiszen az eszme nem kivihetetlen Sőt! Széllyel járván messzeföldön nem találunk még egy olyan várost, mint Nyíregyháza. Fejlődése szinte bámulatos. Rövid tíz év alatt többet haladt, mint a hasonló helyzetű vidéki városok háromannyi idő alatt És ez a fejlődés nem állt meg, nem stagnál. Sőt éppen a legutóbbi években vett újból nagyobb lendületet. Ha a természetes terjeszkedés terepét nézzük, akkor rövidesen meg kell győződnünk arról is, hogy a jövendő színház helye, a Dessewffy vagy a Károlyi-tér ez irányban is a legnagyobb reményekkel kecsegtet. Arra van a legnagyobb forgalom, arra van a korzó, közel a posta, közel az állomás, ott van a pénzügyi palota s jövőre már két hatalmas banképület is A Városház és Egyház-utcákon még meg sem kezdték építeni a házat, már is ki vannak adva a bolthelyiségeb. Ez a körülmény az állandó színház épületénél is hasonló eredménnyel kecsegtet. Szűk a hely. Nem folytathatom tovább. Legfeljebb még arra terjeszkedem ki, hogy nem lehetne-é ezt az eszmét a többek által hangoztatott kultúrádéval összeegyeztetni? Ha ez sikerülne, a kérdés még könnyebben meg lenne oldható. Ám egy igaz. Ember kellene ide, egész ember Hatalmas szervező erő. Eszményekért, ideálokért lelkesülni tudó s amellett hideg fővel, komolyan számitó egész férfi. Az Igazság elindult az útra, kezébe fogta a lámpást, mint Diogénesz és úgy kiáltja: „Embert keresek !“ Ráfoghatják, hogy bolond ő is, mint az a hordóban lakó görög, de el ne felejtsék, arról a savanyu emberről azt is feljegyezte a történelem, hogy minden idők egyik legnagyobb bölcselője volt. Uraim! Legyünk ez egyszer amerikaiak : gyorsak, praktikusak és merészek. Higyjéb el, a siker nem fog elmaradni. Higyjék el, némi lelkesedéssel, kevés áldozattal, sok számolással nyélbe lehetne ezt a dolgot ütni. Nevessenek ki, de nem találok rája jobb szót. Amerikázunk ! Szegény-legények. „Viel Mazl zú der Idee !“ — Mazl im Broche. Mikor a bibliai Izsák közeledni érezte halálát szólott kedvesebbik fiának, hogy majd megáldandja. S megszólalt Jákob „Apám én vagyok a keresett fiad, engem áldj meg.“ S Izsák megáldotta Ézsau helyett bár érezte, hogy megtévedett. A világ teremtése óta az emberiség a tévedések játékát játsza. A világ- történelem színpadán, a mi nagy esemény történt a tévedés, a félreismerés, a félreértés oka, eredménye. S mindenütt ott volt mellette a hiúság, a tülekedés olthatatlan átka, a téboly, — melynek a jelentkezési formája ugyan a legkülönbözőbbként alakult ki, s minden oldalról másként irányította a vizsgálódott. Innen van, hogy a művelt de érzésies franciák például, minden baj mellett az asszonyt keresték és keresik. Most azonban olyan dolog történt a világtörténelem színpadán, a mit a krónikákban ez idő szerint hasztalan keresünk. Van egy város. A holdban. Ott az * emberek békességben élnek. Senkit sem gátol az előhaladásban a másik. Ott nem ismerik azt a magasztos vallási szempontot „a czél megszentesiti az eszközöket.“ Ebben a városban vezetőt akarnak választani. Volna is aspiráns bőven. Megoszlanak a vélemények. Van egy nagyon tehetséges fiatal ember is, a ki ismeri minden szívnek a nyitját, mindennek okát — fokát s a ki ezek mellett ivott is a szentelt papi vízből. Az aspiránsok közül azonban kiemelkedik egy férfiú. Magasan a többi fölött. Nem fiatal, de nyers s szeplőtlen múltú. Erős rivális, a a mellett soha sem ivott szentelt vizet. Evvel a férfiúval azonban megtörtént az az eset hogy egy igaztalan ügygyei hozzá forduló városi parazitákat törekvésükben nem hogy nem támogatta, hanem egyenesen ellenük szegült s midőn vezetőjük vele a felebbvaló iránti köteles tiszteletet meg nem tartotta, kimondotta velőkig hatóiban „végeztünk.“ Nem kell hinni „nem csapott fel a posvány.“ — de meg volt a segítő kar. — A czél megszentesiti az eszközöket. S bár hallik a próféta szava „fiaim mindig maradjatok a becsület utján,, mégis megtörténik, hogy az irás, a nyílt írás megváltozik, a számvitel törvényszerűsége nem találja a kulcsot. Mert a kulcs meg van mérgezve s a ki megmérgezte nem volt más mint a ki először nézte át a hivatalos írást s a ki nem volt más mint a küldöttség vezetője. „Hatan kiáltanak az áldást hintő apa felé „Apám én vagyok a te legkedvesebb fiad“. „Engem áldj meg a polgármesteri székkel.* De én hallom az Ür szavát a mint megnyilatkozott s látom a mint söprik a kufárokat, a hamisítókat s felségeseb_
