Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. szeptember (8525-8527. szám)

1993-09-02 / 8526. szám

Népszava, 1993.8.26-4 .A

'ir

Modernizálható, talpraállítható-e az ország gazdasága további társadalmi terhek nélkül, s mely csoportok cipeljék ezt a zsákot? A kérdésekre nemrég ellenzéki politikusok, közgazdászok és független szakértők válaszoltak a Népszavában. Ugyanakkor az ország megnövekedett belső adósságáról nemrég szakmai-politikai vita robbant ki. E vita kapcsán beszélgettünk Kovács Álmossal, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkárával, nem kerülve meg az előző kérdéseket sem.

— Magyarországon valóban arra van szükség, hogy lényegesen csökkenjen az államháztartás hiánya, és csökkenjen az állam súlya a gazdaságban — mondta Kovács Álmos. — Enélkül elkerülhetetlenül egy adósságnövekedési spirálba csúszik az ország, s emiatt a vállalkozások hosszú időn keresztül nem juthatnak pénzhez, forráshoz. Ezekkel a véleményekkel egyetértek. De nem osztom azt az állítást, hogy az elmúlt három évben növekedett volna az állam gazdasági szerepe, s nem tartom igaznak azt sem, hogy a költségvetés szerkezetében nem történtek lényeges változások. Az államháztartás összes kiadása például reálértékben az idén 20 százalékkal kevesebb, mint 1989-ben volt. De ennél is fontosabb, hogy amíg négy évvel ezelőtt a közvetlen gazdasági (beavatkozást jelentő, a piaci viszonyokat torzító állami támogatások összege elérte a költségvetési kiadások 20 százalékát, addig ez az arány mára 5 százalékra csökkent, ami azonban a mezőgazdaság számára létfontosságú. Kétségtelen, sokat kell még tenni, de a költségvetés szerkezete döntően megváltozott. Olyan, mint bármely piacgazdaságé.

De a kiadási oldal még mindig nagyon merev, néni követi a bevételek csökkenését, ez pedig óhatatlanul hiányt okoz. Arra készteti az államot, hogy belföldi vagy külföldi kölcsönt vegyen föl.

— Kétségtelen, a vállalati- és az ártámogatások leépítése volt a könnyebb feladat, de látni kell, hogy ez is sok társadalmi feszültséggel járt. Azt azonban nem lehet megtenni, hogy a költségvetés összes kiadását ölyan mértékben csökkentsük, mint ahogy a nemzeti össztermék csökken. A GDP Magyarországon az elmúlt három évben

20 százalékkal esett vissza. De képtelenség lenne szintén 20 százalékkal megkurtítani az oktatás, vagy az egészségügy kiadásait. S ez nem is csak magyar sajátosság. Egyszerűen arról van szó, hogy a piacgazdaságokban a kiadások általában rugalmatlanok, a bevételek pedig a termeléssel arányosan csökkennek vagy nőnek. De még ezzel együtt sem tartom igaznak, hogy a kormányzat meghátrált volna a nehéz döntések elől. Három év alatt a GDP 20 százalékkal csökkent és emellett a GDP-re vetített hiány csak 6 százalékkal emelkedett. Svédországban azonban hasonló mértékű hiánynövekedést 1 százalékos GDP-csökkenés okozott. A kiadások két területen növekedtek. Egyrészt nagyon megemelkedtek a szociális költekezések, például a munkanélküli-segélyek miatt. Másrészt a nyugdíjaknál volt hatalmas emelkedés, bár meg kell mondani, még ez sem tette lehetővé a reálértékük megőrzését. És a bevételeknél is hatalmas szerkezeti változás történt. Négy évvel ezelőtt a költségvetés bevételeinek több, mint 40 százaléka vállalati befizetésekből származott. Ez az arány is 24 százalékra csökkent. Részben azért, mert visszaesett a cégek jövedelmezősége. De olyan lépések is történtek, amelyek következtében a képződő jövedelmekből arányosan több marad a vállalkozásoknál. Tavaly például amortizáció címén már 130 milliárd forinttal több, mint előtte, bár a gazdaságilag indokoltnál még mindig kevesebb. A magyar költségvetés ebből a szempontból is hasonlít a piacgazdaságokéhoz, ahol a közvetlen vállalati befizetéseket felváltják a fogyasztáshoz kapcsolódók, mint például az áfa. Tagadhatatlan, nagyon nagy a társadalombiztosítási bevételek aránya. Ezzel együtt is úgy látom azonban. hogy a nagy megrázkódtatást okozo döntéseken túl van az ország.

A vita éppen ennek a megítélése körül zajlik Mert Magyarországon nemcsak az a gond, hogy visszaesett a termelés, hanem az is, hogy nincs vagyon, nino tőke, amit működtetni lehetne. A fejlett országokban már van. Nálunk tehát azért is csökkenteni kellene a vállalkozásokat sújtó elvonásokat, következésképp a költségvetés kiadásait is, hogy többet lehessen fordítani a beruházásokra. Enélkül a gazdasági visszaesés nem állítható meg. s ha tovább romlik a helyzet, akkor jóléti célokra is egyre kevesebbet lehet majd fordítani. Tehát valóban ki kellene egyezni egy szociális minimumban a társadalmi béke érdekében.

— Ezzel én egyetértek. Ám, ha valaki megnézi az ezzel kapcsolatos kormányprogramot, akkor láthatja, hogy ezt soha. senki nerr. titkolta. Azzal is egyetértek. hogy nem elegendő mindaz a lépés, ami ebbe az irányba eddig történt. De nem lehet azt mondani, hogy semmi sem történt.

A számok adott esetben valóban azt bizonyíthatják, hogy a nehezén túl van az ország. Ezzel szemben mégis fenyeget a költségvetési hiány további növekedése, az állam további eladósodása, úgy, hogy emiatt a gazdaság is egyre rosszabb, kilátástalanabb helyzetbe kerül.

— Nagyon lényeges, hogy Magyarországon a költségvetési hiány valóban nem növelhető tovább, ezért még az indokolt kiadások számára sem lehet pénzt adni. Hiszen az elmúlt három évben valóban 400 milliárd forinttal növekedett az adósságtömeg. De nem ezermilliárddal. mint sokan mondják. Ez a megközelítés félrevezető, és csak ijesztgetésre jó. Arról már nem is beszélve, hogy a gazdaságilag szükséges' nek látszó lépéseket mindig csak egy adott társadalmi, politikai közegben lehet megtenni, s emiatt azok számottevően módosulhatnak is. A dolgok soha nent úgy történnek meg. ahogyan a közgazdasági szakértők szeretnék. A politika mindig közbeszól A közismerten gazdaságtalan ma-A poiiiiha min fii ff kHabvsant

Csökkenteni kellene a költségvetési hiányt