Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. szeptember (8525-8527. szám)

1993-09-01 / 8525. szám

KISAJÁTÍTÁSI PRÓBÁLKOZÁSOK

Népi politika - népi mozgalom

A magyar népi mozgalomnak — ennek az igen színes, eszméivel és programjaival több politikai csoportosulást, szerveződést és pártot tápláló, eredeti magyar nézetrendszernek — egész XX. századi alakulása, változása másról sem vall, mint arról, hogy kik, mikor, milyen célból próbálták maguk számára kisajátítani a népiség gondolatrendszerét, intézményeit, személyiségeit, de még szóhasználatát is. %

TÓTH NRE lASZLÓ • A tZERZfl AZ MDF OMZAGBYOÜSI KÉPVBELŰJi •

A megszállási kísérletek a pártállami rendszer bukása után sem maradtak abba. 1988 nyara talán az utolsó időpontja volt ennek a századnak, amikor a „népfront nagyszerű példájaként’* marxista társadalomkutatók Szárszóról értekezhettek. Ugyanakkor ez volt az a nyár is — a találkozó 45. évfordulója —, amikor a pártállami rendszerrel szemben álló értelmiségi csoportosulások nyíltan hivatkoztak a magyar népi mozgalom örökségének függetlenségi és antikommunista vonulatára, és a népi politika számos értékét beemelték politikai elképzeléseikbe és eszköztárukba.

1990-ben elég világos lett a pártpolitikai képlet. Felálltak egyfelől a bukott rendszer utódpártjai, másfelől a liberálisnak nevezett polgári radikálisok, meg a nemzeti centrumot képviselő mérsékelt konzervatívok. A magyar népi mozgalom politikai örökösének elsősorban az MDF, másodsorban kereszténydemokrata és kisgazda töredékek voltak tekinthetők. A centrumerők különböző belső pártválságai azonban rövid időn belül — ahogy politikai és gazdasági értelemben is, úgy szellemi vonatkozásban is — felértékelték a népfrontos hagyományok kulcsszereplőit, a népi szocialistákat, akik magukat a népiek baloldalaként határozták meg. Az MSZP-nek ez a szárnya a legutóbbi időkben benyújtotta igényét a népi mozgalom egységesítésére és vezetésére.

■ A magyar népi mozgalom politikai éftlhérfytfF.yprbg'-r' rbmját és teendőit — mivel alapjaiban változott meg a: magyar társadalom szerkezete a kommunizmus évtizedei alatt — már nem lehet sem a mozgalom elindulása körüli időkhöz, sem az 1943-as várakozásokhoz hasonlítani. Ezért különösen fontos feladat a népiek mai követői számára, hogy világosan lássák: mit tekinthetünk napjainkban a népi gondolat politikai tartalmának, s a népi mozgalom öröksége hogyan van jelen a Dolitikai nártokban.

Bibó István a nemzeti parasztpártról írott 1947-es cikksorozatában úgy vélte: ha „...Magyarországon a nemzet Ugye es a társadalmi szabadság ügye megint nem tud vitán kívül egyetlen üggyé lenni — csaknem száz év óta áll fenn nálunk ez a helyzet...", akkor úifent nem jutunk sokra azok között a népek között, amelyek pedig képesek voltak ezt maradéktalanul keresztülvinni. Bibó István szerint az akkori parasztpárt lehetett volna az az erő, mely ezt a programot a legegyszerűbben és a legközvetlenebbül megvalósíthatta volna. Ugyanis a nemzeti parasztpárt „...azt a központi kérdést, hogy a magyarság szabad-e, vagy sem..., egy olyan mértéknek az alapulvételével állapítja meg, mellyel a kezében sem a szabadság, sem a magyarság ügyét, még ha akarja, sem hagyhatja el: a paraszti szegénységből kifelé törő milliók mértékével. Mert ennek a kitörésnek a sikere nélkül sem igazi szabadság, sem felébredt magyarság nem képzelhető el”. Am ekkor már a baloldali elkötelezettségű népiek — Erdei Ferenc és barátai — teljesen a kommunista párthoz csatolták a parasztpártot. 1956-ban a Petőfi párt éppen a kommunistákat legitimáló népiek távozásával állhatott fel, s válhatott a népi politikát megújító szerveződéssé. 1945 után Erdei Ferenc, Veres Péter és Szabó Pál, 1956 után Bibó István — az emgirációban pedig Kovács Imre és Szabó Zoltán — voltak a népiek meghatározó politikusai. Tehát ez alatt az évtized alatt egy olyan rkomoly változás ment végbe a' hépi fhozgaíorrf fő áramában, amely a 90-es évekig kihatott a népi gondolat fejlődésére. Lényegileg a népiség fogalma tolódott el a baloldalról a mérsékelt konzervatív-liberális irány felé, végképp megszakítva a romantikus népi, nemzetjobbító buzgólkodáshoz fűződő illúziókat, előtérbe állítva a jnodern európai néppártiságot, mely a hazai politikai, kormányzati tradícióknak is megfelel.

Kovács Imre, a népiek egyik legpragmatikusabb politikusa egy 1980-as cikkében arról írt, hogy a majdan szabaddá és demokratikussá váló Magyarországon a hagyományos parasztpárti népi politika csak a megalakuló nagy pártok — a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták — közötti, pártközi intellektuális csoportosulás formájában képzelhető el. Világos tehát, hogy egy széles népi politika — az. európai politikai gyakorlatban is egyértelmű — konzervatív, néppárti politikaként értelmezhető. Ennél szűkeblien felfogva, a népi gondolat nem emelkedhet kormányzati politika rangjára. Márpedig ellenzékben aligha biztosítható érvényesülése. A népi politika megvalósításához ezért modern néppárt vagy néppártok kellenek.

A modern népi politika — a másfél százados magyar demokratikus hagyományoknak megfelelően — végrehajtja a demokrácia intézményeinek kiépítését, biztosítja a szabadságjogokat, terjeszti a szabadsággal való élés technikáit, szociális piacgazdaságot épít gazdasági törvényeivel, védi, serkenti a hazai vállalkozásokat. Népes hazai polgárságot hív életre. Megteremti a magyarság szellemi, kulturális egységét. És őrzi mindezt a független, demokratikus, jóléti, erős állammal.

A népi mozgalom politikai öröksége azonban nem csak ebben a korszerű értelmezésben van jelen a mai politikai közéletben. A szárszói találkozó 50. évfordulóját mintegy "előkészítő, azt a politikai várakozások és találgatások számára fölértékelő kisújszállási tanácskozáson már jól látható volt, hogy a népi szocialisták, bizonyos szakádár MDF körök, továbbá egyes populista személyiségek, vagy zavaros fejű politikai bohócok az egész népi gondolatot, a moz| galom lényegéi soha ki nem fejező bal- és jobboldali szélsőségekben kívánják a pártpolitikai cselekvés rangjára emelni.

Az. MSZP-ben, az NDSZ- ben és a MlÉP-bcn találhatók azok a politikusok és politikai csoportok, akik és amelyek manapság a legszorgalmasabban hirdetik önmagukról, hogy a magyar népi mozgalom összefogására és vezetésére hivatottak.

Az MSZP népi szocialistái máig nem döntötték el, hogy nagyobb befolyásra tegyenek-e szert pártjuk vezetésében, vagy pedig kivonuljanak a szocialista pártból. A nagyobb hatalom megszerzéséhez valószínűleg nincs elég politikai